Rendszeres olvasóink bizonyára tudják már, az újdonsült látogatóinknak pedig most elmondjuk: az Autó Pult végletekig elkötelezett az objektivitás mellett. Ehhez az elvhez ragaszkodni nem mindig egyszerű feladat, így próbáljuk is elkerülni azokat a szituációkat, amelyek megkérdőjelezhetnék objektivitásunkat. A gumiabroncs-tesztek pedig egyértelműen ebbe a körbe tartoznak, hiszen bár lehet őket tesztelni, de egyértelmű sorrendet felállítani köztük bizonyosan lehetetlen, még ha az adott próbák és értékelési rendszer alapján ki is jön egy eredmény.

A kérdés persze jogos: miért ne lehetne sorrendet felállítani köztük és megmondani, hogy melyik a legjobb? A válasz pedig nem teljesen fekete vagy fehér, hiszen az adott teszten – már amennyiben sikerült minden körülményt éppen ugyanúgy reprodukálni minden egyes abroncs próbájánál – szereplő gumik között akár objektíven is igazságot lehet tenni, de ettől még nem fogjuk megtudni, hogy vajon melyik márka melyik mintázata a legjobb számunkra.

Lehet objektíven gumit tesztelni, de hangsúlyozni kell, hogy csak az adott körülmények között lesz igazunk

Csupán azt tudjuk majd bizonyosan állítani, hogy – a példa kedvéért határozzunk meg néhány konkrét körülményt – 20 Celsius fokos levegő-hőmérséklet mellett, 32 Celsius fokos aszfalton, pontosan ugyanazt az utat bejárva, ugyanazon a ponton fékezve és kanyarodva, ugyanazon az autón, ugyanazon a keréktárcsán, ugyanakkora méretben (és még sorolhatnám, de szerintem értik mire gondolok) melyik gumiabroncs nyújtja éppen a legjobb teljesítményt az adott szempontok szerint.

Mondhatnák, hogy ez azért túlzás, de valójában nem az, hiszen ahány autó, annyi futómű-beállítás, annyiféle különböző terhelés, és akkor arról még nem is beszéltünk, hogy a különböző keréktárcsák is okozhatnak eltéréseket például az eltérő súlyuk okán. És akkor még a gumik egyéni tulajdonságairól el sem kezdtünk beszélni. Persze nem Forma-1-es autókra keresünk abroncsokat, így kétségtelen, hogy 1-1 Celsius fokos eltérés, vagy éppen egy leheletnyivel előbb vagy később megindított manőver azért nem fog lényeges különbséget eredményezni (egyébként meg dehogynem, kis különbségeknél a teljes sorrend felborul), de egy egész napos teszt esetén a reggeli hűvösebb, a kora délutáni legmelegebb és a késő délutáni/esti lehűlőben lévő hőmérsékleti viszonyok már okozhatnak problémákat az összehasonlíthatóság terén.

Érdemes tehát fenntartásokkal kezelni az ilyen összehasonlító teszteket, de azért kiindulópontként nem mindig teljesen elvetendők. Vannak igen alapos vizsgálatok, ahol figyelnek mindarra, amit fent már említettem, és különböző – jellemzően a legnépszerűbb – méretekben is összevetik ugyanazokat az abroncsokat, sok okos ember sok-sok napi munkájával milliókat ráfordítva. Az azért jól megfigyelhető ezekben az esetekben, hogy néhány kirívó esetet leszámítva ugyanazok a márkák szoktak az élmezőnyben szerepelni a különböző méretek esetében, ám mindig vannak helycserék, ami jól mutatja, hogy hiába az azonos mintázat, már az is okozhat eltérést, hogy más méretről beszélünk.

Rengeteg szempont létezik, amelyeket egyszerűen lehetetlen mind figyelembe venni

Így például, ha megnézünk egy tesztet, ahol 16 colos keréktárcsákon tesztelték az adott abroncsokat, ám a mi autónkon 18 colosok vannak, már nem vehetjük biztosra, hogy esetünkben is ugyanaz a gumi lesz a legjobb. Ráadásul akkor arról még nem is beszéltünk, hogy jó eséllyel más típusú négykerekű segítségével zajlottak a próbák, ami szintén okozhat eltérést.

Persze túlzás lenne azt állítani, hogy ezeknek a teszteknek semmi értelme, ugyanis gumiabroncsot tesztelni egyáltalán nem ördögtől való dolog, ami problémás, az sokkal inkább az összehasonlíthatóság. A tendenciákat azért így is érdemes lehet megfigyelni, hiszen a rengeteg ilyen próba alapján, ha pontos sorrendet nem is tudunk felállítani, azért egyfajta minta kirajzolódhat.

Például bizonyos márkák vagy mintázatok erősségei általában jól megmutatkoznak: némelyik szárazon, mások nedves aszfalton nyújtanak jó teljesítményt, van amelyik halk, van amelyik hatékony és van amelyik tartós. Persze eltérő körülmények között így is mutatkozhatnak eltérések, de azért olyan esetekben, amikor több, egymástól független teszt is hasonló eredményt hozott, akkor valószínűleg hihetünk ezeknek az adatoknak. Vagyis önmagában, egy-egy gumiabroncs megismerésére jó dolog a teszt.

A teszteken vadonatúj abroncsokat vizsgálnak, ez is fontos szempont

Ebből a szempontból jó kiindulási alapot nyújthatnak ezek a nyúzópróbák, és mivel arra nincs lehetőségünk, hogy minden abroncsot végigpróbáljunk a saját autónkon, nem nagyon van más választásunk, mint ilyen forrásból tájékozódni (persze ott a továbbfejlesztett EU-s abroncscímke, ami csak a lényegi dolgok töredékére tér/térhet ki). Cikkünk pedig nem azokat a hatalmas erőfeszítéseket próbálja semmibe venni, amelyet egyes szervezetek tesznek azért, hogy megpróbálják valóban objektíven összehasonlítani a különböző abroncsokat, csupán arra szeretne rávilágítani, hogy ezen a téren sajnos szinte lehetetlen biztosat állítani, hiszen ahány körülmény, annyi lehetséges eltérés.

Vannak persze olyan tesztek is, amelyeknek valóban semmi értelmük, mert a vizsgálati módszerekből jól látszik, hogy még azokra a minimum feltételekre sem figyelnek oda, amelyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy egyáltalán kiindulási pontként tekinthessünk rájuk. Ilyenek azok, amelyeknél nem figyelnek oda az időjárási körülményekre – amelyek, mint már említettem, akár napszakonként is lényegesen eltérők lehetnek – az aszfalt állapotára akár nedves, akár száraz próbák esetén, vagy esetleg nem is ugyanazon az autón tesztelik az adott gumikat.

A másik, amire nagyon sok ilyen összehasonlítás nem világít rá, az a tartósság: vannak olyan szervezetek, akik még erre is fordítanak időt és energiát, de a legtöbb esetben az sajnos nem derül ki, hogy melyik abroncs bírja a legtovább, ezzel pedig egy igen fontos szempont nem kerül bele az egyenletbe. Vegyünk egy példát: a magát egy összehasonlító teszt alapján tájékozottnak gondoló vásárló megveszi az adott próbán legjobban szereplő abroncsot, ami esetleg egy hajszállal még olcsóbb is, mint az amúgy alig rosszabb eredményt elért másik. Azonban két szezon után jön a meglepetés, ugyanis csúnyán elkoptak a „győztes” abroncsok, míg mint kiderült az ezüstérmes, szinte ugyanúgy teljesítő, de egy hajszállal drágább gumik még vígan elvannak, ezzel bőven kompenzálva a különbséget.

a Michelin a tejes életciklust figyeli - hiába drágább, a végén jobban járhatunk vele

A Michelin hozzáállása gumigyártóként kifejezetten szimpatikus. Ők ugyanis nem csupán az aktuális innovációkat meglovagolva akarják megépíteni újonnan is ügyes abroncsukat, hanem olyat tesznek, amelyet mi, fogyasztók is gyakran figyelmen kívül hagyunk: teljes életciklusban gondolkodnak. Az ugyanis, hogy egy gumiteszten miképpen teljesítenek az abroncsok, nem csupán az adott autó, az adott pálya és az adott időjárási körülmény függvénye, de a gumik kopottságáé is. Legtöbbször a gumiteszteken vadonatúj abroncsok mérik össze erejüket – de újnak lenni csak egy állapot, a felhasználók pedig ezt az állapotot csak a birtoklás 20 százalékában kapják meg. Nagyon kíváncsiak lennénk egy olyan abroncstesztre, ahol ugyanolyan komoly energiákkal és erőfeszítésekkel száll szembe egymással egy csokor új, majd pedig egy csokor ugyanolyan kopott abroncs...

Ahogy már leszögeztem, nem tituláljuk ezért a gumiteszteket nettó bolondságnak, de inkább csak a trendeket és a legfontosabb tendenciákat érdemes kivenni belőlük: kínai és nagyon olcsó gumit ne vegyünk, ha kedves az életünk, a középkategóriában találhatunk kiváló vételeket, a csúcsabroncsokkal pedig nem járhatunk rosszul. Újonnan. De mi történik, ha használjuk ezeket a gumikat? Kopnak, méghozzá nem mindegy, hogy mennyire. A legtöbb teszt erre is kitér, a legtöbb teszten pedig a Michelin abroncsai végeznek ezen a területen az élen. És mivel itt akár kétszeres különbségek is lehetnek, nagyon könnyen előfordulhat, hogy sokkal jobban járunk a francia gyártó abroncsával, mint egy hasonlóan neves, de sokkal jobban kopó márka újonnan akár 20 százalékkal kedvezőbb gumijával. Ezt a képet pedig tovább árnyalják az új előírások és a környezetvédelmi szempontok, amelyek révén évjáratról évjáratra változhat egy abroncs összetétele - így a korábban győztesnek kikiáltott szett lehet, hogy egy évvel később lényegesen szerényebben teljesít - ez sem példa nélküli.

Az elektromos autók térhódításával pedig még nagyobb szerephez jut az abroncs tartóssága, a környezetkímélés és az ellenállás, hiszen például a padlógázra azonnal érkező nyomaték igazi gumigyilkos. A fajlagosan nehezebb villanyautókon jobban kopnak az abroncsok is. Szóval az eddigi fejlesztésekhez képest teljesen más dolgoknak kell megfelelni. Nem véletlen, hogy elindultak az egyedi fejlesztések is e tekintetben, nem is szólva a fenntarthatóság előtérbe hozásáról.

Az életünk múlhat az abroncsokon, figyeljünk oda rájuk

Összefoglalásként azért fontosnak tartjuk elmondani, hogy a tájékozódás mindazok ellenére amiket leírtunk, nagyon fontos, hiszen több teszt összevetéséből azért kialakulhat egy egészen reális kép, amely alapján rá tudunk bökni egy számunkra megfelelőnek vélt abroncsra, amiben jó eséllyel nem is fogunk csalódni. A vizsgálati módszerekről érdemes tájékozódni mielőtt nagyobb hitelt adunk egy-egy ilyen összevetésnek, hiszen még a legobjektívebb tesztek esetében sem mehetünk biztosra, ám azok, amelyeknél nem figyelnek oda a részletekre, kifejezetten megtévesztők is lehetnek. Márpedig a gumiabroncsok talán négykerekűnk egyik legfontosabb elemei, hiszen ezeken keresztül érintkezik az úttal, amivel meghatározzák, hogy mennyire is vagyunk biztonságban az autónkban.