Becsukom az ajtót, s ahogy elsétálok mellette, kaján vigyorral hallgatom, ahogy pattog a kipufogó, dolgozik a felforrósodott fém, s a motorházból még mindig dől a meleg. Férfias játékot űztem, mégsem vesznek komolyan – a Nissan Juke Nismo újra izgága gyermeket farag az emberből, rosszalkodásra sarkall.
Stílusából fakadóan izgága a Juke Nismo - galériaEz a fajta rosszalkodás pedig akárhogy is veszem, olyan színt visz a mindennapokba, amire már nagy szükség van. Noha az autóipar termékei a ’90-es, de talán még a kétezres évek szürke egyhangúságát már bőven túlhaladták, s egyre több üde színfolt tűnik fel az utakon, az igazán őrült ötleteknek manapság már gátat szab az egyre szigorodó biztonsági és kibocsátási normákkal sújtott szakma, esetleg maga a gyártó a konzervativizmust magára erőltetve.
A Nissan pedig láthatóan vágyik arra, hogy kitörjön az unalomból, hiszen nem tévedek sokat, ha azt mondom, hogy még bizony nem sikerült teljes egészében kievickélni az említett szürkeségből. Erre kiváló lehetőséget teremt a rendkívül egyedi megoldásokkal fűszerezett Juke, illetve a gyártó lelkületének sportosabbik felét adó Nismo divízó, a kettőt egybevéve pedig már-már garantált a siker, azaz esetünkben az extravagancia, a különlegesség és a kitörni akarás.
Hogy a Juke miért is olyan extrém autó, azt hiszem, nem kell túlságosan megmagyarázni az Olvasónak, hiszen már az alapmodell is képes első ránézésre radikális ítéletet kelteni a szemlélőben: általában véve vagy nagyon tetszenek az embereknek a vagány formák, a szokatlan és csalóka fényszóró elrendezés, míg mások egyszerűen rondának titulálják a Nissan által összeállított csomagot.
Apró finomságok a Nismo csomoagban - galériaAmennyiben egy autóban olyan megoldásokat számolgathatunk, amelyek kompromisszumok porba döntésével vagy első blikkre célszerűtlenül kerültek kialakításra, gyanús, hogy nem tucattermékkel, épp ezért nem is unalmas modellel van dolgunk. A Juke elkeskenyített hátsó traktusa, a roppant izmosra kiképezett kerékívek miatt szűkre szabott hátsó ajtaja csupán két példa az előbb felvázolt jelenségre. A Nissan célja pedig a kompakt crossoverrel éppen ez volt, hogy a forgalomból minden pillanatban kitűnjön a Juke, legyen szó a leghétköznapibb színben megrendelt példányról vagy a legvadabb verzióról.
A Juke csúcsát persze a Nissan GT-R összkerekes, majd’ 500 lóerős hajtásláncát bekebelező, limitált példányszámban készülő Juke R jelenti, ám Ferrarikat megszégyenítő árcédula okán a legvadabb Juke címet inkább a hazánkban is kapható Nismo verzió kapja.
Ismeri saját korlátait - galériaA gyöngyház fehér külső kontrasztként sötétszürke és piros színekkel operáló kiegészítőkkel gazdagodott, amely a gyártó jellegzetessége is egyébként.
Elöl a Nismo lökhárítójának hála méretesebb nyíláson keresztül lélegezhet az 1,6 literes, izmosított turbómotor, hátul pedig nem maradhatott el a diffúzort mintázó toldat, ám a teljesítményhez mérten szokatlanul csupán egy, ám jó vaskos átmérőjű kipufogóvég árulkodik a képességekről. Összességében igazán vagány, fickós, s talán amolyan csörtető, vaddisznós lett az összkép, szinte minden porcikájával azt kiáltja, hogy ’menjünk már’.
A külsővel ellentétben az utaskabinban nem történt jelentős, látható változás, mindösszesen az ajtók kárpitjait és a kormányt cserélték Alcantarára a Nissan szakemberei, illetve a sportülést is ezzel az anyaggal borították be – és mennyire jól tették.
Az ülések zseniálisak - galériaA végtelenül kényelmes, jó oldaltartású ülésből a kormányra markolva egy pillanatra az ugrik be, hogy nem is akarok én semmi mást vezetni életemben, olyan vonzó az Alcantara érintése. A körítés persze a korábbi Juke-okból már ismert: hullámzó formák, fényes műanyag a két első ülés között, valamint átlagos hátsó helykínálat. A Nismo különkiadásról az ülésekbe hímzett logó, illetve a piros, selyemfényű óralapot kapott fordulatszámmérő gondoskodik, továbbá a váltókar elé is biggyesztettek egy Nismo plakettet.
(A második oldalon kiderül, van-e jobb választás a Juke Nismónál.)