Tesztek

A dinamika ugyanakkor hibátlan: az egyébként meglepően magas kanyarsebességek terén ugyan nem lehet csodákra számítani, hiszen egy üresen is több mint 1,8 tonnás, közel öt méter hosszú „vasról” beszélünk, ám az már-már hihetetlen, hogy hirtelen terhelésváltásra még autópálya-tempónál is mennyire sztoikus nyugalomban van a nagy test; egyszerűen képtelenség kihozni a sodrából. Határhelyzetben a menetstabilizáló szinte észrevétlenül oldja megSzúrós szemmel néz ránk a CLS - galéria feladatát, egyedül a kipörgésgátló eszén lehet néha-néha túljárni: a motor brutális nyomatékával alacsony tempónál nem tud mit kezdeni, így nem nehéz kisebb fenékriszálásokat előidézni. Ezért (is) ajánlott a 740 ezer forintos áron kínált 4matic összkerékhajtás. Itt ugyanis már rég nem élményautóról beszélünk, és számtalan helyzetben jöhet jól – főleg esőben/télen - a fejlett rendszer által kínált plusz tapadás.

A CLS 350 CDI talán legkellemesebb részét, a hajtásláncot szándékosan a végére hagytam. Papíron semmi különöset nem kínál a Mercedes, amitől a konkurenciánál jobbnak ígérkezne: háromliteres V6-os dízelmotor (egy) turbóval, 265 tisztességes lóerő brutális 620 Nm-es csúcsnyomatékkal párosítva, egy hétgangos bolygóműves automataváltó start/stop funkció nélkül, valamint hátsókerékhajtás. A valóságban azonban olyannyira kulturáltan viselkedik az egész „csomag”, hogy ez volt életem első luxusautója (s ezzel a kollégák is egyetértettek), amelyben egyáltalán nem epekedtem egy finom benzinmotorért.

Az egész valahol ott kezdődik, hogy a korábbi E350 CDI-t leszámítva eddig sehol máshol nem láttunk ennyire halk dízelmotort: alapjáraton alig 42 decibeles hangnyomást mértünk, ami már viccen kívül benzinesekre jellemző érték; mondjuk nem is csoda, hisz’ alapjáraton alig 500-at foRemek társ, ez nem vitás - galériarog a nyugodt járású, s a karosszériát egyáltalán nem remegtető egység. Szerencsére fordulaton sem válik tolakodóvá a háromliteres, sőt, nagy gázra dízeles jellegű kerregés helyett inkább V6-os morajlás lepi el az utasteret. A jól ismert hétsebességes automataváltó áttételezése tökéletes, a szerkezet gyorsan és rángatás-mentesen kapcsol (egyedül hidegen nyersebb picit az egyes elváltása), s különösen örömteli, hogy „Mercedesesen” nyugodt: ha nem idegeskedünk a gázpedállal, folyamatosan 1000-es fordulat környékén tanyázik a fordulatszámmérő mutatója, s ilyenkor is teljesen rezgésmentes, kulturált a hajtás.

Továbbá ami nagyon örömteli, hogy eltűnt a Mercedes eddigi dízel-automatáira jellemző elindulási késlekedés, így az új 350 CDI hajtáslánccal szükség esetén tényleg azonnal ki lehet lőni. De nyomjuk csak padlóig a gázt, és máris egyből új arcát mutatja az autó! A gyári adatoknak megfelelve mérésünk szerint 6,2 szekundum alatt ugrott a CLS 0-ról 100 km/h-ra, ráadásul minderre úgy képes, hogy induláskor bizony komoly tapadási problémával kellett megküzdeniük a hátsó úthengereknek.

Lényeg a lényeg, szinte sebességtől függetlenül nagyon megy az autó, és higgyék el, ennél a teljesítménynél egyszerűen nincs értelme többnek – a végsebességet például így is korlátozni kell 250 km/h-ban.

Ráadásul a 350-es CDI nemcsak a kulturáltság és a menetteljesítmények terén nagyon erős, hanem madárétvágyával is kivívta szeretetünket, illetve elismerésünket: országúton, klímával el lehet közlekedni akár 6 liter alatt, és konstans, szabályos autópálya-tempónál sem kell neki 6,5-nél több. Űzve és városban persze megkéri a magáét (ilyenkor 10 liter feletti értékekre számíthatunk), de egyszerűen nem értem azokat a kollégákat, akik a fogyasztásra panaszkodtak…

Mostanra érkeztünk el a feketeleveshez: mint azt a Mercedestől megszokhattuk, igazán combos árakra számíthatunk, és a megdöbbenés sajnos ezúttal sem marad el: 21 millió forint alatt a listaár szerint egyszerűen képtelenség egy „rendes”, a márkához és az árkategóriához méltó módon felszerelt CLS-hez jutni, s egy nagyon finom darab már alulról konvergálgatA csillag még mindig magasan tündököl az égbolton a 25 millióhoz. Nem is csoda, hiszen már az alapár is meghaladja a 19,3 milliót, és a prémiumoktól megszokott módon az extrák ára is igen borsos, ráadásul a lista a magas alapfelszereltség ellenére szinte végtelenül hosszú. A 204 lóerős négyhengeres 250 CDI-nél különben 1,24 millióval drágább a finom 350 CDI, de minden fillérét megéri a V6-os, és azért valljuk be: nem igazán illik egy ilyen karosszériába egy négyhengeres gázolajos.

A benzinesek a 350 CDI-nél is drágábbak (a hasonló menetteljesítményeket produkáló 306 lovas 350-es csak 0,45 millióval, míg a felszereltségben is többet adó 408 lóerős V8-as 500-as már 5,2 millió forinttal), úgyhogy a logika a tesztelt változat kiválasztását diktálja, bár az is idetartozik, hogy a CLS sokkal inkább a presztízsről, a dőzsölésről és az érzelmekről szól, mint az értelemről, így a kellemes és szintén takarékos 350-es benzines még megfontolandó választás lehet. Éppen ezért aki sok pénz birtokában racionálisan gondolkodik, nem utolsósorban pedig kedveli a csillagos márkát, egy jól felszerelt E350 CDI-vel jobban járhat: közel 15 százalékkal olcsóbban egy összességében nézve, a megítélést és a presztízst leszámítva jobb autót kap, amelynek motorházáról ráadásul a büszkén feszítő csillag sem marad el.