„Ha Traubit iszol, ugyanazt a cukros löttyöt csurgatod a beleidbe, mint a többiek. De azáltal, hogy ők kóláznak, te meg Traubizol, különbözöl a többiektől.” – hangzott el a részlet Reviczky Gábor szájából a hazánkban immár kultuszműként tisztelt Üvegtigris című filmvígjáték tíz éve bemutatott első felvonásában.
A Jaguar XF-et hiába is keressük minden utcasarkonDióhéjban talán ezekkel a szavakkal lehetne a legtalálóbban összefoglalni a Jaguar XF megvételének miértjét – már amennyiben akad a zsebünkben 15-20, vagy még annál is több millió forint autóvásárlási célra. A fenti idézethez azért még gyorsan odabiggyeszteném, hogy a prémium közép-felsőkategóriában már korántsem cukros löttyökről, hanem márkától és típustól függetlenül, minden esetben csúcsmodern ínyencfalatokról van szó. Összességében a Jaguar XF is épp azt kínálja, mint német, japán, esetleg svéd konkurensei: fényűzést, luxust, biztonságot és mindenekelőtt státuszt, ám mindezeket egy egyedülálló adalékkal fűszerezi. Konkurenseivel ellentétben a nagymacska modelljeit ugyanis nem találjuk meg minden utcasarkon, tehát különlegességfaktorral rendelkeznek.
A megfelelő hozzáálláshoz egyvalamit már előre érdemes tisztázni: ez a Jaguar elsősorban nem a pontozásos táblázatok győztesének, sem pedig szárazan objektív 
Nehezen szoktunk össze, de utána nem akartam elengednivélemények követendő példájának készült. Esetében a fejlesztés során ezeknél a szempontoknál érezhetően nagyobb figyelmet szenteltek a tervezők a formáknak, a tradíciónak, valamint a hangulatnak, persze a technikai színvonal lehető legmagasabb szinten való tartása mellett.
Elárulom, vélhetően főként az eddig megszokottaktól eltérő kezelhetőség miatt kissé nehézkesen is indult az ismerkedés az Autó Pult történetének első Jaguar tesztautójával - amelyet az új importőr aktív munkájának köszönhetünk -, de a kilométerek múlásával egyre közelebb kerültünk egymáshoz, leadáskor pedig annak ellenére, hogy egy négyhengeres dízel Jaguar elsőre talán lehangolóan hangzik, kis híján megsirattam a nagymacskát.
Ez csak az alapmodell, mégis maga a sportos elegancia
Jól olvasták: a típus testvéreitől a kétoldali helyett csupán jobboldali kipufogójáról megkülönböztethető belépőjéhez volt szerencsénk, amely a nemrégiben eszközölt frissítés legnagyobb durranásaként tartható számon. Az elegáns hátsókerekes szedán motorházteteje alatt egy 2,2 literes Ford-PSA származék, de jócskán átalakított 190 lóerős (450 Nm) négyhengeres dízelmotor és a ZF méltán híres start/stop rendszerrel is kiegészített nyolcfokozatú bolygóműves automataváltója hivatott kellemes fogyasztás mellett korrekt menetteljesítményeket szolgáltatni.
Egyetlen rossz szavunk sem lehet a hajtásláncraAz új hajtáslánc pedig nagyon meggyőzően teljesített tesztünk során, és reális szempontok alapján nehéz elképzelni olyan szituációt a korlátozástól mentes német autópályák belső sávjának kibérlésén és néhány sarkított szituáción kívül, amelyben a mindennapi használatra ne lenne elég az XF 2.2D tudása. Ne feledjük, hogy a négykerekű által produkált menetteljesítmények alig tíz éve még a teljes autós szakmát lehengerelték - gondoljunk csak az első BMW 530d-kre -, most meg már sokan húzzák a szájukat a 8 másodperc feletti százas sprintidő és a 225 km/h-s végsebesség láttán. Mellesleg tesztautónk a gyári adatnál 4 tizeddel gyorsabban, alig 8,1 szekundum alatt teljesítette az előbbi műveletet, s a nagy rivális BMW 520d-nél műszerünk illetve szubjektív érzéseink szerint is fürgébb volt.
'Látlak, az enyém vagy'
Nehéz csuklás nélkül kimondani, de normális esetben a négyhengeres dízel XF tudásánál nincs szükség többre. A közel ötméteres és üresen, extrák nélkül is közel 1,8 tonnás limuzin arra nem jó, hogy padlógázra sikításra bírja velünk utazó hölgy ismerőseinket, de minden másra bőven elegendő. Az izmosabb, 6/8-hengeres motorok tehát ésszerű érvek alapján akár értelmüket is veszíthetik, bár nem kérdés, hogy ebben a kategóriában a döntések már bőven nem az észérvekről szólnak, és ez így rendben is van. Bevallom, amennyiben megtehetném, hogy egy új XF-et beállíthassak garázsomba, jómagam is g
A nyolcsebességes automata maga a tökélyondolkodás nélkül kiadnék plusz kétmillió forintot mondjuk a 240 lóerős V6-os, háromliteres dízelre, ám ha nem lennék autómániás, ezt az összeget inkább finom extrákra fordítanám.
Nem csak a motor, de a váltó is remekel a legolcsóbb Jaguarban. Már számtalanszor megdicsértük a német ZF nyolcgangos bolygóműves egységét, amelyet a szakma jelenleg a világ legjobb automatájaként tart számon. Ehhez semmi kétség sem fűzhető, hiszen a szerkezet egyszerűen tökéletesen végzi dolgát: mindig éber, gyors, lehetetlen zavarba hozni és hatékonyságban is kiemelkedő. Egyébiránt ez a váltó kizárólag a gázolajos motorokkal hajtott Jaguar XF-ek kiváltsága; az ötliteres V8-as benzines 385 lovas szívó és 510 lóerős kompresszoros változataihoz továbbra is a korábbi hatgangos jár. További adalék, hogy kizárólag az alap dízelmotorral párosítva egy villámgyorsan dolgozó start/stop rendszert is kapunk, ami igazán pihentetővé teszi a nagyvárosi etapokat.
Álltában is ugrásra készen
Kicsi, de jól leolvasható műszerek - galériaA váltó olyan ügyesen használja a nyolc fokozatot, hogy D-állásban fel sem tűnik a motor körülbelül 1400-1500-as fordulatszámig tartó kulturálatlan viselkedése, erős vibrációja. Ezen jelenség elkerülésének érdekében már a legapróbb terhelésre visszavált egyet a rendszer, hogy a Jaguar sofőrje ebből mit se vegyen észre. A parancsokra villámgyorsan reagáló manuális módban persze kibújt a szög a zsákból, de mivel szériában jár az automata, amit ráadásul D-állásban ildomos vizsgálni, ezért nem lehet felróni az autónak az erőforrás lenti kulturálatlanságát.
Finom gyorsítások alkalmával a fokozatcseréket 1750-2000 között intézi az automata, míg padlógázra egészen 4500-ig kihúzatja az erőforrást, amely alapjáraton és fordulaton egyaránt meglepően halk. Alig 44 dB-es általunk mért alapjárati hangereje például 3 dB-el alacsonyabb a
Egyetlen kipufogó árulkodik a négyhengeres motorról BMW 520d kétliteresénél, sőt, menetzajait tekintve is körülbelül ennyivel csendesebb fő konkurenseinél a brit úr, vagyis egy igazi autópályás suhanót tisztelhetünk személyében – hozzáteszem, nem csoda, hiszen a nyolcadik olyan hosszú, hogy 130 km/h-nál csak 1750-et (!) forog a főtengely percenként.
Persze ez a fogyasztásra is pozitív hatással van: ilyenkor alig 6 litert kortyol a méretes négykerekű, az országúti etapok során pedig akár 5 liter körül is ki lehet jönni. Városban azért már könnyedén elkér 8 litert, de vegyesben 6-7 literből eljárkálhatunk, ami remek értéknek számít.
Az XF hajtásláncának erényeire a második oldalon derítünk fényt..