Kisautóban nagy szív – ez az elv tökéletesen igaz vidám tesztautónkra, a szerkesztőség garázsába zöld színével beguruló Opel Corsa 1.7 CDTI-re. A Corsáról már tudtuk, hogy korrekt darab, azonban a relatíve nagyobb dízelmotorral karöltve kíváncsian vártuk, milyen eredményt hoz a szokatlan párosítás.
Az Opel a dízelmotorok tekintetében amúgyis érdekes pozícióban van, ugyanis saját öngyulladós fejlesztésével nem sokszor bíbelődtek, régebben a nagyobbik, 1,9 literest is az 1.3 CDTI-hez hasonlatosan az olaszoktól (Fiat) vették kölcsön. A 130 és 160 lóerős szinteken kapható 
Látványos csomagolásban érkezett - galériakétliteres már saját darab, ahogy félig-meddig a tesztelt erőforrás is. Ez az 1,7-es a jó öreg Isuzu blokkon alapszik, ami még az F Astrában is dolgozott, akkoriban 82 lóerőt termelve, azóta azonban a roppant sok változtatásnak, finomításnak köszönhetően már tényleg csak a blokk emlékeztet valamelyest a régi időkre.
Annyit csiszoltak tehát a négyhengeres dízelen, hogy végül 130 lóerővel áll ki a harctérre, amihez már 2000-nél megérkező 300 Nm-es nyomaték társul. Nemrég ez az erőforrás még csupán 125 lóerőt tudott és a J Astrában nem volt épp a legkellemesebb társ, alul szegényes karakterisztikájával, kulturálatlanságával bizony nem tett kedvünkre, azonban szokás szerint minden előítéletünket félretéve láttunk hozzá a Corsa vizslatásához.
Jól tettük. Bár a relatíve combos motor és a kisautó párosítása érdekes lehet, közelebbről megvizsgálva a szituációt viszont arra jutunk, hogy a Corsa a maga több mint 1,2 tonnás tömegével annyira nem is kicsi, a 130 gázolajos hátú paripa pedig manapság már bőven nem számít soknak. Noha a Corsa első generációjának GSi sportváltozata 101 lóerőre volt képes (bár ahhoz csak 830 kg-os tömeg társult), még a későbbiekben sem volt sokkal dúsabb teljesítménnyel beinjekciózva az Opel kisautója. Mostanság már van 180 lovas OPC, sőt, 210 lóerős Nürburgring Edition is; ha tőlük eltekintünk, a legerősebb civil Corsa címet bizony tesztünk alanya viselheti magán.
Egyedülálló megoldás a piacon - galériaFeltűnőségből viszont a próbára fogott példány is jelesre vizsgázott, a város szürke forgatagában ugyanis az élénkzöld fényezésbe burkolózó háromajtóst egyszerűen nem lehet nem észrevenni. Ezt még tovább fokozzák a kényes fehér színre fújt 17 colos könnyűfém felnik, a fehér tükrök, valamint az autón végigfutó, kellemes textúrával rendelkező két fehér sportcsík. A ráncfelvarrás is jót tett a kis Corsának, így egyrészt jobban beleillik az Opel éppen uralkodó arculatába, másrészt divatosabb, frissebb és fiatalosabb is lett. Persze praktikum szempontjából a háromajtós nem a legmegfelelőbb választás, viszont aki dögös kisautót szeretne hazavinni, úgysem az eszére, hanem a szívére hallgat.
Az autót körbejárva feltűnőek lehetnek az első lámpatestek is, amelyek nagyobb vetítőlencsés egységeket takarnak - karimájuk felső részén az AFL felirat árulja el, hogy itt adaptív kanyarfényekkel van dolgunk. Habár az Opel híresen jó xenonágyúit nem rendelhetjük hozzá, a kanyarfényszórók így is jó szolgálatot tesznek.
Mosolygósra görbült szánk a háromajtós mivolta miatt nagyra nőtt első ajtók egyikén beszállva sem változik, a vidám külsőt viszonylag vidám enteriőr követi. A vezetőülésbe huppanva a nagy és kényelmes szék rögtön feltűnik, ahogy az egyszerű, de a szemnek mégis kellemes óracsoport is. Az anyagokra nem lehet szavunk, ahogy egy-két kivételtől eltekintve az összeszerelési minőségre sem, hiszen még rosszabb minőségű útra hajtva sem szólalnak meg az utastér műanyagjai. A helykínálatot tényleg nem érheti panasz, elöl is bőségesen el lehet férni, hátul 
Példás hátsó helykínálat - galériapedig már az ötajtós benzines változat tesztje során is kiderült, hogy példás a Corsa helykínálata, ami a háromajtós esetében is fenn áll. A hátsó sorba igaz nehézkesebb bejutni, de 185 cm-es magasságig nem kell kompromisszumokat kötni sem fejtér sem lábtér tekintetében. A csomagtér szintén jó pontokat érdemel, hiszen méretével is elégedettek voltunk, emellett praktikus polcot is kapunk hozzá, amivel szépen kettéoszthatjuk a poggyászteret.
Az igényesség apró, de szép példája a B-szegmensben szokatlan kesztyűtartóvilágítás. Ugyanígy a gondoskodást éreztetik az automata ablakok, amelyek a távirányítós zárással együtt szépen fel is húzódnak pontosan addig, ameddig a gombot nyomva tartjuk. Ha már az ablakemelőknél tartunk, meg kell jegyeznem azok ötletes, áttetsző műanyagból készült kapcsolóját, ami Opeles sárga háttérvilágítást kap, ahogy a szintén áttetsző klímavezérlő tárcsák is.
A műszerfalon az egyetlen diszharmonikus tényező a két, egymástól távol fekvő kijelző. Az alacsony árával hívogató Touch&Connect rendszer roppant korrekt és kiforrott, tartalmaz mindent, ami szükséges lehet, kezdve a könnyen kezelhető navigációval a korrekt hangminőségű hifin át az USB és 
A Touch&Connect megéri az árát - galériaBluetooth kapcsolódási lehetőségig, mindezt érintőképernyővel nyakon öntve. Az egyetlen probléma, hogy a képernyő a középkonzol alsóbb részére került, ahova bizony időbe telik, míg a tekintet átcsusszan. Felül, a fogyasztási adatok és a klímaberendezés állapotát mutató monitor helyén szívesebben láttuk volna, különösen, hogy annak minősége már nem feltétlenül üti meg a manapság elfogadott színvonalat.
Tesztautónk egyébként a bőséges, sok-sok extrával felszerelt Cosmo szintet képviseli, amin túl még jó néhány opciós tétel is gazdagította zöld Corsánk felszereltségét. A navigáción túl ülésfűtés, kormányfűtés, a kerékpárok praktikus szállítását lehetővé tevő FlexFix rendszer, automata klíma, adaptív kanyarfényszórók, automatikusan elsötétedő belső tükör és számos apróság kényeztetését nyújtotta a tesztautó.
(Lapozva kiderülnek az 1.7 CDTI, illetve a Corsa képességei, valamint a fogyasztás sem marad titok.)