Az alábbi cikkünk még egy korábbi holnapstruktúrából származik, így előfordulhatnak szerkesztési hiányosságok. Megértésüket köszönjük.

A múltkori találkozójukon kijelentettem, hogy a Toyota Land Cruiserrel elmennék a világ végéig is. Mégis úgy alakult, hogy Namíbia és Botswana meghódítására egy Land Rover Discovery-vel indultunk. Változott azóta valami? A japán versenyző megújult, miközben a brit mindenes nyolcfokozatú automatával gazdagodott – ennyi már éppen elég arra, hogy ismét egymásnak feszüljön a két óriás.

Óriások felett mindig kék az ég - galériaNamíbia és Magyarország két különböző világ.  Nem csak a kristálytiszta égbolt, a gazdag állatvilág, az óriási terek és az embertömeg hiánya ezt a képünkbe dobja minden percben (Élménybeszámolóinkat ezen a linken, valamint itt is olvashatja). De nem csak a víz forog le a mosdóban a másik irányba, a legtöbb filozófia máshogy érvényesül. „Úristen, ez mekkora” – reagált egyöntetűen bárhol bárki, amikor a Land Cruiserrel vagy a Discovery-vel megjelentem. „Ugyan, van ennél nagyobb is” – vágtam rá, utalva a Land Cruiser V8-ra vagy a Range Roverre, amely kijelentés létjogosultsága igazán csak Namíbiában vált jogossá.

A ráncfelvarrás ledes tigrisfogakat és még marconább megjelenést hozott

Nagy vagy kicsi? - galériaAmikor ugyanis kitártuk az addig mindössze 500 kilométert futott, vadonatúj, közel alapfelszereltségű Discovery két irányba függőlegesen nyíló csomagtérajtaját, nem sok hely fogadott. Hiába a 4,8 méteres hossz és az öt személlyel irgalmatlannak hangzó, tetőig 1260 literes tér, ha úgy indít az ember, hogy behelyez egy hűtőt és egy létfontosságú, második pótkereket, bizony már vakarja a fejét, ha még 3 nagy bőröndöt és 3 kézi táskát is be kell dobnia hátra. Jól tudom, szélsőséges eset ez, de a helykínálat kérdése rögtön felértékelődik.

Oldalajtó és elektromos harmadik üléssorHa négyen vagy esetleg öten utaztunk volna, már rögtön szóba kerül a tetőcsomagtartó kérdése, amely a Land Cruiser oldalra nyíló ajtójáról jobban elérhető lenne. Bár kiülőnek jó a britek lefelé nyitódó ajtaja, a nyújtózkodást, a mászást vagy magunk bepiszkolását is mindig megköveteli, így a Land Cruiser oldalra nyíló ajtaja sokkal jobb megoldásnak mondható. Ráadásul a Toyotában elöl nagyobb helyet találunk, ha pedig az itt tologatható középső üléssorral ugyanakkorára csökkentjük a lábteret, akkor hátra is több csomag fér el.

Funkcionális belsővel köszönt a Land Cruiser

Az enyhén mérsékeltebb belső térre ügyesen kontráz a Discovery. Már alapverzióban is olyan luxushangulattal csábít, amely bizony lepipálja a csúcsra szerelt Land Cruiser tesztautónk funkcionális atmoszféráját. Kar helyett tekerő - a nyolcas váltó megérkezettA bőrrel bevont műszerfal, a szépen megmunkált, alumínium részletek és a letisztultabb, semlegesebb kialakítás megnyugtatóbb, mint a Toyota funkcionalitásra fogant belső tere. Utóbbi azonban éppen ettől válik jobban használhatóvá: a forgókapcsoló helyett előválasztó karral működtethető automataváltót gyorsabb használni, a függőlegesen álló középkonzol segít terepen megsaccolni az autó dőlését, a nagyobb kapcsolókat pedig könnyebb megtalálni és megnyomni, amelynek főleg rázós úton értékelődik fel a jelentősége. Emellett tároló rekeszekből is többet nyújt a japán, amelyre a legjobb példa a könyöklőben található hűtő. Míg a Discovery-be ide legfeljebb két kis dobozos üdítő fért, a Toyota négy literes palackot is gond nélkül befalatoz.

Ikonikus: nagy ablakok, erőteljes élek és a tetővonal törése

A vállmagasság alá nyúló oldalsó övvonal, az árnyalatnyival vékonyabb A-oszlop, az alacsonyabban húzódó orr és a jellegzetesen félig lenyúló hátsó ablak a Discovery oldalára billenti a mérleget az átláthatóságban, de tulajdonképpen egyik modellel sem nehéz a manőverezés. A kilátást mindkét gyártó kamerarendszerrel is fokozza, ami különösen hasznos tud lenni nehéz terepen, mert így a cipőnk bepiszkítása nélkül tájékozódhatunk a ránk váró „meglepetésekről” – a brit esetében valamivel jobb minőségben.

Fokozatosan közelít a luxushoz, de még mindig vérbeli terepes

190-es magassággal ilyen leghátul az LCMindkét modell használható hét üléssel is. Hiába a viszonylag nagy hosszúság, a harmadik üléssor itt sem nyújt maradéktalan kényelmet, bár a második sor előrébb tolásával megteremthető a tűrhető kompromisszum: 180-as magassággal korlátozások nélkül elférek, csak az üléspozíció kényelmetlen kissé.

A fennmaradó helyen visszaköszön a Land Rover hosszelőnye: a Toyota 104-ével szemben ott hétüléses kivitelben is marad 280 liternyi csomagtér, ám mivel a valóságban közel sem tűnik háromszor nagyobbnak a Discovery puttonya, immár biztossá vált, hogy a japánok övvonalig, a britek pedig tetőig pakolva adták meg adataikat.

A Land Cruiser-be 21 millióért még a hátsó szórakoztató rendszer is belefért

Újdonság: a Toyota vakképernyővel is szolgálA központi rendszerek terén érdekes módon mindkét gyártónál alább hagyott a lendület. A Discovery és a Land Cruiser érintőképernyős, feláras rendszere egyaránt jó felbontású, ám régies megjelenítéssel dolgozik, meglehetősen lassan. Előbbi a kevésbé magyaros fordítással is fáraszt, míg utóbbiban még „vak” menüt is találunk és annak ellenére, hogy például az Androidos telefonok kijelzőjét képes áttenni, miközben megfelelő töltést is ad a magas fogyasztású okos mobilnak, az olyan egyszerű funkcióknál, mint a lapozás, rettentően lassú.

Karakteres vonások: a jó hátralátást biztosító L alakos hátsó ablak

A következő oldalon nekivágunk az útnak és az utak hiányának is. Kérjük, lapozzon!