Lassan két hónap telt el azóta, hogy az Autó Pult hasábjain a hazai autós médiumok között első ízben olvashattak tesztet a harmadik generációs Škoda Octaviáról. Az 1.4 TSI után a jóval drágább, kimondottan nagyautós 2.0 TDI kivitel járt nálunk, mégpedig a konszern hatfokozatú DSG duplakuplungos automataváltójának legfrissebb változatával fűszerezve. A teszthét folyamán az utakon is egyre több friss Octaviával találkozhattunk, ami a típus kvalitásainak ismeretében egyáltalán nem meglepő.
Közel 4,7 méter hosszú az új OctaviaKinézetre a 4,66 méter hosszú ötajtós ezen formájában sem tartogatott különösebb izgalmakat; a formaterv finoman fogalmazva semlegesen elegáns, vagy ha egy kicsit gonoszak szeretnénk lenni, unalmasnak is titulálhatnánk. A méretek a kompakt kategória határait feszegetik: az elődnél 9 centivel lett nyúlánkabb a harmadik generáció, a 11 centivel hosszabb, az immár 2686 mm-es tengelytáv viszont még ennél is fontosabb jellemző; miközben szélességben 45 mm-t nyertünk. Az már csak hab a tortán, hogy mindezek ellenére, a VW-konszern friss MQB platformjának köszönhetően azonos konfiguráció esetén nagyságrendileg 100 kilogrammal lett könnyebb a típus, ami a vezethetőségtől kezdve a fogyasztáson át a menetdinamikáig szinte mindenre jó hatással van.
A tekintélyes dimenziók természetesen belül is megteszik a hatásukat: az utastér méretét mi sem bizonyítja jobban, mint annak kategória-első, 1,8 méteres hossza. A gyakorlatban mindez annyit jelent, hogy 193 cm-es magasságommal tökéletesen elférek ’magam mögött’.
Az ülések nagyok, kényelmesek - galériaA lábtér hátul bőven megállja helyét akár a középkategória nagyobb képviselőivel összehasonlítva is, a szélesség szintén bőséges, egyedül a fejem örült volna még néhány plusz centinek, amire tán a kombi kivitel jelentett volna gyógyírt, de 185-190 centis magasságig így sem hagy maga után kívánnivalót az Octavia. Az ülések mérete bőven elegendő, az utasokat középső légbeömlők is kényeztetik, a pohártartót tartalmazó kartámasz pedig szintén jó szolgálatot tesz. Egy rossz szavunk nem lehet tehát a második sorban az autóra, a feláras 230 voltos csatlakozó pedig már magasabb kategóriákra jellemző szolgáltatás. Ötletből bizony nincs hiány, látszik, hogy a fejlesztők rengeteget gondolkodtak.
Átgondoltságból (is) ötös az új Octavia
A csendes utastérben elöl sem rosszabb a helyzet: méretes, hibátlan tömésű ülésekkel, minden irányban rendkívül szellős helyviszonyokkal és ügyesen pozicionált, kellemes fogású kezelőszervekkel találkozhatunk, a magas (Elegance) felszereltségű tesztautó krómozásai és igényes ezüst betétei pedig a komor fekete berendezés ellenére jó hangulatot varázsolnak, amit tisztességes anyaghasználat tetéz.
Az utastérre szinte hibátlan - galériaA mindennapi együttélés során komoly jelentőséget nyerhetnek a szofisztikált részletek és szolgáltatások. Ebben már az Octavia előző generációja is remekelt, most pedig a tervezők még magasabbra emelték a színvonalat. A kritikusok mondhatják, hogy kissé egyhangú a enteriőr, de az ergonómia kiváló. Hogy mit értünk ezen? Bármilyen magasság esetén könnyen megtaláljuk az ideális vezetési pozíciót, a könyöklők jó helyen vannak (a középső 4-irányban állítható), sok a tároló, továbbá minden könnyedén áttekinthető, letisztult.
A csomagtartóról nincs is értelme beszélni, elég, ha annyit mondunk róla, hogy páratlanul tágas. Alaphelyzetben 590 literes térfogattal büszkélkedik az autó, amely űr csak akkor csökken 22 literrel, ha a defektszett helyett némi felár ellenében pótkereket rendelünk. További pénzért számtalan hálót kérhetünk a puttonyba, ami az osztottan dönthető hátsó üléstámlák segítségével közel 1,6 köbméterig bővíthető, s két felnőtt kerékpárt akár egyben is képes elnyelni a "fekete lyuk", ami a kombi kivitel esetében még öblösebb úgy 20 literrel.
Nagy hiba, hogy nem beszél magyarulÁm hiába végeztek tökéletes munkát a belsőépítészek, az informatikusok még dolgozhattak volna az autón. Néhány fontos funkciónak ugyanis nincs külön dedikált kapcsolója, s szinte mindenért a bonyolult menüben kell kutakodni – legalább a kormányozni is képes, ügyes és éber, ám működésével sokakat zavaró sávtartó rendszer kaphatott volna egy külön gombot. Ugyanígy értelmetlenül mélyre rejtették a multimédiás rendszerben a műszerek fényerejének napi használatban lévő állítási lehetőségét. Ennek személyre szabásához 5-6 nyomásra van szükség, ami indokolatlanul sok időre vonja el a figyelmet az útról. A tesztautóban a komolyabbik, nagy képernyős navigációs rendszer kapott helyet, aminek működésével meg voltunk elégedve, de fekete pont jár a millió menüpontot és beállítási lehetőséget felkínáló berendezésnek azért, hogy nem beszél magyarul, ezzel számos potenciális felhasználónak gondot okozva. Továbbá a kijelző minden érintésre beremegett, amely jelenség olcsó hatást keltett.
Érdemes lapozni: a második oldalon tárgyaljuk ki a hajtásláncot és a költségeket.