Futómű és kormányzás
Dióhéjban elmondható, hogy a menet közben mutatott viselkedések terén közelebb állnak egymáshoz a konkurensek, mint a hajtásláncok, vagy a karosszéria/utastér vizsgálata során. A nagy különbségeket a felszerelt kerekektől okozzák. Már annyit szajkóztuk, hogy talán már mondanunk sem kell: a nagy kerék lényegi előnye a szépség, illetve a szélesebb méreteknél a száraz úton való tapadás. Így összehasonlítónk tanulságaként sem ajánljuk a 19 colos gyári szetteket – hiába tűnnek elérhetőnek, a legtöbb esetben igényes, többlengőkaros hátsó futóművet is nagyon igénybe veszik, amely a magas felépítéshez szükséges feszesebb hangolással érezhetően negatívan befolyásolja a kényelmet.
Kisebb léptékkel elegendő - galériaAzt minden esetben megállapíthatjuk, hogy a kerékméreteknél a kevesebb mindig több, kivétel nélkül harmonikusabb viselkedéssel számolhatunk, ha mellőzzük a divatos, drága túlméretes felniket. Persze sok helyen nem tudjuk, hiszen a csúcsfelszereltséghez a nagy kerék is széria – de legalább a téli szettek vásárlásakor gondoljunk arra, hogy a 17 col több, mint elegendő.
A kormányzásokról megállapítható, hogy az átlagos vásárlói igényeinek mindegyik megfelel, de egyik kormánymű sem kiugróan élvezetes. A Mitsubishié a legőszintébb és a legközvetlenebb, a többiek pedig elszigetelt élményt nyújtanak korrekt kormányozhatósággal – egyedül a CR-V a kivétel, melynek kormánya középállásban túl nehéz és a súlyozás sem jó, de tapasztalataink alapján ez akár egyedi, gumitól függő sajátosság is lehet.
Cserébe viszont a CR-V futóműve a kategórián belül kiemelkedően kiegyensúlyozott, 17 colos kerekekkel szépen és csendben rugózik (jobban, mint a frissítés előtt), ráadásul kiszámíthatóan fordul. A Renault szintén meggyőzően viselkedett, annak ellenére egészen ügyesen csillapít, hogy 19 colos papucsokkal érkezett hozzánk. A könnyed Nissan hangolását is eltalálták a tervezők; a kompakt japán a többieknél valamivel dinamikusabb, akárcsak a sportos Mazda CX-5, ami viszont már lehetne kicsit puhább, mert élmény ugyan vezetni, de túl feszes.
Nem tökéletes, de sokat javult a Hyundai kormányzása
Hátul van a lényeg: a csúcsmodellek ügyesekAz ASX-en érződik, hogy régi konstrukció, kissé hangosan (igaz, ügyesen) veszi az akadályokat, a Tucson pedig jó kompromisszumot képez a menetdinamika és a kényelem terén, de a kiváló összképhez itt is fontos az épeszű kerékméret. Az ix35-höz képest még 19 colos szettel is kényelmesebb lett a rugózás, miközben a menetdinamikai tartalékok ugyanúgy jelen vannak, ám egy árnyalattal még finomabb viselkedésre vágytunk a tökéleteshez. Ezt egy 17-es kerékszett minden bizonnyal megadná, így tehát marad a kis szórás az egyes modellek között. Az olcsóbb Renault-Nissan páros alapból egyébként egyszerűbb konstrukciójú, csatolt lengőkaros hátsó futóművekkel érkezik – amely 19 colos kerekekkel már igencsak kellemetlen –, az összkerékhajtás megrendelésével viszont a többiekhez hasonlóan többlengőkaros felfüggesztések kerülnek hátra.
Hiába a többcélúság, a tesztben szereplő modellek ugyanúgy nem kerülnek versenypályára, ahogy kemény terepre sem (legalábbis reméljük), viszont mindegyik rendelkezik a szükséges menetdinamikai tartalékkal. Biztonságosak és kiszámíthatóak.
A magas kialakítás azért továbbra is kompromisszummal jár
Viszont itt ragadnánk meg a lehetőséget, hogy visszakanyarodjunk a sokak számára kevésbé kedves hagyományos kompakt kategóriához. Igaz, egy egyszerű kombi kevésbé jól tűri a földutakat, de több helyen is elérhető automataváltó és összkerékhajtás duójával, kialakításából eredően pedig könnyebb dolga van. A nagyobb hosszúság a csomagtartót teszi alkalmasabbá hosszú tárgyak szállítására, az alacsony fekvés pedig a futóműtől kevesebb kompromisszumot kér. A kényelmesebb rugózás és a jobb dinamika mellett főleg nagy tempónál alacsonyabb fogyasztást tapasztalhatunk, ráadásul árakban is jobban járhatunk. Persze ettől még nem lesz könnyebb beülni, mint ahogy a forgalmat sem figyelhetjük magasabbról és talán hangulatban is kevesebbet kapunk, mint a divatos konkurenseknél. Ha ezekre viszont nincs igényünk, érdemes lehet körülnézni „odaát” is.
Néhány szóban
Két kakukktojás és kisebb szórásA beszálló verziók tekintetében jóval nagyobb különbségeket tapasztalhatunk, mint a csúcsgépeknél. Összehasonlítónk hat versenyzője közül kettő, az automatával, összkerékhajtással és igazán erős dízelmotorral egyszerre nem kérhető Nissan Qashqai és Renault Kadjar lóg ki a sorból. Ez nem jelenti azt, hogy érdemes lenne elfelejteni őket: kellemes méreteik, jó kezelhetőségük, érett kialakításuk és jól belőtt ár-érték arányuk imponálhat a kompromisszumokra kész vásárlóknak. Az árak közel hasonlóak (bár az egyedi ajánlatokban lehetnek különbségek), így pedig a nagyobb Renault felé húz a mérleg nyelve.
Hiába nagyobb, mégsem óriási. Utóbbi jelzőt a Honda CR-V-ről lehetne elmondani, amivel méretben legfeljebb az összehasonlításból most távol maradó Nissan X-Trail vehetné fel a versenyt. Hajtásláncban azonban ő sem: a biturbó dízel és a kilencfokozatú automata párosa tesztünk leghatékonyabb versenyzőjét adja, ráadásul sem kulturáltságban, sem futóműben nincs lemaradása a modellnek, így méltán kaphat reflektorfényt.
Felfelé nyitnak - galériaA Hyundai Tucson és a Mazda CX-5 a modernebb, még igényesebb vonalat képviselik – különösen utóbbi van teletömve prémiumba hajló megoldásokkal. Előbbi valamivel nagyobb, míg utóbbi valamivel sportosabb – a döntés tehát ízlés kérdése. A Hyundai most nagyon odatette magát az arany középútra, a kiegyensúlyozott teljesítmény, a látványos formák és a fejlett extrák mellett azonban a hajtásláncokra ráfér az újítás. Ezzel és a viszonylag drága árral a legjobb címre hiába pályázik, de nagyon erős, szimpatikus újdonsággal bővül vele a kategória.
A Mitsubishi ASX csúcsverziója is kivételesen jó árával hívogat, azonban a modell egyszerűbb, régies kialakítása ezen a szinten már nagyon kilóg a mezőnyből – ráadásul ő a legkisebb is egyben. Erősségeit így a beszálló verziókban tudja kamatoztatni, így bár ár-érték arányban helyén van az általa kínált csomag, a csúcsverziók kevésbé ár érzékeny szemüvegével nézve nehezen tud érvényesülni.
Mindenkinek megvan már a saját győztese
Győztest hirdessünk? Valójában lehetetlen lenne kimutatni a tömegből egyetlen modellre, és rámondani, hogy ő a legjobb. A divatos kategóriában ugyanis minden gyártó csúcson pörög, hogy megfeleljen a vásárlók kívánalmainak, melynek eredményeként valójában mind a hat versenyző korrekt ár-érték aránnyal szolgál. Jó hírünk is van: aki végigolvasta összehasonlítónk mindhárom részét, már biztosan tudja, hogy melyik modell az ő saját győztese, velünk ellentétben ugyanis Ön, kedves Olvasó, megengedheti magának, hogy személyes érzéseit, szubjektív meggyőződéseit, saját igényeit és ízlését is kifejezze a választásnál.