Két kereket kértem, mégis négyet kaptam. Persze még mindig nem egy autóról beszélünk, hanem két bicikliről. Dupla öröm, de mégis mit csináljak két járgánnyal? Továbbadtam hát az egyiket egy hozzáértő ismerősömnek, hogy ne csak egy lelkes Autó Pult olvasó szakértelem-mentes beszámolóját olvashassák. Nos, vágjunk is bele és igyuk Jári Robi szavait, hogy megtudjuk: mire képes a Honda, ha a híres benzinmotorjait nélkülöznie kell?

Minőségi alkatrészek és nagy név - galériaEgyes autógyártóknál (pl. BMW, Mercedes, stb.) már a 90-es évek óta divatszámba megy, hogy kerékpárokat is árulnak saját név alatt. Ez természetesen nem a gyártók saját tervezése és produktuma – ők általában csak rendelik őket – csak éppen nagyobb tételben, mint a hétköznapi "fogyasztók". Vannak, akik ezt olyan innovatív gyártóknál teszik, mint a Votec (például a BMW esetében), míg mások hétköznapibb kerékpárgyárakból, Távol-Keletről – saját formatervvel.

Bár a Honda trekking is inkább az utóbbi kategóriába tartozik, ez a tény semmit nem von le értékéből; különben is, egy neves autógyártó nem engedheti meg magának, hogy ’áruházi’ biciklit áruljon saját név alatt. Ezt a kerékpárok 199.000 forintos ára is előrevetíti, amely a trekking kétkerekűek világában az erős középmezőnybe tartozik. Első ránézésre kicsit sokalltam az árat, hiszen egy ilyen kerékpár hasonló felszereltséggel más márkától úgy 15 százalékkal olcsóbban is elérhető - de minden bizonnyal a világ egyik legismertebb kerékpárosának, Eddy Merckx nevének a vázra matricázása hivatott a különbség indoklására. És azért ismerjük el: egy igazi Honda-rajongónak bőven megér 25-30 ezer forintnyi pluszt, hogy két keréken is kedvenc márkájának modelljét élvezhesse...

Ugyanakkor a valós értékeket figyelembe véve sem kell szégyenkeznie a 'gépnek'; nagyon egyben van a felszereltsége. Igazából semmi sem lóg ki negatív irányba, persze túlzottan pozitívba sem. Itt mindjárt át is ugrottam a kerékpár lelkének, a váznak a jellemzését. Tettem ezt azért, mert nem sok szót érdemesMinden időben rá vesztegetni. Erős-nehéz alumínium visszafogott, de szép formatervvel. A vázon a gyártó nem tüntette fel a méretet, de én 55cm-esnek mértem. Sajnos a női és a férfi váz is csak egy-egy méretben kapható, ami nem feltétlenül teremt széles vásárlói bázist, hacsak a Honda kliensei nem kezdik el klónozni magukat.

A bringa szőröstől-bőröstől körülbelül 16 kilogrammot nyom és meglehetősen hosszú, ami előrevetíti, hogy leginkább garázsban érdemes tárolni - mondjuk négykerekű Hondánk társaságában. Vagy éppen a tesztautónkhoz járó biciklitartón, melyen meglehetősen könnyen elhelyezhető. Elég egy apró kulcs, néhány kar, és máris rögzült a drótkecske, de a tartókonzol autóról történő levétele sem vesz igénybe több időt 2-3 percnél egy erősebb férfikéznek.

A fentebb említett tömegadat kapcsán térnék ki arra, hogy milyen fontos a biciklin a jó kitámasztó. Sajnos sok-sok támasz gyenge és/vagy rossz kialakítású, emiatt pedig gyakran dőlnek el az értékes bringák. Szerencsére a Hondán egylábas, de masszív kitámasztható található, ami a bicikli tömegét könnyen megtartja.

Bár ezt az árkategória önmagában is indokolja, azért a felszereltségre nem lehet panasz. A fő alkatrészek a Shimano középkategóriás deore családjából kerülnek ki, amelyek megfelelően teszik a dolgukat. Ez alól csak az alivio hajtómű a kivétel, bár hétköznapi használat során ezzel se lesz gondja senkinek. A trekking kategóriában megszokott, és igen nagy ’érték’ az agydinamó, mely az első és hátsó halogén izzóval jó láthatóságot tesz lehetővé, és az állófény miatt 1-2 percig megállás után is világít. Környezetbarátabb a legtöbb (elemes) lámpánál, és erősebb fényt is ad. További előnye, hogy sosem hagyjuk otthon, vagy felejtjük el bekapcsolni, illetve sose kell foglalkoznunk a világítással, hiszen használatkor mindig fény kíséri utunkat.

Használatban

ÉrdeNagy váz, jó állíthatósággal - galériakes, hogy 174 centiméteres magasságomhoz a vázméret nekem túl nagy volt, mégis szinte azonnal meg tudtam szokni - köszönhetően az állítható kormányszárnak, melynek segítségével széles tartományban lehet személyre szabni a kormány magasságát, és a vállunktól való távolságot. Igaz, a lecsúsztatott nyereggel kicsit úriasan, egyenes háttal tekerheti Hondáját a tulajdonos, de a legtöbb hétvégi, illetve túrabringásnak ez a legkellemesebb pozíció. Pozitív értelemben egy traktor, vagy egy masszív SUV (mint például a CR-V, de erről kicsit később) benyomását keltette a bringa a robosztusabb alumínium váz, és az erős kerekek miatt. A schwalbe márkájú külső gumik kitűnően dolgoztak az enyhén havas-vizes utakon, köszönhetően a magasabb profilú mintázatnak - a futófelületen elhelyezkedő hosszanti rovátka pedig egyenes útszakaszon gyors haladást tett lehetővé.

Nagyon örültem, hogy egy hagyományos nyeregcsővel találkoztam a bringán, nem pedig a sok drágább trekkingre felszerelt rugós változattal, melyek többsége újonnan is kotyog, vízszintes elmozdulása van és a legkisebb bukkanónál is ritmikusan fel, és le dobál a nyeregben. A bringára szerelt kényelmes nyereg mellett nem is éreztem szükségét további kirugózásnak.

Az első teleszkópról csak jót lehet elmondani, és a jobb szár tetején lévő csillapítás-állító is ügyes - utóbbi a városi macskaköves és göröngyös utakon különösen hasznos, de a döngölt erdei ösvényeken is jól jön. Ugyanakkor az első fék használatakor enyhe kotyogást éreztem a becsúszószáraknál, ami - bár nem volt vadiúj a tesztpéldány - mégis meglepett. Pozitívan emelném ki a hátsó alumínium csomagtartót, mely elég robosztus ahhoz, hogy akár 15-20 kg-os terhet is cipelhessünk rajta, ráadásul a gyári gumiheveder masszív lefogást biztosít a csomagok számára.

Összességében azt gondolom, hogy egy igen jó, masszív gépet kapunk; megvásárlása után a karbantartást eltekintve nem kell rá költeni, eltekintve talán a pedálját, mely műanyag házú és acél kerettel bír - ennek rögzitőcsavarjai előszeretettel csavarodnak ki. (Jári Robi)

Személy szerint eddig nem nagyon használtam trekking kerékpárt; a bóvli-montiról rögtön országútira váltottam anno. Ezért is vártam annyira a nagy találkozást. Összehasonlítási alapom nincs, így a szakértői sorok után következik némi szubjektív vélemény.

Még nem is kellett a karácsonyi ajándékhullás cikk megjelenésére várnom, máris csörgött a telefon: hamarosan érkezik a nyereményem, egy autógyártó által kreált kerékpár menetpróbájának lehetősége. A megbeszélt napon már rohantam is lefelé érte. Aztán jött a meglepetés: hoppá, két járgány van a csomagtartón, de miért is? Mindegy fiúk, hagyjátok csak itt - mondtam az Autó Pultos srácoknak. A nagy örömöt követően aztán egy cseppet lankadt mosolyom, amikor három emeletet felszaladtam a járgányokkal. Bárhogy is nézem, ezek a Honda-csodák érezhetően nehezebbek, mint a nagyvárosban használt nyugatnémet monstrumom. Meglep a súlyuk, de sebaj, annál kíváncsibbá tesz, hogyan gurulnak.

Motorizált társak között - galériaGyors olajozás, beállítgatás, pumpálás – utóbbinál könnyen orvosolható, de akkor is megkérdőjelezhető dologba ütköztem: miért is hagyományos szelepes belsőt raknak egy 200 ezres bringába? Ennyi baj legyen; a benzinkúti pumpálás tehát felejtős, de úgyis kíváncsi voltam a szakavatott véleményre, úgyhogy irány kedvenc bringaboltom! A szervizes srác elsőre ügyesen 'belőtte' a kétkerekű árát, átnéztük az alkatrészeket, teljesen korrekt minden – mondta. Persze a név kötelez, úgyhogy némi felár betudható ennek, de mindent megér az a rengeteg csodálkozó tekintet, amit az óriási Honda felirat láttán kiérdemlünk a járókelőktől, vagy a dugóban álló autók mellett elsuhanva - főleg a Hondásoktól...

Honda kerékpár, eszes aggyal - galériaKészen vagyunk, végre indulhat a városi kör. Persze első ízben furcsa volt: először én is úriasnak mondtam az ülőhelyzetet, melyet pár nap elteltével minősítettem át kényelmessé. A széles kormánnyal kicsit nehezebb a manőverezés, na de ezt a modellt nem is vagánykodásra találták ki. A kérdésemre, miszerint mekkorák a túlélési esélyeim sötétben, piros lámpánál állva, ezúttal gyors választ kapunk és ezennel ki is jelenteném, hogy az agydinamó egy fantasztikus találmány! Megállás után még percekig világít a hátsó lámpa - rendesen, láthatóan. Menet közben hangtalan, nem fogja vissza a kereket, egyszer kell bekapcsolni, majd egy életre el lehet felejteni. A bicikli súlyával szintén "ezt kell tenni": ha nem emelgeti az ember, nem jön rá, hogy hány kiló van alatta. Úgy megy, ahogy kell; havon, jégen – a karácsony előtti időszak téli fehérségéről beszélek – is csak akkor csúszkált, amikor én is úgy akartam (szánkó híján nincs is ennél jobb).

Télen sem jön zavarba.Időjárástól függetlenül tekertem, mégis normális állapotban érkeztem meg mindenhova (sose árt ugye, ha nem sártól tocsog az ember nadrágja). Külön élmény volt egy jól működő váltó. Sok fokozat, gyors váltás; mi kell még? Több domb! Meg egy jó csomagtartó – szerencsére ez is adott. Ha a szükség úgy hozza, a fél világot fel lehet rá pakolni és nekivághatunk akár egy több hetes túrának is (jut eszembe: a Honda importőrénél esetlegesen fellépő helyhiány esetén szívesen vállalom a bicikli tartósabb tesztelését is). A bicikli városi 'rohangálónak', könnyebb terepen, szélsőséges időjárásban egyaránt kiválóan használható. Persze lehet venni 50ezer forint alatt 'multis', szépen csillogó, 'egyszer használatos' kétkerekűt is, de azokkal általában szerviz helyett tényleg egyenesen a szeméttelepre indulhat az ember - sajnos.

Egy szó, mint száz: a Honda kétkerekűjének magasabb tömege betudtató a rápakolt sok jónak; persze lehet játszadozni a grammokkal, de akkor nem 200.000 Ft lesz a végösszeg. Nem tudom, mikor lesz saját trekkingem, de agydinamó, ilyen jó csomagtartó és nyereg nélkül szóba se jöhet semmi. Még valami: egy jó lakat nagyon fontos, de legyen inkább kettő!

Számomra örömbiciklizés volt ez egy hétig! Köszi Autó Pult! (Pozsgai Anett)