A Suzuki vásárló boldog ember. Nem szükséges neki több hónap gondolkodási idő, hogy tudja melyik modellt válassza. Összeméri az ár-érték arányt kategórián belül és kívül is, kiválaszt két modellt és közöttük eldönti a kérdést – derült ki legalábbis a Suzuki Zrt. közvélemény kutatásából, amely a márka hűségprogramjában résztvevő tulajdonosok körében készült. A vásárlói visszajelzések alapján a döntéseknél nagy szerepe van a megbízhatóságnak, a garancia időtartamának, az alacsony fogyasztásnak és a vezetéstámogató rendszerek elérhetőségének. A kutatási adatok megerősítették, hogy a jelenlegi piaci helyzetben a raktárkészletről való értékesítés erősen befolyásolja az autóvásárlást, a kedvezmény pedig másodlagos tényező. Vajon tényleg így van?

Tulajdonképpen mit érez a Suzuki vásárló, amikor megfontolt döntésének következményeként viszonylag rövid várakozási időt követően a hűségprogramban elérhető kedvezményével 7,35 millió Ft-ért beül egy Suzuki S-Cross 1.4 GL+ autóba? A kérdésre az Északi-középhegységben kerestük a választ.

Gyorsan kaphatunk: nincs féléves-éves várólista a Suzukinál

Kulcs a zsebben, az ajtó nyílik, nem kell a távirányítót nyomkodni. A csomagtér elnyeli egy kiscsalád minden pakkját. Bent kellemes környezet fogad. Ízlésesen elrendezett műszerfal, amelyet a nagy méretű központi kijelző ural. Kárpit jutott az ajtókra elöl és hátul is. A négy elektromos ablak segítségével szellőztetek egyet, majd a napszemüvegem elhelyezem az erre szolgáló tárolóban, a másfél literes palackot pedig az ajtóban kialakított helyén. Csatlakoztatom a telefonomat az USB portba és máris indul az Android Auto az egyszerűen átlátható központi kijelzőn. Betölt a Waze és a Spotify, amely ott folytatja kedvenc zeném lejátszását, ahol abbahagytam. Nem is rossz, ahogy ez a gyári rendszer szól.

Egyszerű, de legalább egyszerűen kezelhető is a belső tér

Amolyan „őszinte” régi „japánautó” érzésem támad, jó értelemben. Ez még nem olyan, mintha a Star Wars valamelyik járgányát navigálnám a bolygók között... Nincsenek hókuszpókusz animációk a kijelzőn, amelyek önmagukban csak időhúzásra jók, mert lassú a rendszer. Ebben megnyomom és mutatja értelemszerűen azt, amit éppen szeretnék. Az analóg sebesség- és fordulatszámmérők közötti digitális kijelzőn megtalálom a fontosabb adatokat. Azért túlzás, hogy a G-erőket és a turbó töltését is lehet figyelni (relatív grafikonon), de ennyi színház elfér.

Nem is sejtjük mennyire jó, amikor a klíma panelnek külön kezelőfelületet tart meg a gyártó a digitalizáció oltárán feláldozott többi gomb közül. Most már tudjuk. A kétoldalon állítható digitális klímának tekergetője is van, amellyel élvezet beállítani a hőmérsékletet és vakon megcsinálni ezt minden forgalmi helyzetben úgy, hogy közben az utat tudjuk figyelni. Komolyan érdekelne egy olyan baleseti statisztika, amely kimutatja, hogy „menüben keresgélés” közben hány baleset történik mire eljutok mondjuk az ülésfűtés kikapcsolásáig. Itt csak megnyomom a gombot, ahol mindig is volt és kész. Semmi fakszni. Nyilván az ütközést vagy annak lehetőségét tompítja, ha az autóban van kormányról vezérelhető távolságtartó tempomat és vészfékező asszisztens. Az S-Crossban is ilyen rendszer segít, hogy ne csavarodjak fel a hirtelen 30-cal megjelenő kombájnra. Hátra is dőlök, az ülés kényelmes, a könyököm alá kihúzom az állítható támaszt és kellemesen felveszem a forgalom ritmusát, jórészt csendben haladok.

A vevőelégedettségben különösen jól álló modellel Hollókőre látogatott el az újságírók csapata

Az S-Cross-t egy finom járású 1,4-es, négyhengeres, 130 lóerős turbós benzinmotor hajtja, amelyben nagyon hisz a Suzuki. Egyrészt mert más motor nem rendelhető; másrészt mert elég bőkezűen vállal garanciát rá: 3+7 évet. A motort egy 48 V-os lágy hibrid rendszer támogatja, amelynek működését leginkább az átlagosnál nagyobb motorféken lehet észlelni. Az összhatás ugyanakkor kecsegtető: kellő dinamizmus mellett, nem a fogyasztás megszállottként viselkedve, hanem hajtva rendesen is 6,2 liter körüli fogyasztást produkált az autó a rövid tesztúton. Ebben volt autóút, autópálya, mátrai hegyi szerpentin és városi csordogálás is, illetve a fotózás alatt klímás alapjárattal keserítettem meg a sorsát 38 fokban. Szóval kapott a „hétköznapokból” rendesen és így ezt figyelembe véve a fogyasztási érték nagyon is kedvező, kis odafigyeléssel simán 6 alá bevihető a fogyasztás. Bővebben erről tesztünkben is megemlékezünk.

Kellemes, még jó árú partner egy olyan világban, ahol lassan már alig találunk családi használatra is alkalmas, záros időn belül elérhető autót 10 millió alatt

A vezetés során ennek az autónak el kell találni a ritmusát. Hamar rá lehet érezni, hogy nem szükséges „kihúzatni”, nem lesz sokkal dinamikusabb az élmény. A turbó jótékony hatása valamivel 2000-es fordulat alatt már érezhető és 3000-es fordulaton már szép nyomatékot produkál. A japánosan precíz hatsebességes kézi váltó kapcsolgatásával nem nehéz ebben a fordulatszám tartományban tartani az erőforrást, de az opciós listán található hatfokozatú bolygóműves automata váltó is, sőt, összkerékhajtás is. Még a Mátra szerpentinjein is meglepően kellemes társ volt ez a hajtás, kanyarból szépen nyomatékosan kigyorsítva még egy kis élvezet is jut a sofőrnek. Ebben partner a futómű is, amelynek hangolása az arany középutat járja. Előzésekhez is van elegendő tartalék, különösen, ha nem tekint éppen prédának egy belső sávban bárkit ledarálni képes, villogva vadászó cápa, aki „az összes” lóerővel küzd az előrejutásért.

Ahogy megtudhattuk, a Suzuki vásárló viszont nem ilyen ember, ezért nem költi el a fizetése javát szervizelésre és boldogan leindexel „minden lóerők ura elől”, hogy végül türelmével kiérdemelje a fele királyságot: friss vonalakkal, de még a klasszikus japán autós stílussal rendelkező autó boldog tulajdonosa legyen, amelyről még azt is büszkén elmondhatja, hogy magyar gyártású termék.