Tesztek

Miután a Chevrolet bevonult az öreg kontinensre, a márka lassan a termékeihez okkal társuló népszerűségre tesz szert. A konkurencia elleni harcba nagy reményekkel indulhatnak a forgalmazók, hiszen a tavalyi üzleti évben világszerte több mint 4,25 millió Chevrolet találta gazdára, s ebből 477.194 darabot Európában helyeztek forgalomba. Vajon ezek után a hazai vásárlók is büszkén mondhatják el magukról, hogy egy „Chevy” tulajdonosai lettek? Erre a kérdésre adhat választ a ráncfelvarráson áteset új Captiva.

Megnyerő tekintet, határozott fellépés - galériaNem kell sokáig vizslatnunk az újdonságot, hogy a hozzá képest bárgyú tekintetű elődhöz viszonyított fejlődést tetten érjük. A markáns hűtőrács a szűkebbre szabott fényszórókkal és a hangsúlyos ködlámpákkal immáron egy igazi ragadozó képét vetíti elénk, ami bizony hatékonyan ijeszti meg az előttünk haladókat, akik a visszapillantó tükörben a feléjük közeledő vaddal szemeznek. Hátrafelé haladva már nem ilyen szembeötlőek a változások, de egyes részletek bizony a tervezők lelkiismeretes munkáját dicsérik, s összhatásában mégis egy teljesen új, és modernebb benyomást keltő autó áll előttünk.

Meglepetésre a magabiztos fellépés mellett a Chevrolet ékes bizonyítéka annak, hogy egy méretes hobbiterepjárónak nem kell mindenképp fellengzősnek, vagy feltűnőnek lennie. Az új Captiva ugyanis semmilyen környezetben sem kelt ellenszenvet, így azok a konzervatívabb vásárlók is ideális társra lelhetnek benne, akik a raktérrel, vagy éppen a négykerékhajtással és a hét üléssel járó praktikum miatt voksolnak mellette.

'Vajon hova tettem a hűtőszekrényt?' - ügyesen variálható a Captiva raktere

Mivel a tesztautó éppen az Autó Pult évente esedékes kiruccanásának közepébe csöppent, bőven volt alkalmam próbára tenni valódi képességeit. Mintegy 700 kilométeren keresztül nyúztam csomagokkal, és időnként hét személlyel is terhelve különféle útviszonyok között, s mindeközben lassan kitisztult bennem az a kezdetben vegyesnek tűnő kép, ami némi zavart keltett a megítélését illetően.

Ilyenkor majd' 1,6 köbméter áll rendelkezésre Utamat rögtön egy autópályás etappal kezdem meg Budapesttől a Balatonig, amit a hétvégi esemény szükséges felszerelései mellett egy költözés minden cókmókjával is megspékeltem. Most aztán bizonyíthat az alapesetben 477 literes, ám a padló síkjába dönthető ülésekkel 1577 literesre is bővíthető csomagtartó, ami könnyedén nyeli el minden földi javamat. Persze lehetne szegénységi bizonyítvány is, hogy vagyontárgyaim elférnek egyetlen autóban, de ezúttal mégis fogadjuk el, hogy a Captiva egyszerűen hatalmas, s mindemellett a magas perem dacára is kiválóan rakodható. Kritika egyedül a kerékjárati ívek könyöklőként és pohártartóként is funkcionáló borítását érheti, amivel bizony óvatosan kell bánnunk, ha nem szeretnénk karcolást ejteni rajta.

Első pillantásra kevéssé megkapó, de kellemes a vezetőhely

Lassan útra is kelhetünk, így helyet foglalok az LTZ felszereltségi szinten elektromosan állítható vezetőülésben, ami a magasabbra nőtt utasok számára már kicsinek bizonyulhat. Az első pillantásra teherautósnak tűnő kormánykerék tapintása még kifogástalan, ám alaposabban körülnézve némi bizonytalanság ragad magával. A mátrix kijelzővel ellátott műszerfal, az USB csatlakozó hiánya, és a puha, sérülékeny elemek, valamint a helyenként nem éppen jól összeszerelt és nem túl meggyőző minőségű műanyagok láttán ugyanis felmerül bennem a kérdés, hogy vajon a gyártó hova is rangsorolta ezt a modellt.

Hiába pozícionálták ugyanis feljebb a közel azonos használati értékkel bíró Orlandónál a Captivát, az utastérben helyet foglalva mégsem érzem azt a minőségbeli elrugaszkodást, amit az árkülönbözet okán joggal várhatnánk el. Ezen persze hamar túlteszem magam, amikor konstatálom, hogy a magas üléspozíciónak, és a nagyobb üvegfelületeknek köszönhetően egy nagy, robosztus, és mégis könnyen terelgethető hobbiterepjáróban ülök, ami felruház a négykerékhajtás és a 2,2 literes dízelmotor által nyújtott magabiztossággal.

Vajon többet kínál az áráért? Megjelenése mindenképp ezt ígéri.

A kormányt kezdetben túlságosan könnyűnek és túlszervózottnak találom, miközben a hatsebességes manuális váltó keménynek és akadósnak bizonyul. Aztán lassan elkezdek külön-külön tekinteni az egyes kezelőszervekre, és rájövök, hogy egyenként különösebb baj nincs is velük, de együtt mégsem alkotnak egységes egészet. Egy autóhoz ugyanis már az első métereken elkezdünk idomulni, s ha úgy találjuk, hogy férfias, kemény kézzel kell bánni vele, akkor minden porcikáját így kezeljük. Azt pedig rettentő nehéz megszokni, hogy az egyik kezünk a kormányon szelíd és nyájas, miközben a másik kezünk a váltón durva és agresszív.

A motor dinamizmusa vitathatatlan - galériaHa már az agresszivitásnál tartunk, e téren a 184 lóerős teljesítménnyel és 400 Nm-es nyomatékkal büszkélkedő dízelmotor sem fukarkodik, ami szinte sosem fogy ki az erőből. Akár terhelt állapotban, már az alapjárati fordulatszámon, csupán a tengelykapcsoló finom csúsztatásával könnyedén elindulhatunk. Aztán 1300 percenkénti főtengelyfordulat mellett elkezd éledezni a turbófeltöltő is, aminek munkája 2000 1/percnél teljesedik ki. Itt aztán olyan vehemenciával lódul neki a kis híján kéttonnás test, hogy ahhoz szinte kényelmetlenségbe torkolló rántás társul.

Szokatlan módon a hirtelen ébredő nyomaték miatt a Captiva utasok által is értékelhető vezetését tanulnunk kell, ha ugyanis az 1400-1600 közötti tartományba kapcsolunk, az az említett bólintáshoz vezet. Ellenben némi ügyeskedéssel a 2000 és 4000 közötti nyomatékcsúcson autózhatunk, ahol még a sportosság sem távolálló fogalom a Captivától. Persze a gyors váltásokat a határozott kezeket igénylő hatsebességes manuális váltó kevésbé támogatja, de erre a csendes és mindig elegendő erővel gazdálkodó dízelmotor mellett nincs is szükség – inkább a megfelelő időzítés a kulcs a Crossover Valhallához.

Az ima sem segít - bizony megkéri, ami kijár neki

Az élvezeteknek persze ára van, és az új, viszonylag nagy hengerűrtartalmú motor még kimért használat mellett sem tudta meghazudtolni önmagát. A majd’ hétszáz kilométeres teszt során a nagy átlag 8,9 liter/100km-es értékre adódott, így vegyes üzemben e körül szóródó értékre számíthatunk, de a fogyasztást a gyári 6,6 literes érték dacára az Autó Pult normakörén sem sikerült hét liter alá szorítani. A nagy eltérés miatt kétszer is útra keltem abszolút ideális körülmények között – sikertelenül.

Rendkívül jól szigetelt az utastér - galériaEgy ilyen nagy homlokfelületű, és négykerékhajtású autótól persze nem illik sajnálni a betevő falatot, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy szinte példátlan békében utazhatunk vele. A Captiva pedig e téren remekel, hiszen hangszigetelése igazán elismerésre méltó. Az elmúlt hetekben a Tesla és a Mitsubishi jóvoltából volt szerencsénk több elektromos autóhoz is, melyek hangulatát bizony csendessége okán a Chevrolet újdonsága is felidézi, hiszen nyomatékos és vibrációktól mentes motorja a vaskos szigeteléssel karöltve igazán kellemes utazóautóvá varázsolja. Kis túlzással egy diszkó táncparkettjére is beállhatnék úgy, hogy a hátsó ülésen gyerekek alszanak, az ablakok leengedésével pedig minden külső rezdülés fülsértő zajjá erősödik az autóban tapasztaltakhoz képest.

Vajon a terepre is kimerészkedünk? Lapozzon, és a következő oldalon erre is fény derül.