Tesztek

Nem csak ahhoz képest remek, hogy alapmotorHa már a motorhoz tévedtünk, nézzük csak a 116i lelkét, amely a korábbi, „alapmotoros autócskának jó, de BMW-nek nem” státuszból valódi bajorrá változtatta a típust. A hosszirányban beépített, közvetlen befecskendezéses benzinest egy jó magasra elhelyezett kettős megfújású turbóval töltötték fel a mérnökök, a friss egységet pedig rögtön két teljesítményváltozatban kínálják: 16i-ként 136 lóerővel (220 Nm) és 18i-ként 170 lóerővel (250 Nm). Ám halkan megjegyzem, hogy mélyen utánanéztünk, és a két egység gyakorlatilag hajszálra megegyezik, vagyis szinte kizárólag elektronikai különbséget takar a nagytestvér 1,1 milliós felára, a sportosabb érzés miatt 10%-kal rövidebbre vett differenciál-áttétel és 2 cm-rel nagyobb első féktárcsaátmérő mellett.

Nini, ott a csiga! Ő teszi oly remekké az 1,6-ostLényeg a lényeg, a valóságban a teljesítmény többnek érződik 136 lóerőnél, amit az automataváltóval együtt alig 9 szekundumos nulla-százas sprintidő is alátámaszt (sőt, a gyár kézi váltó esetén már egészen sportos 8,5 másodpercet ígér). Sajnáltam, hogy 'nullkilométeresen' volt szerencsénk az autóhoz, hiszen érződött az erőforráson, hogy még nem volt ideje kinyílni, de már visszaadáskor, 500 km-rel az órájában is lényegesen vígabban forgott fel és szebben vette a gázt, mint amikor átvettük. A motor nyugodt karaktere már a táblázatból leolvasható: a csúcsteljesítmény 4400-as fordulatnál, míg a maximális nyomaték nagyon alacsonyan, 1350-nél érkezik, bár ha a tulaj úgy akarja, a motor egészen 6800-ig űzhető. Nem kérdés: a normális elvárásoknak minden helyzetben megfelel a már kicsivel alapjárat felett szépen húzó erőforrás (a nyomaték mérhetően 1400-1500 között érkezik), melynek dinamikája megegyezik egy korábbi kétliteres benzinesével - végre a 116i tulajok is úgy érezhetik, hogy igazi BMW-ben ülnek.

Nem óriási, de nem is túl szűk a beltér - galériaA gyári adat szerinti 5,5 literes átlagfogyasztás már-már elképzelhetetlenül jól hangzik, de a pontos valóságról sajnos nem tudunk teljes képet nyújtani, hiszen köztudott (és már mi is többször tapasztaltuk), hogy az első 1-2 ezer km után lényeges mértékben képes csökkenni az étvágy. Ennek fényében a 7,5 literes tesztátlag remek, a 6,4 literes normakörhöz hasonlóan. Az automata tesztautó a téli budapesti forgalomban valamivel 10 liter alatt evett, a szabályosan abszolvált országúti etapokat ~5,5, az autópályásokat pedig 7 liter körüli étvággyal vette. Mindezek fejében elmondható, hogy a bejáratást követően bőven képes lehet a modell kb. 7 literes vegyes érték tartására, ami a menetteljesítmények függvényében teljesen korrekt.

Pontosan úgy, ahogy – hozzáteszem, BMW-s mércével – az ár is. Listaáron 6,69 millió forinttól ugyanis beülhetünk egy fapadosnak már szériakivitelében sem nevezhető, élvezetesen vezethető, hátsókerekes kompakt prémium autóba, amely igényes technikával kecsegtet, csendesen fut, remek futóműve van, csomagtere korrekt, utastere pedig nem mondható ugyan tágasnak, de kényelmes, ergonomikus és hibátlanul kivitelezett – meg végre tárolókban sem szűkölködik. Kívánhatunk még valamit? Igen, az automataváltó felárán túl plusz másfél-kétmillió forintot, aminek segítségével a végeláthatatlan extralistáról finomra felszereljük a legkisebb BMW-t.

A 16i alapmotorral is kitűnő választás - és igazi BMWA listaár szerint 8,5-9 millióból egy tényleg finom darabot össze lehet állítani. Igaz, ez a nem-prémium konkurenseknél 1-2 millióval magasabb árat jelent, de direktben ilyen összehasonlítást nem ildomos végezni, főleg, hogy az 1-es oldalán tényleg ott van a technikai fölény. A legérdekesebb konkurens az öregecske Audi A3 mellett a papíron azonos teljesítményű, ám a gyakorlatban jóval lassabb (igaz, jóval takarékosabb) Lexus CT200h lehet, amely eltérő karakter ugyan, de nagyon hasonló áron kínálja magát – objektíven vizsgálva azért egyértelműen a BMW-é a pont, de mindkettő remek kompakt, s itt már inkább az ízlés dönt.