Talán meglepő lehet Önök számára tesztünk alanya, hiszen enyhén fogalmazva sem mondhatjuk, hogy egy új típussal lenne dolgunk, mi több, a Volvo XC90 a piac egyik legkorosabb modellje: egy igazi aggastyán. Az sem titok, hogy a Volvo kínálatának legnagyobbika rövidesen leköszön: az utód már a sorozatgyártás kapujában áll, a svéd gyártó épp a hét elején tett közzé egy tartalmas galériát a második generáció tetszetős utasteréről. Annyi viszont bizonyos, hogy mire a várva-várt trónörökös megérkezik, még rengeteg víz lefolyik a Dunán, és az is elképzelhető, hogy a magyarországi vásárlók idén nem is fognak találkozni a friss jövevénnyel.
A Volvo XC90 lassan 12 éve velünk van - galériaEllenben a közel 12 éve, 2002 végén leleplezett ’öreg’ továbbra is megtalálható a kínálatban, bár a raktárkészlet erősen fogy. Bármennyire is meglepő, a rendkívül kiforrott XC90 talán jobb vételnek számít, mint valaha, hiszen a Volvo sem tagadja az utód érkezését, a kifutó szériát pedig ennek tükrében komoly akciókkal teszi továbbra is kívánatossá. Jelenleg például több mint 2 millió forint árelőnyhöz juthatnak a régi XC90-et választó ügyfelek, ami azt jelenti, hogy a hasonló méretkategóriába tartozó prémium konkurenseknél 5, vagy akár még több millió forinttal olcsóbban hozzá lehet jutni a svédacélhoz, és ha egy kicsit körülnézünk a piacon, megállapíthatjuk, hogy az XC90 így megfelelő hajtáslánccal és felszereltséggel nézve gyakorlatilag egy árban van egy Hyundai Santa Fé-vel.
A fentiek ismeretében rendkívül kíváncsiak voltunk a termetes Volvóra, ugyanis a papírforma szerint bombavételnek tűnik/tűnt a modell, viszont bármennyire is meglepő, eddig soha nem volt alkalmunk kipróbálni a legnagyobb XC-t – ennek oka, hogy alapvetően túl öreg a típus, így az elmúlt jó néhány évben nem került be a márka hazai tesztparkjába. Amikor az importőr illetékese felhívott, hogy kérésünkre tudott szerezni nekünk egy kifutó XC90-et kipróbálásra, kiváltképp megörültem, és boldogságom még tovább fokozódott akkor, amikor kiderült, hogy épp az idei utolsó, késői síelésre válik útitársunkká az autó. A hosszú út garancia volt arra, hogy alaposan le tudjuk tesztelni a márka büszkeségét, amely még a vártnál is szebb eladási darabszámokat produkált idestova 12 éves pályafutása során.
A nagyvas legnagyobb értéke utastereUtólag elmondhatom, még magunk is meglepődtünk, hogy sok szempontból mind a mai napig mennyire kompetensnek számít a hobbiterepes, amely kizárólag a klasszikus értékekre és a márka hagyományaira alapoz. Természetesen vannak gyengeségei, ám ezekkel bőven együtt lehet élni, pozitívumai pedig bármikor feledtetni tudják korosságát. A 12 év viszont valóban nagyon érződik rajta, s gyakorlatilag az autó minden porcikája azt sugallja, hogy eljárt már felette az idő, pozitív és negatív értelemben egyaránt. A mérleg jó oldalához tartozik a kiváló anyagminőség és a spórolás hiánya: bárhova nyúlunk, mindenhol igényes kivitelezéssel találkozunk, egyszerűen nincs olyan „szaga” az autónak, hogy minden a spórolás és a költségcsökkentés jegyében fogant volna. Továbbá az áttekinthetőség és a kezelhetőség párját ritkítja, a középkonzol gombrengetege ellenére.
A multimédiás rendszer(ek) tekintetében persze esélye sincs az XC90-nek a modernebb ellenlábasokkal szemben: a távirányítóról, és a kormány mögötti gombok segítségével vezérelhető, s a középkonzol tetejéből előbújó navigációs rendszer képernyőjének felbontása, színvilága és megjelenítése például ősidőket idéz, és a rendszer kezelhetősége is hagy némi kívánnivalót maga után – meg lehet szokni, ám mindenképp körülményes és lassú a címbevitel és az irányíthatóság. A drága pénzért megvásárolható, s az első fejtámlákba integrált hátsó szórakoztató rendszerrel szintén ez a helyzet, a multimédiás központ viszont hosszú úton jó szolgálatot tesz, ha a gyerekek lefoglalásáról van szó. A műszercsoport esetében szintén elfelejthetjük a márka legfrissebb típusaiban megtalálható digitális órákat, cserébe viszont könnyen leolvashatóak a műszerek.
Még a 3. sorban is tágas és kényelmesAmi viszont szinte felülmúlhatatlan, az a típus kényelme és praktikuma. Mindenekelőtt a szériában hétszemélyes XC90 (régebben különbben ötszemélyes utastérrel is kérhető volt) valóban 7-személyesnek minősül: rengeteg autóban szeretne a második üléssor kínálni akkora komfortot utasainak, mint a nagy Volvóban a leghátsó két ülés, amelyek külön-külön 1-2 mozdulattal elrejthetőek a csomagtér padlójában. Lényeg a lényeg, a lábhely a hosszirányban széles határok között állítható második sornak köszönhetően egyénre szabható, s leghátul még 175 cm magas felnőttek is kompromisszumok nélkül elférnek. Az már csak hab a tortán, hogy még a leghátra kényszerülők is saját légbeömlőket kapnak, ha pedig megrendeljük a kiegészítő klímaberendezést, kedvükre állíthatják a hőmérsékletet. Mindezeken felül minden ülésnél rengeteg tároló van, és az utastérnek valóban minden pontja azt sugallja, hogy a mérnökök rengeteget fáradoztak a praktikum maximalizálásával, és azzal, hogy mindenki jól érezze magát az XC90 bendőjében.
Szintén a régi korok pozitív emlékét őrzi a rendkívül finom és puha bőrkárpitozás, amely bár csak a drága Executive felszereltségi szinthez jár szériában, de minden forintját megéri, manapság ugyanis ehhez foghatót csak elvétve találunk; a kellemes bőrillat szintén melengeti szívünket, azt pedig már talán meg sem kell említenem, hogy a világ legkényelmesebb fejtámlái itt is jelen vannak, s az ülések kényelméről csak szuperlatívuszokban nyilatkozhatunk. Itt jegyezném meg, hogy érdemes megnézni a harmadik sor üléseit is: nem fognak könnyen még egy olyan autót találni, ahol ilyen korrekt kialakítású és kényelmes székeket terveztek a mérnökök.
Fűt, hűt, masszíroz - teljes a luxusA kartámaszok mindenhol kényelmesek, a tér óriási, s külön öröm, hogy 7 felállított üléssel is tisztességes csomagtartónk marad: a körülbelül 250 liter egy kiskategóriás autó puttonyának felel meg, és különösen annak tudatában korrekt, hogy a konkurensek általában ennek a felére képesek. Amennyiben szükséges, 2 üléssel már közel 2 köbméteres, nem mellesleg pedig teljesen sík raktér alakítható ki, ahol öröm bármit szállítani, így egyedül a túl igényes és szép kárpitozás miatt érdemes meggondolni az ilyen feladatokat. A két részben nyíló csomagtérajtó szintén jó ötlet, s sokan örülhetnek az alsó rész magas terhelhetőségének. A 4,8 méter hosszú vas további előnyeihez tartozik különben a relatíve jó körkilátás és az óriási üvegfelületek, amelyeknek köszönhetően remek hangulatban falhatjuk a kilométereket – a parkolás és a szűk helyeken történő manőverezés viszont a remek átláthatóság ellenére sem könnyű feladat, amiről az óriási, 12,5 méteres fordulókör tehet.
Hogy ne csak jót mondjunk az öreg Volvóról, nézzük csak meg a hajtásláncot. A motorháztető alatt a márka jól ismert, 2,4 literes, öthengeres, saját fejlesztésű turbódízel erőforrása dolgozik, amely már szinte minden modellben két turbóval büszkélkedik, az XC90-ben azonban csak egy feltöltő gondoskodik a lélegeztetéséről. A motor erejét egy koros, 6-fokozatú Aisin bolygóműves automataváltó továbbítja a négy hajtott kerékhez, amely komfortosan dolgozik, ugyanakkor meglehetősen pazarlóan bánik az üzemanyaggal a sok csúsztatás révén. A motor egyáltalán nem számít nagynak a szegmensben, s a 200 lóerő és a 420 Nm-es csúcsnyomaték sem egetrengetően sok, ha latba vesszük a 2,2 tonnás üres tömeget. Annak érdekében, hogy tesztautónk kicsit gyorsabban szedje a lábát, egy gyári Polestar motorelektronika gondoskodott némi plusz erőről, egészen pontosan 210 lóerőről és 460 Nm csúcsnyomatékról.
Nem egy erőgép, de épp elég - viszont szomjasA növekmény (főleg a teljesítmény tekintetében) minimális, de összességében a motor épp elegendőnek bizonyult a testes autóhoz, és az egyébként is komótos géphez jól passzol. Itt a 0-100 km/h-s sprintidőnek – ami méréseink szerint egy hajszállal befért 10 másodperc alá – és a szériában 205, az erősítő kúra után pedig 210 km/h végsebességnek egyáltalán nincs jelentősége, ezzel az autóval ugyanis nem jó érzés száguldozni, sokkal kellemesebb nyugodtan suhanni; minden eleme tiltakozik az űzés ellen. Erre a fogyasztás is rájátszik: míg országúton, valamint 100 km/h körüli sebességnél 7 liter környékén el tudunk autózni, 130 km/h-nál már körülbelül 10 literes étvággyal számolhatunk, ha pedig tovább fokoznánk a tempót, rohamos tempóban növekszik az öthengeres dízelmotor étvágya, jelezvén, hogy bizony meg kell dolgoznia a nagy tömeggel s a komoly ellenállásokkal. Városban ugyancsak nehéz 11-12 liter alatt tartani az étvágyat, de visszafogott gázpedál-kezeléssel 9-10 literből ki lehet jönni vegyesben. A hidegen mglehetősen hangos motor miatt szintúgy ráncolhatjuk szemöldökeinket, de melegen legalább kisimul az öthengeres járása és hangja szép lesz.
A futómű és a kormányzás pontosan olyan, mint az autó többi része: harmonikus egészet képez a komótos hajtáslánccal, valamint a nyugodt karakterrel. A gyors kanyarságok rendkívül távol állnak tőle, viszont kiszámíthatóan, biztonságosan viselkedik a magas súlypontú vas, s a menetstabilizáló nagyon korán beavatkozik, még mielőtt bármi baj történne. A józan méretű, 18 colos kerekekkel a rugózási komfort is tökéletes, abszolút nem jellemző a magas terepesekre jellemző feszesség az XC90-re, így tökéletesen élvezhetjük az utastérben uralkodó csendet, vagy a felár ellenében (vagy a csúcsfelszereltségnél) hűthető-fűthető, továbbá kétfokozatú ülésmasszírozással ellátott fotelok kényelmét.
A praktikum szuper, a csomagtér óriási - galériaÖsszességében kijelenthetjük, hogy a Volvo XC90 felett hiába járt el az idő és a 12. életévét taposó terepes hiába számít elavultnak számos részletében, az autó olyan komoly belső értékekkel büszkélkedhet, hogy mind a mai napig fenntartások nélkül merjük ajánlani. A leendő vásárlóknak egyedül a kissé komótos menetteljesítményekkel és menettulajdonságokkal kell megbarátkozniuk, cserébe viszont valóban óriási, nagyon praktikus és párját ritkítóan kényelmes utasteret kapnak, továbbá az autó olyan biztonságérzetet sugall, amit igencsak nehéz felülmúlni. Ennek ellenére az XC90 abszolút megérett a modellváltásra és a második generációnak teljes mértékben megvan a létjogosultsága, azonban ne feledjük, hogy a kifutó széria a nagy kedvezmények révén hívogatóbb, mint valaha, értékeiből pedig semmit nem vesztett, típushibákról pedig szintén nem igazán beszélhetünk esetében, hiszen 12 év után végtelenül kiforrottnak számít.
Érdemes elgondolkodni a Polestar elektronikánA régi XC90 alapára (D4 verzió) különben elsőkerékhajtással és 163 lóerővel a listaárak szerint 12,43 millió forint, ám a 37 lóerővel izmosabb, összkerekes D5 kivitel bőven megéri 660 ezer forintos felárát. Bőségesen extrázva persze nem nehéz 15-16, sőt, a csúcskivitel esetében akár 18 millió forintig felsrófolni az árat, ám ezekből a számokból még bő kétmilliót leszámolhatunk, s további kedvezmények is illetik a kifutó szériára voksoló vásárlókat. Azt pedig higgyék el nekünk, hogy gyenge hatékonyság ide vagy oda, ilyen áron igencsak meggondolandó a Volvo matuzsáleme. A Polestar motorelektronika már csak részletkérdés, de nem mellékes, hogy esetében megmarad a gyári garancia, így már rögtön tolerálhatóbb mintegy 400 ezer forintos felára, és hiába hangzik kevésnek a 10 lóerős teljesítménytöbblet, a +40 Nm már sokat jelent, főleg nagyobb terheléskor, például 6-7 személlyel, vagy esetleg vontatáskor.