Éjjel 1 óra. A kialvatlanságtól enerváltan éledezem a repülőgépen Miami felé ereszkedve. Mélyen gyökerező izgatottsággal várom, hogy a reptéren átadják a kulcsokat, amelyiken az a kis lovacska vágtat… Egy szűk órával később a papírok aláírva, biztosítás kimaxolva, csakúgy, mint a pulzusom amikor meglátom a színes gyöngysorként sorakozó Mustang kavalkádot a reptéri mélygarázs parkolójában.

Ez Amerika, itt nem spóroltak a színes ecsetekkel, ráadásul bármelyiket választhatom: kanárisárga, piros, narancs, bordó, csakis kabrió Mustangok (vagyis amerikaiul „convertible”, ahogy azonnal kijavít az autókölcsönző szakszerű kiejtésért felelős munkatársa, aki erősen hasonlít Tony Montana-ra így nem mertem ezen a kérdésen vitázni vele). Tony csak arra a kérdésre nem tudott egyenes választ adni: melyikben van a nagy motor, az 5.0 V8? Bár vágyaim aláfestésére mindezt a torkomból kitörő bugyogással is illusztráltam, Tony centire begyakorolt mosolya mellett szíven lőtt egyetlen nemvárt szóval: „ecoboost”. Látva, hogy mosolya viszonzatlan marad, merő empátiából még hozzátette: meg kell nézni, hátha van közte más motor is. Több se kellett, éjjel fél 3 körül a reptér parkolóházában, a kölcsönző összes Mustangjának motorterét felnyitottam és kerestem a Szent Grált, a szívó V8-at, mindeközben feleségem a bőröndjeink társaságában türelmesen várta a megváltást.

Hiába, mindegyik híján volt a hengereknek

Mai napig fájó sebként szakad fel az emlék a motorháztetőkről, amelyek 2,3 literes turbós négyhengeres motorokat rejtenek. Fájdalmamat viszont enyhítette a tűzpiros szín és a világos bőrbelső párosítása, a modern orr, valamint a hagyományos hármasosztású hátsó fényszórók. Hosszasan szemlélem a szépen rajzolt vonalait, a hátsó kerék szélesedő ívét, amely a visszapillantóból is olyan, mintha egy izmos telivér hátán ügetnék, és tudom az a hátsó „comb” azért nagyot tud dobbantani.

A csomagtartóhoz érve minden felmerülő kérdésre azonnal tudtam a választ: igen belefér a két nagy utazóbőrönd és a két hátizsák. Aki tetriszezett valaha és megnézte a Youtube-on a „hogyan fér el a bőrönd a Mustangban” képsorokat, az tudja hogyan kell ezt csinálni. Szerencse, hogy felkészültem, mert láttam olyat, aki ennek a tudásnak híján volt és minden fékezésnél tarkón vágta a hátsó ülésen billegő állítva szállított bőröndje. Szóval a Mustang meglepően jól pakolható csomagtartóval rendelkezik és a lehajtódó tető sem vesz el érdemi pakolóhelyet. Meglepő, de nagy pozitívum egy ilyen sportos utazóautótól.

Megérint Amerika

Ráadom a gyújtást, a V8 hangjának hiányát nem tudom szavakba önteni, mert elérzékenyülök. Megkezdem a vonulást. Olyan mintha egy hajót navigálnék, a géptetőt látom magam előtt szélesen elterülni, de a kiengedő kapu sarkait semennyire. A pályán, a hamar felépülő turbónyomás már segít felvenni a ritmust és visszaadni az életkedvemet. A motor nagyon szépen húz és valahonnan egy eszméletlen jó sportos hang érkezik. A hangszórókból… Elsírnám magam, hogy ez az autózás vége, amikor a Mustangban V8 helyett hangszóróból „álmotorhang” szól. A kocsi, viszont nem engedi, hogy a bánat eluralkodjon rajtam, mert olyan virgoncan cikáz, érezni a hátsókerékhajtás előnyeit, szépen befordul, forszírozva dobálgatja a fenekét, de a kipörgésgátló, ezt break tánc helyett kellemes salsává andalítja.

Be is érünk a latin negyedbe, ahol ennek pont helye is van. Arra is hamar rájövök, hogy ez a napszak és hely megfelelő a kabriózáshoz. Nem véletlen, hogy egyes amerikai autókban a napfénytető sem „sun roof” hanem „moon roof” azaz holdfénytető. Így láthatóak a mennyei éjszakai fények a pálmafák felett, érződik az a fűszeres pezsgő levegő, ami ezt a várost jellemzi. A Shaker hifiből Will Smith Miami című nótája szól. Pont ide illik. Kicsit sok a basszus és nem túl tiszta a zenei élmény, de jobb, mint a motorhang. Az álmotorhang egyébként a zenén is áttolakszik. Első dolgom lesz, hogy ezt megszüntessem.

Hiányzik a V8-as, de az életérzés így is megvan

Áthaladva a fényen és a csillogáson elgondolkodtam: ez az autó ezzel a motorral sem rossz. Tulajdonképpen autóhívő barátaim körében egekig magasztaljuk a Ford Focus ST-t. Erre a Mustangra tulajdonképpen tekinthetünk úgy, mint egy Focusra, hiszen ugyanaz a motor, de egy sokkal vagányabb külsővel, agilis, örömszerző futóművel, nyitott tetővel. Ezt kell tudatosítani és minden más megvilágításba kerül. Mire van szüksége még egy átlag felhasználónak? Ilyen ez a mai popfesztivál…

Persze az autózás szerelmeseinek megmarad a V8 hangja, de ez egy másik autó a legenda külső ecsetvonásaival. A mai világban ez így egy nagyon kellemes kompromisszum. Kényelmesen feszes, nem bántóan kemény. Ebben a sima lengéscsillapítók vannak, nem a MagneRide adaptív felfüggesztések, amelyek nyilván még lendítenek a kényelmen és a futómű agilitásán, de jólvanezígy. Teljesen megfelel arra, amire való: jól kinézni, vagányul megindulni és eggyel az átlag autók felett haladni. Amerikában ez egy egyszerűbb képlet, hiszen ott nem sokkal drágább egy izmosabb Focus-nál.

Kanyarokban azért nem csak az autót segítjük íven maradni, de magunkat is, az oldaltartása az üléseknek inkább olyan „granturizmós” cserébe a 40 fokos nappali melegben sem idomul rám a háttámla, mint egy nagykabát. Gázt adok: rövid késés azért van, de a turbó hamar és nagyot tol. Alacsony fordulaton sem mondanám gyengének. Azért ez egy 2.3-as motor, így turbó nélkül is megvan a kellő nyomaték. Újra és újra beletapadunk a szellőztetett bőrülésekbe.

Igen sokszínű az utcakép

A hatgangos automata kormányfülekről is kapcsolható, ezt főleg visszaváltásoknál használtam, egész szépen passzol az autóhoz, de nem ez nyeri a váltási „mikroszekundum” örökrangadót. Egyre bátrabban kezelem az autót, tud „sikítós” lenni a megindulás és a menés. Bolondbiztosnak tűnik, a kipörgésgátlót viszont csak egy kiadós alvás után merem kikapcsolni benne, de így is hagy élvezhető játékidőt.

Megérkeztünk a szállodához. Hatalmas krómdíszes felniken közlekednek olyan arcok, akiktől nem kérdezem meg merre van a hotel mélygarázsa. Felesleges is lenne, mert, mint a helyszínen kiderült nincs mélygarázs... Marad az utcán parkolás. Gyorsan próbálom a tetőt felhúzni, de nem megy fel a jobb hátsó oldalablak. Sok mindenre számít az ember, de erre azért nem voltam felkészülve lelkiekben.

Ez minden autóból látványos

Hajnali 4 óra van. A mellettünk elhaladó autókból üvölt a „madafaka”. Nem jó helyen foglaltunk szállást, attól tartok nyitott ablakkal veszélyes helyen készülünk hagyni az autót. Kinyitom, becsukom a tetőt, nyomom az ablakhúzó gombot. Megakad, visszamegy. Én ezt visszaviszem, most azonnal! Belegondolunk, hogy másfél óra a reptér csak oda. Nem vagyunk meggyőződve, arról, hogy ez most a jó ötlet. Egy autóhívő számára ilyenkor vége a világnak. Ha itt marad, reggelre fel lesz téglázva és kisködmönt csinálnak a bőrbelsőből ezek a 21 colos arcok… „Van rá biztosítás, nem?!” Kérdezi a feleségem, aki érezhetően elengedné már ezt a napot… „Reggelre megoldódik, hidd el...”

Nem mondom, hogy könnyen, de elengedtük a kérdést, és másnap tényleg megoldódott. Jártunkban- keltünkben egy autókölcsönzős megmutatta a trükköt: leeresztett tetőnél megragadta az oldalsó hátsó ablakot és felrántotta a kezével. „Néha akad… Ez egy Mustang, ez ilyen!” tette hozzá. Soha többé nem jött elő ez a probléma. Kisütött a nap is. Behúztuk a tetőt, hogy ne azonnal kapjunk napszúrást és tovább krúzoltunk.

Nem volt bugyborgás, de a hangulat így is adott

Igyekeztünk a szabályokat betartva, de élvezetesen autózni. Az átlagfogyasztás a 2 hetes túra és közel 2000 km megtétele után 8,9 liter/100 km lett. Ebben azért részben az amerikai 55-65 mérföld/órás (kb. 90-105 km/h) sebességhatárok és a filmbeli serifektől való félelem is szerepet játszott, hiszen ne feledjük, hogy itt játszódott a Bad Boys, a Miami Vice és itt tartatta be a rendet Bud Spencer és Terence Hill is a Bűnvadászokban, szóval ezek itt nem viccelnek.

A megadott határok között az autó használati értéke szerintem kiváló. Négyüléses, így hátul sem kegyetlenség embert utaztatni. Mondjuk nem túl magasat, mert az árt a légellenállásnak és a frizurájának, de nyitott tetővel nem okoz tartós egészségkárosodást az ott tartózkodás. A poggyászok terén még ennyi kompromisszum sem szükséges simán elférnek a csomagtartóban. A kezelőszervek pont olyanok, mint egy átlagos Focusban, a menüben egy kicsit ódivatú lépegetni és görgetni, de ebben az autóban nem ez vonta el a figyelmemet.

Még ha a V8 hiánya okozott is némi csalódást, így is nagy élmény volt

Élmény visszatekinteni rá, amikor megállunk egy parkolóhelyen, a szürke autók tömkelegéből szépen kiemelkedik, vidámságot és még ezzel a motorral is egy kis csalafintaságot csempész a mindennapjainkba. Szomorúan adtam le a kölcsönzőben, de a ritmus még azóta is szépen lüktet az emlékeimben. Ilyen ez a mai popfesztivál…