Tesztek

Az előző széria megbízhatósági problémáit megelégelve ezúttal a BMW jobban bábáskodott az új generáció fejlesztésénél: az összes erőforrás a bajor márka saját tervezése. Az új Cooper S-ben található kétliteres turbómotornak például már több randevút adtunk: a nagyobb modellekben 245 lóerős teljesítményt nyújtó erőforrás kivételes menettulajdonságaival és hatékonyságával még a sorhatos elődnek is feladta a leckét.

Vissza sem kell váltani: bárhonnan kilőA MINI-ben ennyire ádáz kiadásban azért nem kapjuk a négyhengerest, de higgyék el, a teljesítmény így is majdnem szétfeszíti az apró négykerekűt. Ezúttal 192 lóerővel és 280 Nm nyomatékkal van dolgunk, de milyen 192 lóerő és milyen 280 Nm nyomaték az! A váltónál található üzemmódválasztó kapcsoló Sport állásában megvadíthatjuk a gázreakciót, melynek hatására a Cooper S fordulatszámtól függetlenül meglódul. Az 1250-től jelentkező nyomatékcsúcs már árulkodik a kevéssé kihegyezett motor előnyeiről, a bármilyen fordulaton bőséges mennyiségben rendelkezésre álló teljesítmény pedig tökéletesen igazolja azt. Nem is a menetteljesítmények, inkább a hangulat terén hiányoltuk csak a motor „kicsúcsosodását”: a kétliteres turbómotor érzésre 4000-től már csúcsteljesítményen, egyhangúan forog. És húz, húz és húz.

Rugalmasságban az izmosabb konkurenseket is beéri

Viszonylag ritkán kell ide nyúlnunkOlyannyira, hogy a sportkompaktok legvérmesebb tagjainak is feladja a leckét. 60-ról 100 km/h-ra, negyedikben például olyat száguld a Cooper S, mint egy Renault Mégane R.S., ráadásul a MINI hosszabb váltóáttétellel rendelkezik. Így sem elég hosszúval, tehetjük hozzá, ugyanis a még kitörőbb erőnlét érdekében a 136 lóerős Coopernél jóval rövidebbre hagyták a hatodikat a mérnökök: 130 km/h-nál 400 fordulattal többet forog a főtengely. Az ügyes hangolásnak köszönhetően ettől még szerencsére nem válik hangosabbá a modell, ellenben autópályás menetnél feleslegesen torkoskodik. Ezt igazolja az is, hogy a hosszabb áttételű, hatgangos automataváltóval közel fél literrel kevesebbet fogyaszt a gyári adatok szerint a Cooper S.

Nem mintha baj lenne a modell étvágyával: a kistestvérnél alig fél literrel kortyol többet az egyelőre legmérgesebb MINI. A normakörünkön nyújtott 6,1 literes fogyasztási adat kiemelkedő a teljesítmény tekintetében, de városban és autópályán is csak éppen 7 liter fölé nyújtózkodik az adat. Országúton magunkat visszafogva 5 liter alatt maradhatunk. De úgysem fogjuk vissza magunkat. Részben ezért:

A normál üzemmódban háttérbe húzódó kipufogó Sportra váltva megvadul, és búgás nélkül szolgál izgalmas szólamokkal. Mégis a 3000-es fordulatnál gázelvételre jelentkező visszadurrogás az, amely tökéletesen igazolja a pörgetést. A hangolás mesteri: úgy lett csendesebb és jóval kulturáltabb az új MINI az előzőnél, hogy ha kell, legalább úgy megszólal.

A ralis hangvételhez tökéletesen illő menetteljesítményekkel szolgál a Cooper S. A hétköznapi Michelin abroncsoknak semmi esélyük a teljesítménnyel szemben: első fokozatban még alapjáratról elrajtolva is elforognak a 205 mm széles abroncsok. A gyári adatokra fittyet hányva így is 6,7 szekundum alatt száguldott el 100 km/h-ig az állórajtot követően a sportos MINI, jobban tapadó sportgumikkal pedig még ennek is alákínált volna – erőből nincs hiány.

Végtelenül hangulatos, de nem sportautósan gyors

Az alulkormányzottsággal gázelvétellel leszámolhatunkEnnek ellenére, ha határhelyzetbe kerülünk, nem sportautósan gyors, mint inkább mókás a típus hangolása. Sportos abroncsválasztással vélhetően más vagy jobb lenne a helyzet, azonban tény, hogy a kivételes gyorsaság helyett a semleges fordulásra és a gázelvételre hangsúlyos fenékbelengetésre hangolták a Cooper S-t is. Jól tették: a tulajdonságot kihasználva kiválóan mókázhatunk lassú kanyarokban, sőt, kis tempónál városias környezetben is, de ugyanúgy ralin érezhetjük magunkat országúti szerpentineken is. Mit számít az, hogy egy betonkemény Mégane RS vagy egy Polo R körbeautóz elviekben minket, ha a mi szánkon húzódik a legszélesebb mosoly?

A futóműről nem meglepő módon elismerően beszélhetünkk. Ebben a méretkategóriában még mindig egyedülálló a többlengőkaros hátsó felfüggesztés, az igényes konstrukció pedig minden pillanatban érződik. Kényelmes rugózásról, finom ringatózásról ne is álmodjunk, azonban a MINI keménysége ellenére sokat javult a komfort terén. Külön öröm, hogy a defektmentes abroncsok nem szériák, így még a tesztautó peres 17 colos, 205 mm széles  papucsaival sem volt elviselhetetlen a rázkódás.

Kétarcúbb: valamivel kényelmesebb és gyorsabb is

Különösen azért, mert a 160 ezer forintos árával könnyen elérhetőnek és ajánlottnak mondható változtatható lengéscsillapítás is a fedélzeten volt. Az üzemmódválasztóval egy ritmusra működő rendszer alaphelyzetben feszes, nagyobb keresztbordákon felütő rugózást sportban alaposan bekeményíti, emlékeztetve az előző generációk harsányságára, miközben azoknál azért nagyobb kanyartempót szavatol.

A visszaváltáshoz automatikusan jár a gázfröccsA tökéletes elsőkerékhajtású élménygép? A címhez bizony nagyon közel áll a MINI Cooper S. Ha a kormánymű valamivel több visszajelzést adna és a váltó az alsóbb fokozatokban gördülékenyebben siklana, bizony nyugodtan akasztanánk a nyakába az aranyérmet. De hiába nem kelt kihegyezett érzetet és hiába lehetne fókuszáltabb, tesztautónk mégis olyan élményeket nyújt, amelyek miatt sokáig megemlegetjük. És innen még lesz feljebb: már alig várjuk, hogy megtudjuk, hogy mire lesz képes a még radikálisabb John Cooper Works kivitel.

Különösen ahhoz mérten üt nagyot a paprikás hangulat, hogy tulajdonképpen annyira nem is mérik drágán azt. Az extrákkal persze súlyos milliókkal növelhetjük a Cooper S 6,52 milliós árát, ám a kétliteres turbómotorral ellátott sportvariáns annyival nem is drágább a 136 lóerős, józanabb kivitelnél, amennyivel első látásra tűnik. A 911 ezer forintos árkülönbözet ugyanis gazdagabb alapfelszereltséget is takar, amelyet kiegyenlítve már csak félmillióra rúg a differencia. Ezért pedig egy nagyon látványos külső sportcsomagot is kapunk a bivalyerős kétliteres turbómotor, a kiválóan hangolt sportkipufogó és a még sportosabb futóműhangolás mellé. Ráadásul a benzinkúton sem kell nagy kompromisszumot kötnünk.

Nem olcsó, de nem megfizethetetlenEgy nagyon jól felszerelt Cooper S egyébként már a miénk lehet 8,5 millió forintért, amivel a modell jó alternatíva lehet bármelyik sportkompakttal szemben, ha egy kicsit hajlandóak vagyunk feláldozni a helykínálat oltárán. Ha pedig az élményautókat nézzük, a MINI milliós tétellel a Peugeot RCZ vagy az Audi TT alá kínálva szolgál jobban kihasználható alternatívát, hasonló élmények mellett. A legérdekesebb összehasonlítást viszont a Toyota GT86-tal tehettük volna meg: ugyanis hiába költségesebb, lassabb vagy éppen kevésbé praktikus a hátsókerékhajtású japán kupé, az tagadhatatlanul a vezetés szerelmeseinek készült. Sajnos az elkért tesztautót végül visszamondta a forgalmazó: „nem akarunk kockáztatni” – szólt az indoklás.

Persze hiába is beszélünk az árakról, a MINI divatcikk, így a legtöbb vásárló vezérelve a döntésnél a tetszési index, valamint az azonosulás lesz. Sportos lelkületűek viszont könnyen azonosulhatnak és összeforrhatnak a típussal, amely valójában nem is kíván sok kompromisszumot, miközben bő kézzel mért élménnyel tud megajándékozni minket.

Az előző széria megbízhatósági problémáit megelégelve ezúttal a BMW jobban bábáskodott az új generáció fejlesztésénél: az összes erőforrás a bajor márka saját tervezése. Az új Cooper S-ben található kétliteres turbómotornak például már több randevút adtunk: a nagyobb modellekben 245 lóerős teljesítményt nyújtó erőforrás kivételes menettulajdonságaival és hatékonyságával még a sorhatos elődnek is feladta a leckét.

Vissza sem kell váltani: bárhonnan kilőA MINI-ben ennyire ádáz kiadásban azért nem kapjuk a négyhengerest, de higgyék el, a teljesítmény így is majdnem szétfeszíti az apró négykerekűt. Ezúttal 192 lóerővel és 280 Nm nyomatékkal van dolgunk, de milyen 192 lóerő és milyen 280 Nm nyomaték az! A váltónál található üzemmódválasztó kapcsoló Sport állásában megvadíthatjuk a gázreakciót, melynek hatására a Cooper S fordulatszámtól függetlenül meglódul. Az 1250-től jelentkező nyomatékcsúcs már árulkodik a kevéssé kihegyezett motor előnyeiről, a bármilyen fordulaton bőséges mennyiségben rendelkezésre álló teljesítmény pedig tökéletesen igazolja azt. Nem is a menetteljesítmények, inkább a hangulat terén hiányoltuk csak a motor „kicsúcsosodását”: a kétliteres turbómotor érzésre 4000-től már csúcsteljesítményen, egyhangúan forog. És húz, húz és húz.

Rugalmasságban az izmosabb konkurenseket is beéri

Viszonylag ritkán kell ide nyúlnunkOlyannyira, hogy a sportkompaktok legvérmesebb tagjainak is feladja a leckét. 60-ról 100 km/h-ra, negyedikben például olyat száguld a Cooper S, mint egy Renault Mégane R.S., ráadásul a MINI hosszabb váltóáttétellel rendelkezik. Így sem elég hosszúval, tehetjük hozzá, ugyanis a még kitörőbb erőnlét érdekében a 136 lóerős Coopernél jóval rövidebbre hagyták a hatodikat a mérnökök: 130 km/h-nál 400 fordulattal többet forog a főtengely. Az ügyes hangolásnak köszönhetően ettől még szerencsére nem válik hangosabbá a modell, ellenben autópályás menetnél feleslegesen torkoskodik. Ezt igazolja az is, hogy a hosszabb áttételű, hatgangos automataváltóval közel fél literrel kevesebbet fogyaszt a gyári adatok szerint a Cooper S.

Nem mintha baj lenne a modell étvágyával: a kistestvérnél alig fél literrel kortyol többet az egyelőre legmérgesebb MINI. A normakörünkön nyújtott 6,1 literes fogyasztási adat kiemelkedő a teljesítmény tekintetében, de városban és autópályán is csak éppen 7 liter fölé nyújtózkodik az adat. Országúton magunkat visszafogva 5 liter alatt maradhatunk. De úgysem fogjuk vissza magunkat. Részben ezért:

A normál üzemmódban háttérbe húzódó kipufogó Sportra váltva megvadul, és búgás nélkül szolgál izgalmas szólamokkal. Mégis a 3000-es fordulatnál gázelvételre jelentkező visszadurrogás az, amely tökéletesen igazolja a pörgetést. A hangolás mesteri: úgy lett csendesebb és jóval kulturáltabb az új MINI az előzőnél, hogy ha kell, legalább úgy megszólal.

A ralis hangvételhez tökéletesen illő menetteljesítményekkel szolgál a Cooper S. A hétköznapi Michelin abroncsoknak semmi esélyük a teljesítménnyel szemben: első fokozatban még alapjáratról elrajtolva is elforognak a 205 mm széles abroncsok. A gyári adatokra fittyet hányva így is 6,7 szekundum alatt száguldott el 100 km/h-ig az állórajtot követően a sportos MINI, jobban tapadó sportgumikkal pedig még ennek is alákínált volna – erőből nincs hiány.

Végtelenül hangulatos, de nem sportautósan gyors

Az alulkormányzottsággal gázelvétellel leszámolhatunkEnnek ellenére, ha határhelyzetbe kerülünk, nem sportautósan gyors, mint inkább mókás a típus hangolása. Sportos abroncsválasztással vélhetően más vagy jobb lenne a helyzet, azonban tény, hogy a kivételes gyorsaság helyett a semleges fordulásra és a gázelvételre hangsúlyos fenékbelengetésre hangolták a Cooper S-t is. Jól tették: a tulajdonságot kihasználva kiválóan mókázhatunk lassú kanyarokban, sőt, kis tempónál városias környezetben is, de ugyanúgy ralin érezhetjük magunkat országúti szerpentineken is. Mit számít az, hogy egy betonkemény Mégane RS vagy egy Polo R körbeautóz elviekben minket, ha a mi szánkon húzódik a legszélesebb mosoly?

A futóműről nem meglepő módon elismerően beszélhetünkk. Ebben a méretkategóriában még mindig egyedülálló a többlengőkaros hátsó felfüggesztés, az igényes konstrukció pedig minden pillanatban érződik. Kényelmes rugózásról, finom ringatózásról ne is álmodjunk, azonban a MINI keménysége ellenére sokat javult a komfort terén. Külön öröm, hogy a defektmentes abroncsok nem szériák, így még a tesztautó peres 17 colos, 205 mm széles  papucsaival sem volt elviselhetetlen a rázkódás.

Kétarcúbb: valamivel kényelmesebb és gyorsabb is

Különösen azért, mert a 160 ezer forintos árával könnyen elérhetőnek és ajánlottnak mondható változtatható lengéscsillapítás is a fedélzeten volt. Az üzemmódválasztóval egy ritmusra működő rendszer alaphelyzetben feszes, nagyobb keresztbordákon felütő rugózást sportban alaposan bekeményíti, emlékeztetve az előző generációk harsányságára, miközben azoknál azért nagyobb kanyartempót szavatol.

A visszaváltáshoz automatikusan jár a gázfröccsA tökéletes elsőkerékhajtású élménygép? A címhez bizony nagyon közel áll a MINI Cooper S. Ha a kormánymű valamivel több visszajelzést adna és a váltó az alsóbb fokozatokban gördülékenyebben siklana, bizony nyugodtan akasztanánk a nyakába az aranyérmet. De hiába nem kelt kihegyezett érzetet és hiába lehetne fókuszáltabb, tesztautónk mégis olyan élményeket nyújt, amelyek miatt sokáig megemlegetjük. És innen még lesz feljebb: már alig várjuk, hogy megtudjuk, hogy mire lesz képes a még radikálisabb John Cooper Works kivitel.

Különösen ahhoz mérten üt nagyot a paprikás hangulat, hogy tulajdonképpen annyira nem is mérik drágán azt. Az extrákkal persze súlyos milliókkal növelhetjük a Cooper S 6,52 milliós árát, ám a kétliteres turbómotorral ellátott sportvariáns annyival nem is drágább a 136 lóerős, józanabb kivitelnél, amennyivel első látásra tűnik. A 911 ezer forintos árkülönbözet ugyanis gazdagabb alapfelszereltséget is takar, amelyet kiegyenlítve már csak félmillióra rúg a differencia. Ezért pedig egy nagyon látványos külső sportcsomagot is kapunk a bivalyerős kétliteres turbómotor, a kiválóan hangolt sportkipufogó és a még sportosabb futóműhangolás mellé. Ráadásul a benzinkúton sem kell nagy kompromisszumot kötnünk.

Nem olcsó, de nem megfizethetetlenEgy nagyon jól felszerelt Cooper S egyébként már a miénk lehet 8,5 millió forintért, amivel a modell jó alternatíva lehet bármelyik sportkompakttal szemben, ha egy kicsit hajlandóak vagyunk feláldozni a helykínálat oltárán. Ha pedig az élményautókat nézzük, a MINI milliós tétellel a Peugeot RCZ vagy az Audi TT alá kínálva szolgál jobban kihasználható alternatívát, hasonló élmények mellett. A legérdekesebb összehasonlítást viszont a Toyota GT86-tal tehettük volna meg: ugyanis hiába költségesebb, lassabb vagy éppen kevésbé praktikus a hátsókerékhajtású japán kupé, az tagadhatatlanul a vezetés szerelmeseinek készült. Sajnos az elkért tesztautót végül visszamondta a forgalmazó: „nem akarunk kockáztatni” – szólt az indoklás.

Persze hiába is beszélünk az árakról, a MINI divatcikk, így a legtöbb vásárló vezérelve a döntésnél a tetszési index, valamint az azonosulás lesz. Sportos lelkületűek viszont könnyen azonosulhatnak és összeforrhatnak a típussal, amely valójában nem is kíván sok kompromisszumot, miközben bő kézzel mért élménnyel tud megajándékozni minket.