Óriási a piaci verseny, nagyobb, mint az automobilizmus 130 éves történelmében eddig bármikor: az autógyártók foggal-körömmel küzdenek a túlélésért és olyan időket élünk, hogy a tervezők számára a legnagyobb kihívást talán nem is csak a konkurenseken való felülkerekedés jelenti, hanem a megszámlálhatatlanul sok normának történő megfelelés.
Nem könnyű ám így autót tervezni… És a jól elvégzett munka önmagában messze nem elég, hisz azon felül, hogy a gyártók ügyesen ‘belövik’ frissen fejlesztett portékáikat a konkurensek közé és megfeleltetik minden előírásnak, az újdonságoknak felül kell múlniuk az elődmodelleket, amelyek már eleve felülmúlták elődeiket – és így tovább. Minden új típus legyen erősebb, gyorsabb, mint korábban, mindemellett legyen tisztább és takarékosabb, ami eleve oximoron, hisz a kevésbé környezetszennyező működés érdekében különféle kipufogógáz-tisztító berendezésekre van szükség, amelyek plusz ellenállást generálnak a gázáramlásban, ami növeli a fogyasztást.
Csak ha esetleg nem így látnák a képek alapján: a bal oldali csomagtér 485 literes, a jobb oldali 529...
Persze az aktív mellett a passzív biztonságnak is generációról generációra javulnia kell, mégpedig az elengedhetetlen súlycsökkenés ellenére. Mindeközben az utastér legyen minőségibb, tágasabb, komfortosabb, a csomagtér literadatai pedig a divatosabb formavilág dacára (ami rendszerint nem az elképzelhető legpraktikusabb kialakítást jelenti) növekvő tendenciát mutassanak – és ezzel el is érkeztünk cikkünk témájához. A fentieknek jó esetben kivétel nélkül teljesülniük kell, a sok-sok pénzből és munkával kifejlesztett újdonság sorsa különben meg van pecsételve.
A lecke tehát alaposan fel van adva és minden tiszteletünk az autógyártóké, illetve a tervezőké, hiszen az új portékák rendszerint megugorják a magasra helyezett lécet, a kedves vásárló pedig örülhet, hiszen az autók egyre biztonságosabbak, gyorsabbak, tisztábbak, takarékosabbak, belterük tágasabb, komfortosabb, több szolgáltatást adnak, csomagterükbe pedig állítólag több minden fér el, mint eddig bármikor. És itt jön képbe a költői kérdés: mi van akkor, ha mindezt csak papíron lehet megvalósítani, a valóság pedig árnyaltabb? Ezzel kapcsolatban nehéz megmondani, hogy mi volt előbb: a tyúk vagy a tojás, tehát az olyan normák/elvárások, amiket szinte lehetetlen teljesíteni és az olyan ügyféligények, amiket nem lehet a többi jellemzővel összeegyeztetni, avagy a gyártói füllentés?
Hiába tér el a típusjelzés, mindkettő '60-as' alapokon nyugszik – az új nagyobbra is nőtt
Ide tartozik például, hogy egyetlen személygépjárművekhez tervezett modern motorolaj sem bír ki ‘nyomtalanul’ 30-40 ezer km-t, márpedig a legtöbb autógyártó ilyen hosszú ciklusokban rendeli be autóit olajcserére. Az elmúlt évtizedekben nyilván sokat fejlődött a kenőanyag-technológia, de ne gondoljuk, hogy míg 20-25 éve csak 10 ezer km-t bírt ki egy jó olaj, manapság 30 ezret is simán tud. Fontos leírni, hogy utóbbi jobb a környezetnek, továbbá aki nem vállalja be az elnyújtott ciklusokat, rögtön hátrányból indul a piaci versenyben. Így hát hiába állítják a mérnökök, hogy ez botorság, a marketinges, pénzügyes kollégák rájuk szólnak, hogy „kibírja és kész, hiszen a konkurenseknél is kibírja“, ami nem igaz, de a végső szó úgysem a gondolkodó, hozzáértő tervezőé, ami alapvetően érthető is, ugyanis ha minden a lelkiismeretes mérnökökre lenne bízva, az autók megfizethetetlenek lennének.
Nagyjából hasonló lehet a helyzet a csomagtartók literadatai kapcsán is, mint az olajcsere-ciklusokkal: minden bizonnyal a tervezők meghatároznak, kimérnek egy adatot, aztán jönnek a ‘sales’-esek és a marketingesek, akik jelzik, hogy ez így nem lesz elég, mert nem sikerült esetleg túllépni az elődmodell adatait, márpedig a sajtó-/reklámanyag akkor hangzik jól, ha minden tekintetben fejlődésről lehet referálni. Megnéznénk, hogy milyen módon mérik ki néhány autó esetében – de valójában a néhány szót el is hagyhatnánk, maradjunk nyugodtan az összesnél – a litereket. Hivatalosan van ám erre több szabvány is (a legáltalánosabb az úgynevezett VDA), egy-két kiskaput kihasználva így lehet ügyeskedni a pontos kalkulációk során – na de ennyit?!
A hosszában betett babakocsival a V70 ajtaja épp, hogy lecsukódott, a V60-nál esélytelen volt
Jelen cikkünk gondolata akkor fogalmazódott meg bennem, amikor hazahoztam első új Volvo V60 tesztautónkat. Itt jegyezném meg, hogy a típus nagy kedvencem és ha választhatnék egy családi autót magunknak (14 hónapos kislányunkkal egyelőre csak hárman vagyunk), a ‘top háromban’ benne lenne a V60, mert a svédek büszkesége mindent tud, amit egy családi autótól elvárunk, a Feleségem pedig kívül-belül imádja a formáját, hozzáteszem, én is. Ráadásul mindketten ‘volvós’ családból származunk: a Feleségem 10 éves korától Volvójukban nőtt fel, én pedig 7 éves koromtól Volvó(k)ban töltöttem el gyerekkoromat – különben mindkettőnk szülei mind a mai napig Volvóznak, hűségesek régóta birtokolt idős (18 ill. 19 éves) vasaikhoz.
A családi múlt ismeretében talán nem meglepő, hogy Bori lányunk születése előtt egy tágas, biztonságos, kényelmes, tartós, megfizethető, és épeszű összegből fenntartható családi autót keresve mi is a Volvo egyik jól bevált régebbi típusa mellett tettük le voksunkat: két éve egy 2005-ös V70-et vásároltunk, a jól bevált 2,4 literes öthengeres szívó benzinmotorral, manuális váltóval és fronthajtással, csak hogy minimalizáljuk a várható szervizkiadásokat.
A V60 olyan, mint egy tank az ős mellett – tényleg gyönyörű lett az újdonság...
Az új tesztautókhoz képest nyilván nem nagy csoda a 13 éves kombi, de boldog vagyok, hogy a kínai rokonsághoz még semmi köze nincs, ráadásul ez a P26-os széria az utolsó Volvo-generáció, aminek kifejlesztése még nem a ‘Ford-érában’ történt, tehát egy teljes egészében svéd tervezésről van szó, aminek alkatrészein kivétel nélkül Volvo felirat olvasható. Nem mintha a Forddal bármi gondom lenne (sokat profitált belőle a Volvo, akárcsak a jelenlegi kínai tulajtól), de egyszerűen jól esik a lelkemnek, hogy az egyik utolsó klasszikus Volvóval járhatunk. Az autó piaci értéke nem éri el a kétmillió forintot, de imádjuk, mert jól megy, eddig semmi gondunk nem volt vele, szuper kényelmes, kiválóan felszerelt, biztonságban érezzük magunkat benne, csomagtartója és praktikuma pedig szinte páratlan, vagyis a V70 valós használati értéke kiemelkedő – plusz mivel nem 'űrtechnikát' képvisel, megbízható szerelőt sem nehéz találni hozzá...
A habot a tortán a csomagtér padlójából kihajtható, a menetiránnyal ellentétes irányba néző dupla gyerekülés jelenti, ami anno opcionális extra volt – ide legfeljebb két 140 cm alatti, 15-36 kg közötti gyerkőcöt lehet ültetni, akik számára óriási muri (tapasztalatból írom), hogy rálátnak a mögöttes forgalomra. Persze van itt fejtámla és hárompontos öv is, ráadásul a padló szintjébe hajtható ülések alatt még egy mankókeréknek is maradt hely. A gyári adatok szerint a V70 csomagtere a kalaptartó alatt 485 literes, ami a mai autókéhoz képest nem éppen kiemelkedő érték: ennél papíron többet képes felmutatni az összes új középkategóriás prémiumkombi, az utód, vagyis az új Volvo V60 pedig 529 literével messze lepipálja az öreg V70-et...
Szembeötlő a különbség, ráadásul a V70 padlója alatt két gyerekülés is elfért a mankókerék felett
Hangsúlyozom: papíron. Nagyon szívesen megnézném, hogy milyen módon mérték V70-ünk csomagtartóját 485 literre, az új V60-ét pedig 529-re, de biztosan nem egyezik a két mérési procedúra vagy valaki hazudik, mert amikor először kinyitottam a tesztautó csomagtérajtaját, lehetetlennek tartottam az 529 litert a 'mi 485-ünk' tükrében.
Igaz ugyan, hogy a régi V70 övvonala a korábbi divatnak megfelelően alacsonyabban fut, mint a V60-é (vagyis arányaiban kevesebb a lemezfelület és több az üveg, ami hangulatos, fényes enteriőrt eredményez), így a kalaptartó alatt néhány centivel szerényebb a V70 raktérmagassága, viszont bárhogy is szoroztam, a katalógusadatok sehogy nem jönnek ki. Vagyis pontosítok: a V70-nél igen, a V60-nál nagyon nem. Hozzáteszem, hogy a V60 külső méretei minden tekintetben nagyobbak: hosszabb az autó, tengelytávolsága nagyobb, akárcsak szélessége – nézzék csak meg a galéria képein, hogy mennyivel nagyobbnak tűnik az újdonság, ami nyilván a biztonság terén is megmutatkozik; a V60 olyan, mint egy tank – egy gyönyörű tank.
Négy személynek királyi kényelmet biztosít az új V60, ám az ötödik csak a V70-ben ül kényelmesen
A német ADAC autósmagazin saját méréseken alapuló adatai különben megérzésemet igazolják: a német prémiumtrió papíron 500 liter körüli puttonyaira alig 350-360 litereket mértek az ADAC szakemberei, ami megfelel annak, amit a látvány alapján reálisnak érzünk. A V60 tényleg többet kínál a németeknél, a Volvo puttonyát a kalaptartó alatt 385 literre mérték. Egyébként az öreg V70 sem érte el a 485 literes gyári adatot, az ADAC 445 litert mért. Mindenesetre, érdekes a matek alakulása az elmúlt 15 évben: a 485 a valóságban 445, az 529 pedig 385. Vajon másképp tanítják a térfogatszámítást? Mi nem integráltunk, nem öntöttük ki vízzel a raktereket, sőt, téglákkal sem pakoltuk tele, azonban ‘primitív’ módszerünk szépen szemlélteti a különbséget: fogtam a gyerkőc kicsire összecsukható esernyő babakocsiját, amit mindig az autóban tartunk, majd azt számos pozícióban elhelyezve lefotóztam mind a V70-es 485 literes rakterében, mind pedig az új V60 "óriási", 529 literes puttonyában; érdemes végigkattintani a galériát...
A különbség finoman szólva szembeötlő, ha pedig a plafonig megpakolnánk a puttonyokat (persze csakis a csomagrögzítő hálók felhelyezése után), a differencia még nagyobb lenne, hiszen az öreg V70 'csúnya kockafeneke' aranyat érő litereket eredményez a V60 csodaszép, ívelt farához képest. Az új V60 persze így is kedvenc álomautónk marad, viszont tekintettel arra, hogy mindig rengeteget pakolunk, nem tudom, miként oldanánk meg vele egy hosszabb családi síelést később, mondjuk 2-3 gyerkőccel – tudom, mások kisebb autókkal is megoldják, különben meg lehet tenni rá egy nagy tetőboxot. Amikor mutattam a Feleségemnek a képeket, igencsak megdöbbent, majd mosolyogva ennyit mondott: „Bármikor hazahozhatsz egy új V60-at, mert csodaszép és csudijó autó, de azért tartsuk meg a régit is, mert néha jól jön egy olyan málhás a családban, amiben minden elfér, aminek második sorában nem csak két, de három felnőtt is kényelmesen tud ülni, a csomagtérpadló alatti gyerekülések előnyeiről nem beszélve..."
A gyönyörű Volvo V60-at imádjuk, de a raktér méretét még egyszer újraszámolhatták volna...
Nem győzöm hangsúlyozni, hogy nem a Volvót szeretném támadni, pusztán egy olyan példát statuált a V60, ami kiváló bizonyítékként szolgált arra, hogy mennyire nem kell elhinni a műszaki adattáblákban szereplő számokat. Sajnos szinte minden új autóra igaz a csomagtér literjeinek mérési furcsasága (?), rengeteg tesztautónál elképzelhetetlennek tartjuk a gyárilag megadott értékeket. Hogy mi a konklúzió? Nincs konklúzió, csak egyszerűen nem értjük, hogy miért kell ekkorát füllenteniük a gyártóknak, illetve nem tudjuk elképzelni, hogy a szabályozások világában ezt milyen módon, milyen kiskapukkal tehetik meg. A tanulság a szokásos: soha ne a katalógusadatok alapján válasszanak autót, hanem vegyék a fáradtságot és minden kiszemelt portékát üljenek végig, majd próbáljanak ki, mert csak így tudnak helyes döntést hozni. Cikkünk főszereplőjéről, a gyönyörű Volvo V60 T6 AWD-ről tesztünket ide kattintva olvashatják.