Ha egy fiktív, borzalmas világban választhatnék, hogy egy világégést követően mivel menekülök a szökőár vagy a zombivá váló honfitársak elől, nem kétséges, hogy mit választanék: a megoldás egy pickup, ami mindent tud, de kiemelkedően mégsem, azonban átgázol az akadályok javán, utazni is elviselhető és a fél otthonunk elfér a raktéren. A Toyota legyőzhetetlennek titulált, 50 éves szériával ünnepli a Hilux modellcsalád történetét.

A pickup, avagy a platós terepjárók helye az autózásban megváltozott, méghozzá gyökeresen. Így 10-15 évvel ezelőtt az igazi terepjárót birtoklók semmibe nézték ezeket a modelleket és csekélynek nevezték tudásukat, úgy mára a pickup-ok az aszfaltra való SUV-k rengetegéből kiemelkedve maradtak meg a hagyományos terepesek mellett a valódi terepjárási képességekkel rendelkező, munkás használatra alkalmas alternatívának.

Dögös a jubileumi kiadás, noha a felára is borsos

Igyekeznek mindent tudni, terepen járni, aszfalton utazni, kényelmet nyújtani, mégis elég igénytelennek lenni a munkagépes használathoz. Persze mindez csak kompromisszumok árán oldható meg, amit ezek a modellek egyre jobban tudnak kezelni, noha még mindig nem alkalmasak mindenkinek.

A Toyota pedig immáron 50 éve tengeti életét többek között ezen a területen is, így nem meglepő, hogy a japán gyártó óriás különkiadással ünnepli a félévszázados modelljét – ennek folyománya az Invincible 50 széria, amelyet ezúttal csúcsfelszereltséggel és automataváltóval fogtunk tesztre, természetesen duplakabinos kialakítással.

Egészen személyautós az utastér és a műszerfal

Maga a Hilux valamivel több mint egy éve újult meg teljesen, akkor a kategóriatársakkal állítottuk szembe, most azonban egymagában gördült be szerkesztőségünk garázsába a félévszázados kivitel. Küllem tekintetében a pickup-okra jellemző robusztusság, mokány tekintet ezúttal sem maradhatott el, illetve a csomag LED-es nappali menetfénnyel is rendelkező lámpatesteket is tartalmaz, amelyek révén frissnek, modernebbnek hat az autó frontja. Ettől eltekintve azonban lényegi kuriózum nincs, ami érthető is, hiszen a platós terepjárók formai megoldásait nem is lehet alaposan megreformálni.

A Hilux összességében kellemes a szemnek, a króm betétek igényességet, s némi eleganciát is visznek az összképbe. Ennél sokkal többet egy pickup esetében nem várhatunk el, hiszen a praktikum okán a fémszobrászok kezei is meg vannak kötve. A jubileumi kiadás látványban azért dob valamit, a narancs külsőhöz jól passzolnak a selyemfényű, fekete csövek és fellépők, a fekete felnik és a sárvédő-szélesítések. A milliós áron mért pakk továbbá a plató betétet is magában foglalja.

Odabenn kényelmes az élet, jó a kilátás és magabiztosságot ad a magas üléspozíció

Mindazonáltal a kellemes összképen túl nem szabad megfeledkezni a részletekről sem, így a combos hasmagasságról (minimum 225 mm), a kategóriában tisztességes terepszögekről (elöl: 31 fok; hátul: 26 fok) és a masszív kiképzésről. A gázlómélység 700 mm. Lehet, hogy a divatosabb platósok mellé állítva már nem feltétlen az Toyota vinné a szépségdíjat, de bevallottan nem is ez a célja.

A Hilux természetesen megőrizte remek, 3,2 tonnás vontatási képességét, amivel továbbra is jól szerepel a kategóriában, de nem az élen áll – ez persze a fékezett vontatmányra vonatkozik, de a fékezetlenül is képes 750 kilogrammot magával cipelni. Az autó hasznos teherbírása egyébként változattól függően 1025 és 1040 kilogramm között alakul, amivel szintén hozza a szegmensben elvárt értéket. A hangsúly ugyanis, ahogy arról már az előzőekben is szó volt, leginkább a terepes és haszonjárműves képességeken van.

Sok akadály legyőzésére képes, azonban neki is megvannak a határai

Odabenn is találunk némi kellemes meglepetést: az óracsoport kapott némi textúrát, aminek köszönhetően gusztusosabb, látványosabb, illetve a középkonzolon a gyártótól megszokott rendszerrel felruházott érintőképernyős rendszer foglal helyet. Egyébként az utastér pickup-os mércével is inkább személyautósnak mondható, és általánosságban véve is inkább a funkcionalitást célozza meg, ennek tükrében szemet hunyhatunk a mindenütt kemény és rideg tapintású műanyagok, illetve az 1-2 helyen tapasztalt nagyobb illesztési hézagok láttán. Mindemellett azonban üdvözítő a praktikum és a jó kidolgozási minőség.

Továbbá az összeszerelési minőséget sem érheti panasz, hiszen neszt, nyiszogást aligha tapasztalhatunk a volán mögött. A helykínálat elöl-hátul bőséges, a kezelhetőség pedig az egyszerűség jegyében került kialakításra. Minden informatív, a kapcsolók kézre állnak, a kijelzők nagy és jól látható számokkal adják tudtunkra az aktuális adatokat.

Az automata valahogy túlságosan lusta és kevésbé hatékony társ

A Hilux orrában 2,4 literes dízelmotor húzza az igát, 150 lóerővel. Általánosságban elmondható, hogy a hétköznapi közlekedéshez bőven elegendő erővel rendelkezik, persze a gyorsulási adatok nem olyan szemet gyönyörködtetőek. A legnagyobb előnye a méretes dízelnek persze egyértelműen a tengernyi nyomaték, ami bizony jól jön egy-egy kigyorsításnál, előzésnél, vagy akár teherhordásnál. Azonban nem száguldásra születtek ezek a monstrumok, a kemény munkához azonban kellő erő birtokában van tesztalanyunk, hiszen már alacsony fordulaton is lendületesen indul. És piros pont jár a Toyotának az Eco és Power módokért, amik kifejezetten jól működnek.

Ha már negatívumot keresünk, akkor elmondható, hogy a Toyota kezd kicsit hangossá válni autópálya-tempónál, de az is sokkal inkább a szélzajnak köszönhető. A gyorsítás persze más tészta, ilyenkor azért hallani a dízel kerregését. Az automataváltó, bár minden bizonnyal robusztus darab, sokszor túlságosan sokat csúsztat, és kevésbé tűnik hatékonynak, mint azt várnánk tőle. Mindez a fogyasztáson is megérződik, hiszen normál, vegyes üzemben nehéz 9 liter alá tornászni az étvágyat.

Az Invincible 50 csak a bőrrel is kiegészített csúcsszinthez érhető el

A futóművet és a vezethetőséget tekintve a Toyota mérnökei igyekeztek a kényelemre helyezni a hangsúlyt, de szerencsére nem estek át a ló túloldalára. Közben persze le kell szögeznünk, hogy az úthibákon az autó fara hajlamos elpattogni, és a rezgéseket is folyamatosan megkapjuk az utastérben, csodára tehát ne számítsunk.

A dagonyázás mellett egyébként az alapból hátsókerekes hajtás is mosolyt tud csalni az arcokra, összkerekes vagy felező üzemmódban pedig a terepes használatra is alkalmas gumikkal a nagyobb dagonya sem jelent kihívást. Az is elmondható, hogy ezek az autók jóval többet is tudnak annál, mint amit egy jóérzésű tulajdonos be merne vállalni velük, aki igazán komoly terepezésre vágyik, úgyis vérbeli terepjárót vesz meg célgépként.

Ár/érték arányban jó vétel a Hilux

Tesztalanyunk nem olcsó mulatság, hiszen bruttó listaára a legyőzhetetlenséget sugárzó 50 éves jubileumi csomaggal és a bőrt is tartalmazó, de a navigációt nélkülöző csúcsfelszereltséggel majd’ 12 milliót kóstál, noha józan, a normaszintnek megfelelő példányt 10,5 millióért is elhozhatunk. Nagy meglepetést nem találunk a konkurenciánál sem, a nagy kedvenc Ford Ranger normaszinteket tekintve még borsosabb árú, azonban a klasszikus pickup képességekben némiképp elmaradó Fiat Fullback, a Mitsubishi L200 és a Nissan Navara (meghirdetett kedvezménnyel) képes olcsóbb, azonban az árkategóriát figyelembe véve a Fiattól eltekintve nem jelentősen kedvezőbb ajánlatot nyújtani.