Tesztek

A beltér az apró hiányosságok ellenére igencsak pozitív mérleggel zárt, az egyenlet pedig a hajtáslánc esetében is hasonlóan néz ki: roppant kellemes, de nem tökéletes. A BMW 320d-ben a már jól ismert kétliteres, 184 lóerőt mozgósítani képes turbódízel egység dolgozik, mégpedig dicséretes karakterisztikával. A motor minden helyzetben ereje teljében van, azonban a finom csomaghoz nem túl hangos, de tolakodó kerregés is társul, amivel a 20d egy kissé kulturálatlan négyhengeres benyomását kelti. Maga a zajszint ennek ellenére mérsékelt, amit mért értékeink támasztanak alá: még autópályatempóval haladva is 67 decibel alatti értékeket mutatott műszerünk.

Nem szabad kihagyni a remek automatát - galériaA ZF-től származó nyolcfokozatú automataváltó nagyon finom darab, minden egyes fillérét megéri (744.000 Ft). A fokozatkiosztás tökéletes, a váltásokról pedig gyakorlatilag csupán a motor hangszínéből és a fordulatszámmérő táncából tájékozódhatunk, olyan finoman történik minden. Ennek ellenére nem csúsztat pazarlóan, kifejezetten hatékony a szerkezet. Ezt az 5,8 literes tesztfogyasztás is bizonyítja, hogy ne feledkezzünk meg a 4,7 literes normakörről se. Szabályos autópályatempónál az étvágy 5,5 liter körüli, de kényelmes országúti haladás közben még a 4 liter alá (!) is bekúszhat. Egy kis dízeltől ez akár természetes lehetne, azonban itt egy 184 lóerős motorról és 1,5 tonnás össztömegről beszélünk, mely páros akár 7,5 másodperces nulla-százas sprintidőre képes – a BMW fejlesztői tehát valóban feltalálták a diétás fehér kolbászt.

Persze start-stop rendszer is jár a hajtáslánchoz, amely viszont nem működik igazán észrevétlenül: a hosszanti motorelrendezés is ludas benne, de a motor beindításakor erőteljesen megremeg a kocsitest, ami ebben a kategóriában bizony nem kívánatos. A kulturált benzines 328i jóval finomabb volt.

A hátsókerékhajtás amolyan finom fűszerként, ízletes mártásként szolgál a sokak által önmagában ízetlennek titulált 'Münchner Wurst' mellé, persze ehhez a BMW remek, két lépcsős menetstabilizáló rendszere, az extra merev karosszéria és a kiegyensúlyozott hangolású futómű is szükségeltetik. Utóbbi még a defektmentes abroncsok ellenére is ügyesen rugózza ki az úthibákat, miközben sportosan feszes marad. Egy hagyományos gumiszettel még jobb komfortra lenne képes a 3-as, de a BMW ragaszkodik a defektmentes gumikhoz – érthető valamilyen szinten, hiszen öltönyben mégsem cserél kereket szívesen az ember.

Markáns kiállás, hűvös elegancia - galériaAmennyiben némi élményre éhezünk, érdemes jó érzékkel megpaprikázni azt a sokszor említett virslit, és máris őszinte mosoly az eredmény. A váltót, a kormányzást és a motorkarakterisztikát befolyásoló 'élménykapcsolóval' Comfort üzemmódból 'Sportba' vagy 'Sport+'-ba váltva egyre fokozottabban idézhetünk elő túlkormányzott szituációt, míg a menetstabilizáló teljes kiiktatásával ténylegesen magunk uraivá válunk – ekkor persze már fokozott figyelmet követel a hátsókerékhajtás, de a futómű hangolásának köszönhetően kellemetlen meglepetésekre nem kell számítanunk, a 3-as végig jóindulatú és kiszámítható.

Persze egy automataváltós 320d közel sem élményautónak készült, mégis, a remek futómű és a könnyed, kontrollálható fenékriszálás miatt a 'mindennapok embere' számára (már aki ilyen négykerekű csodával járhat) képes olyat nyújtani, amit az első- vagy összkerekes szedánok nem adnak meg. A direkt kormányzás különben közepes produkcióra képes: pontos ugyan, de elektromechanikus mivolta nem enged meg olyan közvetlenséget és reakciót, hogy igazán elismerően csettinthessünk.

Nagy örömünkre, magunkat a prémium konkurenseken átrágva megállapíthatjuk, hogy nem csak az egész csomag, de az árazás is tisztességesre sikerült. Alapáron, kézi váltóval már 9,4 millió forint alatt hozzájuthatunk a remek 320d-hez, míg a józan extrázást jelentő Autó Pult normaszinten a listaár szerint 10,9 millióért lenne hazavihető a típus, amihez az automataváltót hozzácsapva még mindig 11,6 milliónál járunk. Ez pedig abszolút versenyképes ár egy ilyen erőteljes, komoly tudású hajtáslánccal felszerelt, nagy presztízzsel büszkélkedő BMW szedánért. Viszont ha ránk hallgatnak, érdemes megfontolni a 184 lóerős (270 Nm), feltöltött kétliteres négyhengeres benzinmotorral hajtott, szintén aszkéta 320i-t is, ugyanis ez a motor jóval kulturáltabb, halkabb a 20d-nél, s az autó így még 'prémiumabb' érzést kelt.

Ára is versenyképes - galériaA konkurenciának nehéz a dolga, de azért akadnak kihívók. Az Audi mintegy 9,9 millióért biztosít normafelszereltségű A4-est a kifinomultabb kétliteres, 177 lóerős (380 Nm) 2.0 TDI-vel , ám esetében le kell mondanunk a hátsókerékhajtásról, illetve küllemét, belterét tekintve talán szürkébb autó, még ha összességében nézve semmivel sem rosszabb a müncheni vetélytársnál.

Noha a Volvo S60 esetében teljesítményben papíron a 163 lovas (400 Nm), kétliteres, öthengeres D4 venné fel a versenyt tesztalanyunkkal, a svéd 'vas' gyorsaságban messze alulmarad, így inkább a D5-ös motorral (215 lóerő/420-440 Nm) szerelt szedánt tudjuk egy ringben elképzelni a 320d-vel. A svéd-bajor harc árban döntetlenre áll, ráadásul a prémium hangulatot az S60 is remekül képes visszaadni, de tudjuk jól: almát a körtével nem ildomos összehasonlítani.

Viszont a Mercedes is kínál alternatívát, méghozzá nem is akármilyet: igaz, a C220 CDI a maga 170 lóerejével normaáron 12 millió felett jár, de a csillagosok érvényes kedvezményét kihasználva automata váltós, start-stopos, Avantgarde felszereltségű modellt kapunk 10,7 millióért, ami ugyancsak megfontolandó vétel lehet. Esetlegesen még képbe kerülhetnek a franciák is, ugyanis mind a Citroen, mind a Peugeot ajánl hasonló teljesítménnyel és kívánatos felszereltséggel autót: a C5, illetve az 508 a 204 lovas HDi-vel, automatával és csúcsfelszereltséggel (csak így rendelhető a combos dízel) egyaránt 10,7 milliót kóstál.