Bolondság? Ugyan… Inkább őrület. Talán ez a kifejezés a legalkalmasabb, ha egyetlen szóval szeretném jellemezni a Toyota limitált kiadású méregzsákját. Aki a fiatalságát siratja, annak instant gyógyír a japánok utcai versenyautója, amely már az első benzincseppek elégetésével is évekkel repít vissza, kisimítja a ráncokat és az adrenalin mellett dézsányi boldogsághormont ömleszt a véráramba.

Nem vagyok nagy filmfogyasztó, de a kritikusok által kissé lesajnált Haverok harca című darab első pillanati mégis valahogy bájosnak és igaznak hatnak. Röviden, a film igaz történet alapján egy baráti társaságot mutat be, akik a negyedik X betöltése ellenére is a gyermekkori tradíciót megőrizve minden májusban fogócskáznak egy nagyot, ezzel megőrizve a barátságukat és fiatalságukat.

Elölről leginkább csak a matricák árulkodnak a képességekről

„Nem azért nem játszunk, mert öregszünk, hanem azért öregszünk, mert már nem játszunk” – a Yaris GRMN pedig számomra pont ezt a fajta játékot, az őszinte élményeket testesíti meg, szinte térden állva esdekel azért, hogy játszunk vele, hogy a közösen elfogyasztott vidám kilométerek által, még ha csak egy kicsit is, ifjabbnak érezve magunkat. Az örök fiatalság titka vagy csupán egy eltúlzott sportverzió? Hamarosan kiderül.

Manapság már nem ritkák a gyári sportkiadások, szinte minden márka rendelkezik sportkompakttal és sokan nyújtanak ezzel párhuzamosan kisméretű méregzsákot is, legyen szó a Volkswagen Polo GTI-ről vagy épp a Renault Clio R.S.-ről. A Toyota mindeddig mellőzte ezt a szegmenst, azonban a rali világbajnokságra visszatérvén már ők sem tudtak nemet mondani egy izgalmas kalandra – valahogy így született a Yaris GRMN.

A 10. gyári számú példány járt nálunk - a plakett stílszerűen a motoron kapott helyet

A Toyota végre belátta, hogy ideje újra nagyobb figyelmet fordítani az izgalmas, sportos modellekre is. Ennek egyik első jeleként végre bemutatták a Yaris felpaprikázott változatát, amely a GRMN nevet kapta, és rögtön kategóriájának élmezőnyébe katapultálna, köszönhetően izmos, kompresszorral lélegeztetett 1,8 literes erőforrásának. A GRMN betűszócska egyébként a Gazzoo Racing tuningrészlegre utal, az MN pedig a Masters of Nürburgringet takarja, ami a fejlesztés helyére vagy épp a használat megcélzott zöld poklára is utal egyben.

A japánok pontosan abban a formában hívták életre a kis Yaris GRMN-t, mint amelyet már korábban is megmutattak nekünk a koncepció formájában. A kisautó sportverziója látványos mintáival ugyan feltűnő jelenség, de ha ezt nem számítjuk, bizony nem igyekszik túlságosan felhívni magára a figyelmet. Szemből szinte alig van különbség az amúgy is amúgy is igencsak agresszív, méretes hűtőráccsal megáldott Yarisokhoz képest.

Hanguatos megoldásai mellett sajnos elnagyoltakat is tapasztalhatunk

A GRMN inkább hátul lett vadabb: tisztességes méretű szárnyat és látványos, középső kipufogó-kivezetést kapott, és akkor a Yaris méreteihez képest nagynak számító, 17 colos, fekete „pókhálós” BBS keréktárcsákról még nem is beszéltünk. A sportos felnik mögött egyébként elöl 275, hátul pedig 278 mm-es tárcsafékek kaptak helyet, amelyekre szükség is van, hiszen a Yarisban nem kis teljesítmény lakozik. A fékhatás mellett pedig a látványt is szolgálják a méretes fehér nyergek, amelyeken a sok helyen feltűnő GRMN logó is díszeleg.

A matricák ugyancsak kihívóak, ahogy a középen kivezetett kipufogót körülölelő diffúzor is, ami azonban általa a hátsó traktus egy elnagyolt és kifejezetten nem szép részletet fed fel: a hátsó kipufogódob jobb oldalt nagyon alacsonyan van és az egész összképet negatívan befolyásolja. Értem én, hogy az erősen limitált darabszám miatt nem kifizetődő alapos megoldásokat keresni, azonban ezúttal talán megérte volna kissé igényesebben kivitelezni a részleteket is.

Vérpezsdítő kisautó, szinte könyörög, hogy a gázpedált a padlóig tiporjuk

A legszomorúbb hír a kisautóval kapcsolatban az, hogy Európában mindössze 400 példány elérhető el belőle, vagyis volt elérhető, hiszen rögtön elfogyott az összes. Hazának is csupán néhány darabot kapott, amelyek hamar gazdát találtak, egyedül a cikkünkben is felbukkanó tesztautó lesz majd hamarosan, a kötelező körök lefutását követően megkaparintható az erre fogékonyak számára, bár borítékolható, hogy neki sem kell sokáig tulajdonosra várnia majd.

Az utastérben minimalista stílus igyekszik a sportos hangulatot fokozni – remek, tökéletes vezetői pozíciót biztosító és kis hímzett logóval is díszített vérbeli sportülések ölelik körül a pilótát és utasát, ráadásul ugyancsak kiváló érzés a kis méretű bőrkormányt megmarkolni. A volán a versenysportok világához igazodva középállás jelzést is kapott, szintén hozzáadva a hangulathoz. Emellett még az óracsoport egyedi, az utastér további elemei viszont a mezei Yarist idézik.

Talán a legkompromisszummentesebb sportos kisautó

Ez egy kicsit fájó pont is, hiszen rendben, a sprőd sportosság nem kíván egyéb varázslatot, azonban a konkurenciát vizslatva már kevésnek tűnik e téren a Toyota alkotása. Itt gondolok például arra, hogy a központi kijelzőn az autó menüpont alatt a hagyományos Yaris fogyasztási diagramjai tekinthetőek meg, amelyek nyilván abszolút hidegen hagyják a GRMN tulaját.

A Renault a Clio R.S.-be inkább egy temérdek adatot és a pályás használathoz is akár hasznos információk megjelenítésére alkalmas R.S. monitort szuszakolt be, ami nyilván csak programozás kérdése. Persze a nyers vezetési élményhez mindezek nem kapcsolódnak, nyilván sokan ki sem használják ezeket a kis pluszokat, a relatíve kis ráfordítás miatt a Toyota esetében elmaradásuk inkább kihagyott ziccernek hat, főleg a konkurensek ismeretében.

Remek sportülések is hozzájárulnak a vezetési élményhez

Ugyanígy talán az extralista is szűkösnek hat. A Fiesta RS, a Corsa OPC vagy épp a Clio R.S. csúcsmodellként szinte makulátlan felszereltséget kap, azonban a Toyota a Yaris csúcsából olyan, egyébként ma már alapvető tételeket hagyott ki, mint az ülésfűtés, a tempomat vagy a jobb megvilágítást biztosító (xenon vagy led) fényszóró. Persze ezek sem kellenek a puszta autózás öröméhez, de ma már – főleg csúcsverzió lévén, illetve a vételár ismeretében – kötelezőek volnának. Emellett érintős multimédiás rendszer, még ha kicsit korosabb is, de van, nem maradt ki az automata klíma, a gombos indítás, a kulcsnélküli rendszer és a multikormány sem, ellenben az indexkar billentésére három villanás funkciója is kimaradt a repertoárból.

Odabenn nem sok minden utal a sportverzióra

A lényeg azonban a motorháztető alatt lakozik, hiszen ekkora erőforrást rég láttunk már ebben a szegmensben: egészen pontosan az 1,8 literes benzinmotorról és az általa nyújtott 212 lóerőről és 250 Nm-es csúcsnyomatékról beszélünk – előbbit 6800-as, utóbbit pedig 5000-es fordulatnál adja le. Mindez egyébként 6,3 másodperces 0-100-as sprintet és 230 km/h-s végsebességet szavatol, utóbbi ráadásul elektronikusan lett korlátozva. A Yaris GRMN mindössze 1135 kilogrammot nyom, amivel kategóriájának legjobb tömeg/teljesítmény arányát tudja felmutatni – az 5,35 kg/LE-s érték bizony valóban figyelemreméltó.

Ahogyan már említettem, az erő egy 1,8 literes benzines egységből érkezik, amelynek beépítése valódi kihívás volt a mérnökök számára, ugyanis a kompresszorral és a hűtőrendszerrel együtt alig fért el a Yaris motorterében. Az erőátvitelről egy hatfokozatú manuális váltó gondoskodik, aminek az áttételezése is megfelelő. A fogyasztásra túl sok karaktert nem fecsérelnék, normál üzemben 7 liter körül kér, őrültebb énünket pedig 10-12 literért cserébe szolgálja ki.

Az összeszerelési minőség nem a legjobb, de cserébe kisautós mércével tágas az utastér

Akárhogy is nézzük, ez a hajtás kellett bizony a vagánysághoz: a feltöltött négyhengeres a kompresszor miatt, pontosabban turbó hiányában késlekedés nélkül, készséggel reagál a jobb láb parancsára, ráadásul az elemi erőt dögös, vérpezsdítő hangorkán teszi még teljesebbé. A Bridgestone Potenza RE050A abroncsok bizony még ismert univerzális képességeik ellenére is képesek akár harmadik fokozatban elforogni, miközben a kompresszoros egység a kipufogón át vidám és egyben morcos visszadurrogással teszi teljessé az élményt. Ha már a gumik előkerültek: versenypályán valószínűleg sokkal gyorsabb lenne egy pontensebb szettel a modell, például az S001 révén, hogy márkán belül maradjunk, de ide az RE050A tökéletes választás, ugyanis utóbbival ellentétben nem kell annyira bemelegíteni, hogy tapadjon - vagyis a Yaris GRNM tényleg mindig készen áll (méghozzá kiszámíthatóan) a mókára.

A hatgangos váltó ugyancsak partner a sportolásban, hiszen a megszokott, közepes utakhoz képest rövidebben és általánosságban pontosabban kapcsolható, noha a kettes fokozat behelyezése néha akadással társul, ráadásul a félig fém gömb is jól illik az ember markába. Természetesen a futóművet sem hagyták érintetlenül a gyáriak: 2,4 cm-rel került közelebb a földhöz a Sachs gátlóival rendelkező kisautó, és feszesebb is lett. Ennek eredménye, hogy rosszabb úton ugyan kellemetlenül kemény és pattogós a japánok büszkesége, azonban forszírozva már könnyfakasztóan jól kanyarodik. A Bridgestone papucsai vadul kapaszkodnak az aszfaltba, a mechanikus sperrnek köszönhetően bármikor kihúzva az ívről a kisautót, azonban gázelvételre már indul is a tánc és vidám, jól kontrollálható sodródásban teljesednek ki az örömök.

Hiába kívánunk rá, már csak használtan juthatunk hozzá, már ha valaki megszabadulna tőle

Nincs kétség afelől, hogy a Yaris egyenesben és kanyarban is gyors tud lenni, miközben mindezt az élmények halmozásával teszi meg. Vérbeli sportautó, talán nem túlzás, ha azt mondom, a kisautók közül az egyik legvadabb, legkompromisszummentesebb modell a GRMN, már ami a sportos tulajdonságokat illeti.

A legszomorúbb hír a kisautóval kapcsolatban az, hogy Európában mindössze 400 példány adtak el belőle, amelyek 10 millió 30 ezer forintért leltek gazdára. Nyilván ez egy nagyon borsos összeg, amelyet a különleges hajtás, az 1,8-as kompresszoros motor, valamint a limitált példányszám is indokol, azonban a felszereltség és a puszta gyorsaság annyira nem.

Nehéz volt a búcsú a remek kis élménygyárostól

Racionálisan nézve közel sem a legjobb vétel ez, hiszen a hasonlóan erős Clio R.S. ennél jóval kisebb áron is megkaparintható, igaz, a francia esetében a duplakuplungos automata elvesz valamicskét a vezetés öröméből. Élményben és gyorsaságban pedig a Ford Fiesta ST úgy kerül nagyon közel hozzá, hogy hasonlóan felszerelve listaáron is közel 2 millióval olcsóbb, a potenciális alku tükrében pedig még jobban szétnyílik az olló. De ez most már mit sem számít, mint ahogy a teljes birtoklási költség is más tészta a Yaris jobb értéktartása miatt.