Az alábbi cikkünk még egy korábbi holnapstruktúrából származik, így előfordulhatnak szerkesztési hiányosságok. Megértésüket köszönjük.

Dávid és Góliát meséje az egyik legősibb bizonyítéka annak, hogy mindig a legkisebbnek drukkolunk. Sokszor nem hiába: a Mini például az 1964-es Monte Carlo-ralin bizonyította, hogy nem hiába szavazott a közönség neki bizalmat. Az aprócska hős azóta felcseperedett, ereje pedig soha nem látott magasságokba szökött.

Alaposan megnyúlt - galériaA mai modern autóipar alapjai az 1950-es években rejlenek. A németek ezt a Porsche 911-gyel bizonyíthatják a legjobban, míg a briteknél a Lotus Seven és a Mini a legjobb igazolás a hipotézisre. Bizony, már 55 éve van közöttünk a Mini, a koncepció magva pedig azóta sem változott, csak éppen többszöröződött. Teljesen jogos az időközben MINI-vé váló név: az első kiadás mindössze 3, 05 méter hosszú volt, 0,85 literes motor hajtotta és 600 kilót nyomott a mérlegen. Az újkori iteráció 3,85 méter hosszú, lemezei alatt 2,0 literes turbómotort találunk, és 1250 kilogrammal terheli az utat. De legalább ugyanakkora mosollyal ajándékoz meg, az élmények bőven mért ajándékkosaráról nem is beszélve. Nem csoda, hogy kereken 1000 kilométeren át teszteltük.

Alaposan megnyúlt - galériaA mai modern autóipar alapjai az 1950-es években rejlenek. A németek ezt a Porsche 911-gyel bizonyíthatják a legjobban, míg a briteknél a Lotus Seven és a Mini a legjobb igazolás a hipotézisre. Bizony, már 55 éve van közöttünk a Mini, a koncepció magva pedig azóta sem változott, csak éppen többszöröződött. Teljesen jogos az időközben MINI-vé váló név: az első kiadás mindössze 3, 05 méter hosszú volt, 0,85 literes motor hajtotta és 600 kilót nyomott a mérlegen. Az újkori iteráció 3,85 méter hosszú, lemezei alatt 2,0 literes turbómotort találunk, és 1250 kilogrammal terheli az utat. De legalább ugyanakkora mosollyal ajándékoz meg, az élmények bőven mért ajándékkosaráról nem is beszélve. Nem csoda, hogy kereken 1000 kilométeren át teszteltük.

Modernkori történelmének legnagyobb fejlődésén ment át

A MINI új, immár harmadik generációja jött, látott és győzött. A tesztünkön szereplő alapverzió teljes joggal vette le Vajda kollégát a lábáról. Tévedés ne essék: közel sem tökéletes autó az új verzió, viszont kulcsfontosságú területeken tudott jobb lenni, miközben megőrizte azt a hajtóerőt, amely az egekbe emelte a márkát az ezredfordulót követően. Ez pedig a hangulat, a szerethető részletek iránti igényesség.

S, mint élmény - galériaEbben pedig nincs hiány, sőt, a már alapból izgalmas indulómodellt néhány millió forint plusszal az egekig cifrázhatjuk. Mindenekelőtt ott van a Cooper S verzió, amely a sportos alapokból igazi élményhajhászt hoz létre. Új státuszát pedig nem is takargatja a modell: bárhonnan is nézünk rá, azonnal elárulja magát. Ehhez nem is kell a 360 fokban valahol látható vörös S betűt kiszúrnunk: elöl a mélyre húzott krómbetétes lökhárító, valamint a motorháztetőre faragott légbeömlő árulkodik, oldalnézetből a szintén króm tanksapka és a hangsúlyos hátsó légterelő árulkodik, a far ékeként pedig a középen elhelyezett, kettős kipufogóvég hívogatja a tekintet. Na, ő az, aki a későbbiekben még szerepelni fog.

Rengeteg jel árulkodik: ő bizony az apró hős, aki most begurult

Látványos belső tér, minis sajátosságokkalMielőtt azonban életre keltjük az erőforrást, nem árt a belső térben eligazodnunk. Erre pedig érdemes időt szánni, ugyanis a MINI megfelelő felszereltséggel bővelkedik hangulatos és/vagy érdekes funkciókban, aki pedig nem ült a márka termékeiben még, annak más szoknivalója is akad. A dobozos kialakításból fakadóan a tető jóval a fejünk fölé nyúlik, megnehezítve a közlekedési lámpára való kilátást és a kissé hosszú műszerfal is inkább magába ölel, mint sem közvetlen kapcsolatban részesít a külvilággal. Azt teszi a sportülés is, már-már túlzó módon: nem is kell annyira testesnek lenni, hogy derékban szűk legyen a fotel – cserébe viszont sem a kényelmével, sem pedig az oldaltartásával nincs gond. Ha biztonsági öv magasságban is állítható lenne, minden pazar lenne itt, a remek vezetési pozíció azonban így is dicséretet érdemel.

Az ülés állítható oldaltámasszal lenne tökéletesHa már üldögélünk, a hátsó traktussal is érdemes egy kört futni. Nem csoda, hogy ötajtós kiadásban is elérhető immár az alap MINI: a háromajtós tesztautóba a hátrajutást abszolválva más gondunk nem akad. Ha az előttünk ülő is racionálisan méri a teret, a fej és a lábtér is elegendő 180-185 centiméteres magasságig, s további jó hír, hogy néhány kategóriatárssal ellentétben a fejtámlák magasra húzhatóak ki. Elöl tökéletes helyen vannak az ajtók könyöklői, s az ülések közötti, állítható dőlésszögű illetve felhajtható kartámasz is jól pozícionált, egyedüli baja, hogy lehajtva beleakad a behúzott kézifék. Tárolókból szerencsére nincs hiány.

Egyelőre még jórészt csak komor színekben elérhető a beltér

A csomagtartó szintúgy gyarapodott: űrtartalma 160 literről 211-re ugrott (vagyis akkora, mint egy új Swifté), a különbség pedig a gyakorlatban óriási: míg az előző generációé nem sok mindenre volt jó, ide ügyesen lehet pakolni, a padló alatti rekesz pedig tovább növeli a praktikumot, továbbá egy mozdulattal felhajtható, így egybenyitható a tér.

Az utastérre visszatérve, azonnal szembeötlő, hogy mennyivel jobb lett az anyagminőség; miközben a korábbi szériákat sokat kritizáltuk a kemény, gyakran sorjás plasztikok miatt, az új generáció műanyagjai még a kisebb BMW-sorozatokét is verik, a kidolgozás pedig szintén tisztességes. Ide költözött a sebességmérő - galériaVégre igazi prémiumtermékkel van dolgunk, igaz, a rossz úton itt-ott zörgésre hajlamos belső csökkenti valamelyest a minőségi összhatást. A formák terén nem engedhették meg a gyáriak a túlzott forradalmat, így márkajelzés nélkül is azonnal megállapíthatjuk, hogy miben ülünk: a kormány, a kerek motívumok, a klasszikus formák és a billenőkapcsolók mind-mind az előző szériákat idézik. A legnagyobb különbség, hogy a tervezők a MINI védjegyéül szolgáló óriási középső sebességmérőt átköltöztették jóval kisebb méretben a műszerfalra, a fordulatszámmérő mellé, ami szerintük jobb leolvashatóságot, így nagyobb menetbiztonságot szavatol, azonban túl kicsire és sűrűre sikeredett a műszercsoport, amit ráadásul könnyen kitakarhat a kormány; azért a mérnökök igyekezetét jelzi, hogy az órák együtt mozognak a kormányoszloppal, ha állítjuk a volánt.

A BMW-kből is ismerős csúcsrendszer 660 ezer forint ellenében elérhető

A középső sebességmérő motívuma szerencsére megmaradt, így formailag teljes az összkép, de ide a multimédiás rendszer költözött – az egyszerűbben felszerelt változatokban kisebb, fekete-narancs pixeles kijelzővel, felárért pedig 6,5 vagy 8,8 colos, gyönyörű felbontású színes képernyővel. Tesztautónkban utóbbi kapott helyet, a BMW-től érkező multimédiás/navigációs rendszer pedig ezúttal is kiváló működésről tett tanúbizonyságot, ráadásul tud magyarul.

A kezelhetőség az iDrive-ból származtatott kontrollerrel pofonegyszerű, s megjelent a betűfelismerés, ami szuperül szuperál. Millió dolog megjeleníthető és beállítható itt, a habot a tortán pedig a képernyő körüli kerek fénycsík jelenti, ami szinte az összes funkciót, például akár a fordulatszámot vagy a parkolóradart képes visszajelezni vizuálisan, ha pedig úgy akarjuk, bármilyen színben hangulatvilágításként használható. Valós értelme megkérdőjelezhető, azonban sokaknak tetszett, s kétségtelen, hogy egy divatterméknél elengedhetetlenek az efféle megoldások. A feláras belső hangulatvilágítás persze továbbra is sok-sok színben pompázhat, így mindig öltözékünkhöz rímelő belső fényeket választhatunk.

Az utastérben minden van, mi szem-szájnak ingere, az opciós extrák sora pedig abszolút prémium autós, azonban az ergonómia még mindig hagy némi kívánnivalót. Néhány kapcsolót nem biztos, hogy ott találunk, ahol keresnénk, de ide tartozik például a műszereket könnyen kitakaró kormány, a nappal nehezen leolvasható klímabeállítás (viszont immár kétzónás automata klímát is kérhetünk), a könyöktámaszba ütköző kézifékkar, továbbá az is zavaró, hogy a könyöktámaszról a kisebb sofőrök nehezen érik csak el a multimédiás rendszer vezérlőjét, ami a váltó mögött kapott helyet.

Az édenkert kapuja vagy a csalódások kertje? A következő oldalon kiderül!

De kit érdekel mindez, ha egy kétliteres turbómotor repíti a kisautót? A következő oldalon végre a lovak közé csapunk és hangverseny is lesz. Kérjük, lapozzon!