A papírforma kellemes menetteljesítményt ígér.
Papíron egészen szimpatikus a dízel-automata hajtáslánc teljesítménye. A 150 lóerő és a 340 Nm párosa a hatfokozatú bolygóműves automatával jókat ígér, főleg a gyári 9,8 másodperces 0-100-as sprintet elnézve. Amikor megtudjuk, hogy ez hat tizeddel szerényebb, mint a kézi váltós modellnél, miközben az étvágyat egy teljes literrel (!) fokozza a kényelmesebb erőátvitel, már sejthetjük, hogy a váltó személyében régimódi szerkezetről beszélhetünk. Ez a valóságban is látszik, főleg a bolygómű állandó csúsztatásán, amely sokszor olyan érzetet kelt, mintha fokozatmentes váltónk lenne.
A csúsztatás miatt sokat táncol a fordulatszámmérő - egészen magasan is.
A fülekre szükség van - sokszor csinálnánk máshogy.A viselkedés főleg akkor kellemetlen, amikor nagyobb tempónál, a kellemesen hosszú hatodik fokozatban automata módban finoman gyorsítunk, és ilyenkor is azonnal csúsztat a szerkezet. Ráadásul a szerkezet gyorsításnál kimondottan kedveli magasabb fordulatszámokat, így képesek lehetünk például körülbelül állandó 2800-as fordulaton hangoskodó motorral, minimális teljesítménykihasználással, nagyon lassan fokozni a tempót. Apropó, teljesítmény: méréseink és érzéseink szerint is rengeteget rabol az automataváltó a teljesítményből, amiről az általunk rögzített 10,9 másodperces 0-100-as sprintérték is tanúskodik – ez több mint egy másodperccel rosszabb az ígért adatnál.
Sajnos nem csak dinamikát rabol a manuális módban egészen szépen dolgozó szerkezet. Bár normakörünk 6,6 literes értékével a téli gumi figyelembevételével elértük a gyári adatot, manapság viszont ez már kicsit magas értéknek számít. Végtére is nagyobb teljesítménnyel és tömeggel sem lehetetlen ennél akár másfél literrel jobb étvágyat kihozni, de olyan kategóriatársak is akadnak, akik úgy kérnek kevesebbet, hogy erőben és menetdinamikában jóval magasabb ligában játszanak az Avensisnél.
D-CAT is jár az automata horribilis felárához.A tanulság: ne kérjenek automataváltót a dízel Avensishez – és ezt a kijelentést a váltó példátlanul magas, 970 ezer forintos felára okán háromszorosan aláhúzhatjuk. Igaz, ezért az összegért jár a kipufogógázokat alaposabban tisztító D-CAT rendszer is, amely a 180 lóerős, kéziváltós verzió sajátja is – csak éppen ő is tekintélyes 650 ezer forinttal olcsóbb. A drága automatának is köszönhető, hogy végül a jól felszerelt, nagyon ügyes és gyors navigációs/multimédiás rendszerrel megáldott tesztautónk 10,6 millió forintos árcédulát kapott. Ez pedig a kapott menetteljesítmény és érték tekintetében bizony sok.
Normafelszereltségünk szerint, pontosabban a bőségesebb alapfelszereltség okán annál kicsit jobban kényeztető dízel-automata Avensisért 10,36 millió forint esedékes. Messzire ne is menjünk, maradjunk egyelőre Japánban. A 150 lóerős, ötfokozatú automatával szerelt, bár szűkösebb Honda Accord jobb menetteljesítményekkel és egy árnyalatnyival szolidabb étvággyal szolgál, s a Toyotáénál jobb felszeretség mellett is még éppen tízmillió alatt elvihető. A remek, 163 lóerős dízellel szerelt Citroën C5 kombi szintén jobb felszereltséggel 10,28 millióért kínálja magát, de a hasonló teljesítményű Opel Insignia is megáll 10,66-ban – hatékonyabb hajtáslánc mellett. A kegyelemdöfést az ár/érték bajnok Renault Laguna kombi adja meg, amely rögtön 175 automatás lóerővel szolgál, hasonló felszereltség mellett 8,92 millióért, míg a kategória legdrágábbja, a Volkswagen Passat megfelelően felszerelt verziójáért 11,6 millió forint esedékes.
Ár-érték arányban így a konkurensek bizony rendre legkörözik a tesztre fogott Avensist, amely valójában az átdolgozott kétliteres dízellel, jóval mérsékeltebb áron lehet igazán jó választás. Az általunk (is) legjobbnak gondolt és egyben a legtöbbet változott modellnek hamarosan, egy teszt keretében újabb esélyt adunk a bizonyításra.
Néhány szóban
A megújulással jobb útra lépett az Avensis, ám mégis, az őt ért változások kevésnek tűnnek a konkurensek utoléréséhez. A hétköznapi használhatóság terén csillogtatott jó adottságokat tökéletlen vezetési pozícióval, nehezen adagolható fékkel és néhány apró figyelmesség hiányával szürkíti meg az Avensis, a 2,2 literes, automatás hajtáslánc teljesítménye pedig a mai erős mezőnyben sajnos szerénynek bizonyul, amelyet a váltó irreális felára miatti magas költségek is tetéznek. Az átdolgozott kétliteres dízelmotorral viszont jó választás lehet a típus (ennek hamarosan utánanézünk), de tesztautónk esetében túl sok részlet veszi el kedvünket ezen drága kivitel megvásárlásától.
Előnyök: Remek áttekinthetőség; Praktikus, tágas kialakítás; Könnyű kezelés és vezethetőség; Ügyes navigáció; Jó futómű; Kulturált motor
Hátrányok: Kényelmetlen első ülések és vezetési pozíció; Főleg kis tempónál nehezen adagolható fék; Nyúlós automata irreális felárral; Mérsékelt menetteljesítmények, ehhez képest magas étvággyal