Jelen cikkünkben azt vizsgáljuk, hogy 2000-ben (tehát 11 éve) és napjainkban mennyire számít költséges tevékenységnek az autózás, amennyiben a két időszakban kínált négykerekűek adottságaival számolunk. Az üzemanyagok ára több mint egy évtized alatt hatalmasat emelkedett, ám szerencsére a technika szinte hihetetlen fejlődése enyhíti a fájó sebeket – hogy mennyire, az a legfontosabb kategóriák következetes vizsgálatából kiderül.
Amikor az autózás költségeiről beszélünk, többnyire az üzemanyag bekerülési árára gondolunk, pedig más jellegű sarcok is érik a tulajt, elég, ha csak a hamarosan baleseti adóval dráguló kötelező felelősségbiztosításra, a teljesítményadóra, vagy egyszerűen csak az időszakos szervizekre, karbantartásokra gondolunk. Ezek kötelezőek, akár áll az autó, akár kilométerek sokaságát fogyasztja; - adót és biztosítást fizetni kell -, ráadásul az olajcserének is van időben meghatározott rendje (futásteljesítmény vagy 1 év szavatosság). Az üzemanyag viszont tényleg sarkalatos pont, hiszen tankolni muszáj, ha használni szeretnénk kedvencünket, ám közel sem mindegy, hol és mennyiért tankolunk, mennyire vezetünk gazdaságosan, és mennyire választjuk ki logikusan az utazás útvonalát/időpontját.
Épp ezért a társadalom roppant érzékeny a benzin és a gázolaj ellenértékének még legkisebb mozgására is, noha mára talán csillapodtak a hirtelen reakciók. A mostanság uralkodó, szinte minden héten dráguló viszonyokban már nem jellemző az az életkép, amely régebben jellemezte a töltőállomásokat: olykor 2-3 forintos drágulás előtt is hosszú sorokban vártak az emberek, hogy teletankolhassák az üzemanyagtartályt. De vajon ténylegesen mennyit drágult az tankolás?
Roppant sokat. A 2000-es viszonyok még meglehetősen barátinak mondható árakkal kecsegtettek; a benzin literjéért az év vége felé átlagosan 248 Ft-ot, míg a gázolajért 228 Ft-ot kellett fizetni. A mai gazdasági környezetben már 396 és 392 forintról kell beszélnünk, azaz az előző számokhoz viszonyítva a benzin esetében mintegy 60 %-os drágulásról, míg a gázolajat vizsgálva markánsabb, 72 %-os árváltozásról beszélhetünk.
A technika sokmndenre gyógyírPersze meghökkentő lehet, ha azt mondjuk, hogy ennyivel mégsem drágult az autózás, de a magyarázat után már egyértelműbb lesz a gondolatmenet. Az üzemanyagok árai hiába emelkedtek ugyanis jelentős mértékben, az autóipar és a technika fejlődése különböző kategóriákban más-más mértékben, de mindenképp mérsékli az autótulajdonosok fájdalmait (most az inflációt és egyéb gazdasági tényezőket direkt figyelmen kívül hagynánk).
Nos, a következőkben minden fontosabb járműkategóriából választunk egy-egy példányt, amely 2000-ben és napjainkban is szerepel a piacon (természetesen a motorok választásánál törekszünk a hasonló teljesítményre, illetve üzemanyagfajtára) és megnézzük, hogy 100 km alatt hány képzeletbeli forintot emészt fel az autók fejlődése a komoly üzemanyag-árváltozásból. A 2000-ben kapható modellek esetében az akkori, míg az aktuális példányoknál a mai árakkal számolunk, hogy megtudjuk, a markáns üzemanyagdrágulás mennyire mutatkozik meg a gyári fogyasztásadatokat figyelembe véve. Persze mindez csak egy túlidealizált világban lehetne valóban realizálható, hiszen azok számára, akik 11 éve ugyanazt a gépjárművet hajtják, igencsak olcsó vigaszt jelent a technika fejlődését előtérbe helyező cikkünk.
Elsőként a kisautók háza táján nézünk szét, választásunk pedig a remek kis Nissan Micrára esik. Tíz éve az 1,3-as, 75 lóerős benzinmotorral szerelt példány kézi váltóval a gyári adatok szerint 6,6 literes vegyes fogyasztásra volt képes. Jelenleg a japánok repertoárjából leginkább az 1,2-es kompresszoros 98 lóerős DIG-S modell lehet vonzó ajánlat, amelynek étvágya mindösszesen 4,1 literre adódik. Már itt, az első párosnál kiviláglik az a technológiai fejlődés, amelyről az elején említést tettünk: a teljesítmény és a menetteljesítmények jelentős javulása ellenére a fogyasztás drasztikus csökkenésen ment keresztül, mindemellett a Micra tömege majd’ 100 kg-mal gyarapodott és szolgáltatások terén is többet nyújt. 2000-ben 100 km 'Micrázásért' tehát 1637 forintot kellett leszurkolni, míg ma 1624 forintos költséggel számolhatunk. Aki gyakran nézi a Discovery Channel "Mythbusters" című műsorát, nyugodtan ideképzelhet egy hatalmas IGAZOLVA plecsnit.
Régi ismerősAz alsó-középkategóriába térve a lehető legklasszikusabb példát ragadjuk meg, azaz a Volkswagen Golf, és annak fogyasztása kerül fel a boncasztalra. Mivel manapság már ebben a kategóriában sem ritka az automataváltó használata, ráadásul a VW konszernnek ott a remekbe szabott DSG szerkezete, így 100 lóerős benzines automaták után nézünk. Az ezredfordulón a négyes Golf 100 lovas 1,6-os 8 szelepes egysége állt rendelkezésre, míg jelen pillanatban a 105 lovas 1.2 TSI kéreti magát. Előbbi esetében az átlagfogyasztásra 8,4 literes értéket kapunk, míg a friss modell esetében 5,2 literrel számolhatunk, azaz ezúttal 2083, illetve 2059 Ft áll szemben egymással – a szolid előnyt ismételten a frissebb számlájára írhatjuk.
Robogjunk is tovább a kategóriákban; következik a (prémium) közép, immár 36 éves múlttal büszkélkedő tagjával, a BMW 3-as sorozatával, amelynek esetében a dízelmotoros konstrukciókat vesszük górcső alá. Itt is szerencsénk van, hiszen most és tíz éve is szerepelt automataváltós 184 lovas turbódízel a palettán; akkoriban a 330dA mintegy 8 litert gurított le a torkán 100 km leforgása alatt, míg az alig néhány napja bemutatott automata 320d már 4,4 liter gázolajjal is beéri. Míg tíz éve egy nagyobb körre 1824 forintért vihettük el a bajort, ezúttal már 1725 forintból is megúsznánk ugyanazt.
Mindezt úgy, hogy minimálisan ugyan, de jobb menetteljesítményekkel (0-100 km/h: 330dA-8,1 mp; 320dA-8mp) számolhatunk. Ha még szemfülesebbek vagyunk, a hasonló menetteljesítményekkel, de szegényesebb ménessel (163 LE) rendelkező EfficientDynamics 320d-t is tekinthetjük, ott viszont a 4,1 literes fogyasztás szintén biztos befutó volna.
(Érdemes lapozni, kiderül, hogy a felsőbb kategóriákban is áll-e az eddigi erősorrend.)