Az Autó Pult álomgarázsát Vajda János kollégám „rendezte be” először 100 millió forintértékben, amelyet munkatársaink egészen hosszú sora követett. Nagyon érdekes és tanúságos volt olvasni azt, hogy még ha csak képzeletben vásároltunk is, mennyire más ízléssel rendelkezünk. A maga módján mindenki jól osztotta be a nem is olyan kis összeget és egész ritkaságok is felbukkantak a listán. Én magam is elkezdtem gondolkodni azon, én mire költenék ennyi pénzt, ha csak autóra kellene. A listám nem sikerült olyan hosszúra, elég lenne rá egy hat beállásos garázs a kert végében, de azért a maga módján nem lenne unalmas, remélem a végén a Kedves Olvasó is egyet ért majd.
Induljunk el a leghétköznapibb modellel! A mindennapokra én egy kiváló ár/érték arányú csatahajót vennék, ami kellemesen beleolvad az utcaképbe, nem sütne rólam messziről, hogy csak autókra százmilliót költöttem. A rejtőzködő autóm egy már-már kispolgári Škoda Superb 2.0 TSI 4x4 Laurin&Klement lenne, minden földi jóval és egy potens 272 lóerős turbómotorral. Szerintem nem kell magyarázni különösebben. Aki ilyennel jár, már elért valamit, decens, józan választás, ugyanakkor mentes a sztereotípiáktól, nem irritál senkit és nem kísérnének irigykedő tekintetek sem. A menetteljesítménye több mint kielégítő, bőven elegendő minden közlekedési helyzetre. A helykínálatát tekintve pedig a kategória etalonja, a csomagtér helyén lévő barlangban egy komplett ősember család elférne. Az extralistája kilométer hosszú, a digitális műszercsoporttól, az intelligens LED fényszórón és a hatalmas panorámatetőn át, a 210 km/h-ig aktív tempomatig minden benne lehet. A 4x4 meghajtás meg jól jönne a havas kaptatón a hétvégi házhoz. Jó alkuval 15 millió forintért azt gondolom, hogy minden igényt kielégít. Kicsit sem izgalmas, de annál jobb és ésszerűbb autó.
Nem ilyen színben, nem ilyen felszereltséggel, de nagyon is lenne helye
Feleségem szintén egy „tucatmodellt” kapna, mégpedig az európai kompakt SUV kategória egyik népszerű modelljét: egy jól felszerelt Nissan Qashqai-t, a Mercedes-Benz modellekben is használt 1,33-as turbós benzinessel és duplakuplungos DCT váltóval. Nem friss modell, de még mindig erős ajánlat a kategóriájában. Közel 9 milliósra felszerelve pazar anyataxi lenne, és szintén nem nézik rossz szemmel, ami már nem feltétlenül mondható el listám következő autójáról.
Igen, egy kicsit én is felülök a divathullámra, de a feleségem imádná
Ha hétvégente kocsikázni szeretnék, csak kikapcsolni és autózni egy jót, akkor azt egy ár/érték arányban igen jó Corvette C7 aprócska volánja mögött tenném. Persze tudjuk, hogy vannak igényesebb autók, jobb anyagokból építkező belsővel, de azokat alig használtan nem 17 millió forintért (vagy akár még kedvezőbben) kínálják. 6,2 literes 466 lóerős szívó V8, természetesen a hétfokozatú manuális váltóval párosítva, ennyiért alkalmi vétel. Ettől nem vágynék exkluzívabb és erősebb autóra közúton, mert még ezt sem merném kiautózni. Azt gondolom, hogy attól nagyobb élményt, mint lámpától-lámpáig odalépni az öblös amerikai motornak (természetesen a sebességhatárokat betartva), vagy kanyarogni egy erdei úton lehúzott ablakokkal, szinte egy konkurens sem ad jelenleg. Amerikai életérzés és legenda, diszkont áron. Már jöhet is.
A közös nevező: minden családba kell egy V8
A hörgő V8-as után vándoroljunk nyugodtabb, békésebb vizekre. Már fel is vettem a hawaii mintás ingem, orromon a klasszikus retró napszemüveg, kezemben egy piknikkosár. Kifelé az ajtón leakasztom az 1967-es, teljesen restaurált VW Transporter T1 kulcsát és irány a kihalt országút. Békésen 70 km/h-val krúzolok a családdal kellemes piknikező helyet keresve, a boxermotor békésen duruzsol, a nyári szellő átjárja a hangulatos kabint, nevetgélünk, beszélgetünk. Az ülésre dobott Bluetooth hangszóróból Scott McKenzie San Fransiscója szól, már csak a virág hiányzik a hajunkból, hogy teljes legyen az életérzés. Mindenki integet és mosolyog, amikor meglátja kis német hippibuszunkat, mi mosolyogva intünk vissza. Nem olcsó ám ez az életérzés, szép modellt 7 millió alatt nem érdemes keresni, azért csak „fiatal” T2-esek lesznek a piacon, de ahogy a híres szlogen mondja: „Az érzés megfizethetetlen”. Szóval hétmillió ide vagy oda, bizony betennék egy ilyet a garázsomba.
A kettő közül én a jobb oldalit választanám
Ha már kisbusz, akkor utazás. Tudniillik az autók mellett a másik nagy hobbim az utazás. Nem rossz választás a Superb sem erre a célra, de ha igazán kényelemben és akár többedmagunkkal indulnánk el, azt egy Ford Tourneo Custom modellel tenném. Nem mondom, nem olcsó, alaposan felszerelve simán összejön a 12 milliós vételár és még van feljebb, de ezért igazán gáláns felszereltséget, 8 ülést és kategórián belül talán a leginkább személyautós vezethetőséget, menetteljesítményt kapnám a pénzemért. A 185 lóerős dízelmotor, az automata váltóval karöltve játszi könnyedséggel mozgatja a testes, ám mégis kecses formájú utazóbatárt. Német autópályákon simán tudnám tartani a 180 km/h-s utazótempót vele, ha sietnem kellene. Miközben a barátok hátul kártyáznának a tárgyalóasztalon. Nem hiányozna a guruló nappalimról a vonóhorog sem.
Sok kisbusz sokra megy
Miért kéne vonóhorog? Azért mert amit vinni szeretnék vele, az a jármű az autógyűjteményem százmilliós bekerülési költségének majdnem a felét tenné ki és közúton a saját „lábán” menni vele még úgy is nehéz, hogy hivatalosan rendszáma is van. Ez az autó nem egy „tucat” Porsche, nem egy széltől is óvott Ferrari, nem egy arisztokrata Aston Martin. Az én igazi álom- és játszóautóm egy Radical Rapture lenne ún. road legal, azaz utcai verzióban.
A Radical egy brit versenyautó manufaktúra, amely tehetős ügyfeleknek gyárt elérhető pályaautókat. A termékpalettájukat az utóbbi években jelentősen kibővítették, saját versenybajnokságot is indítottak három földrészen. Az elterjedt versenyhálózatnak köszönhetően így akár már tízmillió forint alatt elérhető használtan a Suzuki motorkerékpár motorral hajtott SR1 alapmodelljük, míg a paletta másik végét a GT3 szabályrendszer követelményeinek is megfelelő RXC GT3 jelenti. Az alapmodell évjárattól függően nagyjából 182 lóerős, ami egy 600 kilogrammos karosszériát mozgat. Már ez a kivitel is olyan gyorsulásra és kanyarsebességre képes, hogy nehéz elképzelni mit tudhat a V8-as motorral szerelt 411 lóerős SR8, vagy a jelenlegi, már zárt fülkés csúcsmodell, a 650 lóerős, 1100 kg tömegű RXC600R.
Rendszámot is kaphat, de igazán csak versenypályán lehet kiautózni
Az általam választott Radical Rapture a rendszámos kivitel, így elviekben közúton is járhatnék a 360 lóerős, 765 kg-os teljesen nyitott autómmal, melynek 2,3 literes turbómotorját a Ford szállítja. Más kérdés, hogy a sportfutómű és csekély hasmagasság révén az első fekvőrendőrön felakadnék a méregdrága alumínium fürdőkádammal. Az autó vételára potom 39 millió forint, ezért jobbnak látnám a pályanapokra inkább utánfutóval vinni, még ha kétségtelenül van abban valami polgárpukkasztó, ahogy az utcai autók sárvédőjével egy magasságban, bukósisakban és versenyoverálban ülve várom, hogy zöldre váltson a közlekedési lámpa.
A 0-100 km/h-ra gyorsulás megvan 3 másodpercen belül és a nyitott kabinban már autópálya tempónál is orkánkánt süvít a szél körülöttem. A Hungaroringen kis gyakorlással amatőrként is simán elérhető vele az 1 perc 50 másodperc körüli köridő, ami a GT4-es autók vadászterülete, értő kezekben pedig az ötven lóerővel erősebb SR8 változat akár a Nürburgring-Nordschleife harmadik legjobb köridejére is alkalmas lehet a széria gyártású autók mezőnyében a Lamborghini Aventador LP770-4 SVJ és a Porsche 911 GT2 (991.2) mögött a maga 6 perc 48 másodperces köridejével. Ne felejtsük, hogy Stefan Belloff 35 évig fennálló 6 perc 11 másodperces körrekordja sincs messze ettől az időtől. Tekintélyes vételárát az autó a praktikumával feledteti, ugyanis kétszemélyes, így néha a páromat is meg tudnám kocsikáztatni vele.
Visszafogott kezdés után radikális befejezés - a történet így szép kerek
Ezzel az én listám véget ért, nem volt hosszú, de a kevesebb néha több. Ezekkel a mondatokkal bezárom kis garázsom szekcionált kapuját és (hiába) reménykedve várom a 100 milliós karácsonyi bónuszt.