Tesztek

Már nem bánnánk, ha itt az új váltó lenneTesztautónk dinamikusabbra formált lemezei alatt az a kétliteres, négyhengeres turbós benzinmotor működött, amely például az A-osztály vagy a CLA izgalmasabb verzióiban is szolgálatot tesz. Velük ellentétben itt viszont a 211 lóerő és a 350 Nm beosztásáról hétfokozatú bolygóműves automataváltó gondoskodott. Utóbbi még mindig kellemes darab, ám manapság, az egyre fejlődő mezőnyben bizony már kissé régimódinak tűnik. Az egyébként finom váltások közül némelyik érezhetővé válik, miközben a reakcióidő és a gyorsaság sem áll mondjuk a 8-fokozatú ZF egység szintjén. Sokat szerencsére már nem kell várni, hogy a kínálat minden tagjában megjelenjen a Mercedes-Benz új fejlesztésű, kilencsebességes egysége, amivel vélhetően ezt a kritikát is lefedi a csillagos márka.

A katalógusnak ezúttal ne higgyünkAz új idők új szelén szárnyalva fogant turbómotor sokat ígér, ám végül annyit közel sem produkál. Előrebocsátom: a 250-es kivételesen finom, jól teljesítő darab, csak éppen a gyári adatok sikerültek túl rózsásra. Így például a papíron 5,8 literes vegyes fogyasztás, ami már önmagában némi hitetlenkedésre ad okot a nagy karosszériát és a benzines turbómotort eltekintve. Joggal, amelyet 6,9 literre adódott normakörünk is bizonyít. Ez viszont még mindig nagyon jó adat, s a gázpedált mélyebbre nyomva még nagyobb meglepetéseket kapunk. Autópályán például parádésan teljesít a 0,26-os légellenállási együtthatójú modell: 130 km/h-s tempónál szélcsendben például mindössze 7 literből autózhatunk. Ha pedig egy kicsit megnyomjuk, és országúton, valamint pályán négy személyt, klímázva szállítunk az ország egyik pontjából a másikba, akkor némi körültekintéssel 8 literes étvággyal számolhatunk.

Mindössze az előrehaladás irányát kérdőjelezi meg az a tény, hogy a régi vágású 2,5 literes, V6-os szívómotor + hatfokozatú bolygóműves automataváltó párossal a Lexus GS 250 alig fogyasztott többet ugyanazon a körön, miközben hangszínben jóval, menetdinamikában pedig kicsivel az E250 előtt volt. A gyári adatok ugyanis a 0-100-as sprint tekintetében is követték a tendenciát: a beígért 7,4 szekundum helyett mérőkészülékünk 8,1 másodpercet regisztrált.

Rossznak ezt sem mondanánk: az egészen alacsony fordulaton beköszöntő kövér nyomaték elhinti a végtelen erő látszatát, ám a fentebb említett terheléssel azért néhány lóerőt megkívántunk a luxus maradéktalan élvezetéhez. Persze ezt a kritikát is elveszi tőlem a Mercedes-Benz, hisz' nem restell 19 különböző hajtáslánc-variációt kínálni az E-osztályhoz – így mindenki megtalálhatja a neki való modellt.

Hátat fordít az árversenynek - galériaDe milyen áron? A kérdés jogos, különösen, hogy az E nem meglepő módon nem olcsó. A 250-es kivitelt a kezünket némileg megkötő csomagok miatt kissé normaszintünk fölé konfigurálva 18,2 milliós árcédulát kapunk. Ugyanúgy felszerelve egy hasonló tudású BMW 520i (igaz, papíron csak 184 lóerővel) 16,5 millió forint. A gyöngyözőbben muzsikáló V6-osok kínálatát felülről az Audi A6 2,8 literes, CVT-váltós kivitele nyitja – 17,3 milliós árára viszont rácáfol a fentebb említett Lexus GS 250, ami 17,2 millióért másfél milliónyi plusz extrát is kínál. Mindenkinél kedvezőbb, tágasabb és erősebb, igaz, jóval szomjasabb alternatívát nyújt az Infiniti M37, amely 14,7 millió forintért nyújtja ugyanezt a felszereltségi szintet egy vérmesebb 320 lóerős benzinmotorral.