Az biztos, hogy tesztautónk alaposan elhúzza a vásárlók orra alatt a mézesmadzagot. 184 lóerős és automataváltós, mégis keveset fogyaszt. Összkerékhajtású, emelt magasságú, de sportolásra is fogható. Bőséges teret kínál négy fő (sőt, akár öt) és csomagjaik számára, miközben külső méretei sem okoznak problémát a manőverezésnél. Igényes, masszív, prémium, ám ahhoz képest mégis viszonylag megfizethető. De vajon tényleg ennyire jó a BMW X3 új generációja?
Vajon a belépő dízellel is odateszi magát? - galériaAki olvasta Vajda kolléga cikkét a kínálat csúcsmodelljéről, sejtheti a választ. Ám ezúttal mégiscsak egy alapmodellről beszélünk, és hát a 35i tesztautó a maga 8 millió forinttal kövérebb árcédulájával már igazán megengedheti magának a sikeres, szinte hibátlan szereplést. Most viszont egy sokkal inkább népválasztásnak tekinthető modellről, a 184 lóerős 20d dízelmotorral szerelt kiadásról esik szó.
Innen nézve azért megvan a határozott kiállás.Mindenekelőtt, az első látásra csak a kipufogóból megkülönböztethető modell fényezése telitalálatnak bizonyult. Az elegáns barna szín remekül sugározta a prémium, de többcélú kialakítás kellemes otthonosságát, miközben a formatervezők által gondosan megálmodott éleket kidomborítva ügyesen álcázta a néhány szögből esetlenebbnek ható formatervet. Persze leginkább az X5 mellé állítva fedezhető fel a BMW-ktől várt lágy agresszió és modern szépség elegyének néhol jelentkező távolléte – a lényeg viszont, hogy az X3 azért így is kellemes képet mutat, főleg ha az elődöt felidézzük. Persze ez továbbra is ízlés kérdése…
A belső is hasonló téma, de itt már teret adhatunk az objektív kritikának. Ebből szerencsére sok nem is jut: mindenhol jó minőségű, puha anyagok és remek összeszerelés tudatja velünk, hogy a bajorok megadták a tisztes pozícionálási távolságot az ezen a téren nem éppen remeklő X1-hez képest.
Eddig jó; a fedél lecsukása viszont problémás.Egyébként, ha itt jobban körülnézünk, akkor jól megmutatkozik a gyártó extrapolitikájának hibája is. Bár a BMW-sek valóban megadják a lehetőséget, hogy mindenki lemondjon a szükségtelennek tűnő extrákról, de egyúttal a tervezők okot is szolgáltatnak az opciók megrendelésére. Erre a legjobb bizonyíték a csomagtartó: eddig az elektromos működtetésű fedelet leginkább csak az idősebb emberek számára találtuk valós alternatívának – na jó, azért a luxusosztályba tényleg belefér némi lusta dőzsölés, de egy többcélú autóhoz azért a túrabakancs és a fit megjelenés is jól passzol. Viszont itt, ha nem pipáljuk ki az opciót, akkor jó darabig járhatunk konditerembe, mire egy húzással le tudjuk csapni a hátsó fedelet – ezt azért lehetett volna finomabban is, a szintén nem túl könnyen záródó ajtókkal együtt.
Minden átgondolt, főleg, ha bőszen pipálgatunk.De ha ezen túltesszük magunkat és beletörődünk, hogy az extralista tételeinek szorgos pipálgatásával érkezik el leginkább a BMW prémium mivoltának komolyabb hányada, örvendezhetünk a tágas, igényes és átgondolt, ráadásul jól pakolható csomagtartónak, vagy éppen az ugyanilyen jelzőkkel illethető beltérnek, ahol egyedül a mélyre helyezett hátsó üléspadot érheti kritika. Meg talán a középső tárolórekeszt, melynek nyitása túl könnyedre és zajosra sikerült, megtörve az egyébként masszív kezelőeszközök sorát. Amúgy mindenhonnan süt az átgondoltság, és a személyre szabhatóság már-már zavarba ejtően sok lehetőséget kínál, miközben a fedélzeti elektronika a teljes kategória legérettebb, legfejlettebb benyomását kelti.
(De vajon menet közben is ilyen érett az X3? Lapozzanak és kiderül!)