Tesztek

Mazda RX-8 65.000 km-es tartós teszt; II. rész (2010) - Két élet

Részletek
Az alábbi cikkünk még egy korábbi holnapstruktúrából származik, így előfordulhatnak szerkesztési hiányosságok. Megértésüket köszönjük.
View Comments

2004 borongós őszi napján szájtátva és heves pulzussal álltam a Mazda szalonban. És ezzel nem voltam egyedül. A Wankel-motoros sportautó, melynek hátuljára a japánok kissé flegmán odabiggyesztették az RX-8 típusjelzést, sokak szívét megdobogtatta. A kupék akkori eladásainak felét kitevő modell engem is rabul ejtett. Hát, valahogy így kezdődött tartós tesztünk. Aztán hat évvel és 65 ezer kilométerrel később a szerelem már kissé lecsillapodott, kiismertük egymás hibáit, de – és talán ez a legfontosabb – egy percig sem bántam meg, hogy akkor szívemre hallgattam.

A kategória legjobb választása volt... és most?Ugyanis akkoriban nem sok ígéretesebb modellt lehetett volna találni. A 280 lóerős Nissan 350Z a hátsó ülések hiányával és 13 millió forintos vételárával túl nagy kompromisszum volt, a 192 lóerős Toyota Celica TS az elsőkerékhajtás unalmába csüggesztette az embert, miközben 1 millióval drágább és sok-sok centivel szűkebb is volt a Wankeles konkurensnél. Négyszemélyes, hátsókerékhajtásos (pláne sperrdiffis) sportkupé tízmillión bőven innen nem létezett akkoriban; és sajnos ma sem gazdag a kínálat ilyenből.

De nem szeretnék most az autógyárak éberkómáján szomorkodni, főleg, hogy már megtettük. Sokkal inkább az a kérdés foglalkoztat, hogy merjem-e ajánlani tartós tesztünk első részében kissé makrancosnak bizonyuló RX-8-at olvasóinknak  – használtan, ugyanis újan már nem forgalmazzák. Tartsanak velem, ígérem, a végére megkapják a választ.

A kérdés nehéz mivoltát az adja, hogy hiába idejétmúlt már a mai hatékony motorok világában a Wankel-motor, éppen ő az, amely miatt a sportos Mazda koncepciója máig verhetetlen. Teszteltünk és próbáltunk már bőven kupékat, még 300 lóerő felett is, de olyat, ami ekkora teljességgel lefogná a praktikum – sportosság – kényelem – kedvező ár pókhálóját, még egyet nem láttunk. Hogy miért is van ez?

A Wankel miatt nagyszerű a többi rész - galériaBizony minden visszavezethető a kisméretű és könnyű Wankelre. De haladjunk sorban! Mivel még hátratolt állapotában sem vette el a helyet a motor, a tervezők a 4,44 méteres autóban képesek voltak négy normál magasságú felnőtt számára megfelelő "kövérségű" utascellát alkotni. A padlólemezben, a kardánalagútban és a tetőn végigfutó merevítéseknek köszönhetően B-oszlopra sem volt szükség, így hát előállhatott a mindenki által ismert, szembenyíló ajtókoncepció. Az ötletes feltámasztás több szempontból is hasznos: a sofőrnek nem kell kiszállnia, ha valaki hátulról távozik (elég csak az ajtót kinyitni), ráadásul a beszállás is könnyű, és az ajtók is maradhattak rövidek, ami szűk parkolókban előnyös. Persze négyajtós szedánok ellenében már nehezebben állja meg a versenyt a koncepció, de ez nem az a liga.

Tényleg elég tágas hátul is - galériaÉs tér is van elég. A fejtér tetőablak nélkül 195 centiig még ideális, és normális ülésbeállítás esetén két 185 centiméteres felnőtt még éppen hogy elfér egymás mögött. Hátul azért előjöhet némi klausztrofóbiás hajlam (bár az ülések itt is kényelmesek és a kartámasz tökéletes helyen van), de ennél sokkal nagyobb gond lehet, hogy a kormány hosszirányban nem állítható. Emiatt, és a nem tökéletesen tág határok között állítható vezetőülés miatt az ideális vezetési pozíció nagyra nőtt személyek esetén szinte elérhetetlen vágy - a kormány egyszerűen mindig túl messze kerül tőlünk. Kár érte, pedig amúgy nem nehéz együtt élni az RX-8-cal. Tárolórekeszekből például rengeteget találunk, a vastag kardánalagút dúskál bennük, sőt, a kivehető hátsó középső elemben is elhelyezhetünk több liternyi apróságot, arról nem is beszélve, hogy sílécet és/vagy ásót, kapát is vígan cipelhetünk vele. A csomagtartónál is inkább a kis rakodónyílás, mint a méret a szűk keresztmetszet, a 290 liter ugyanis meglepően sok mindenre elég. Elvégre a méret/ár arányáért vett Nissan Note-ban alapból kevesebb hellyel gazdálkodhatunk…

Praktikusság? Még síalagút is van...És hogy hiányzik-e innen a pótkerék? Nos, aki azt mondja, hogy igen, annak biztosan kelleni is fog. Murphy törvényeit komolyan kell venni. Mi például nem hiányoltuk soha, és bár 8 defektet is beszedtünk az út alatt, mindegyik csak lágyan eresztő, javítható, szög-sérülés volt, vagyis kétségbeesés helyett a közeli benzinkutak kompresszora mindig segített.

A hellyel egyetemben a minőség is rendben van. A műanyagok nem igazán puhák, viszont mindenhol szépek, az összhatás pedig mai szemmel nézve is kellemes. A magyar utak rázkódásait is jól bírja a belső, egyedül a gyakran terhelt anyósülés adta meg magát zajszint szempontjából, hogy aztán a garancia keretében a teljes üléskeret cseréjével orvosolja a Mazda a nyikorgást.

Fedélzeti számítógépet egyébként hiába keresünk, de a legszükségesebbeket megtaláljuk a modellben. Bár tempomatot ez a verzió csak a láthatatlan modellfrissítésnél kapott (melynél leváltották a félig műbőr üléskárpitot és a csúnyácska, két részes kulcsot), az utólagos beépítéssel orvosolható telefon-kihangosító hiányt és a sötétedős belső tükröt leszámítva talán csak a 231 lóerős verzióhoz kapható xenon fényszóró jelentett hiányt a felszereltségben. Van tehát 9 hangszórós, jól, ám nagyon diszkósan hangolt (sok-sok mély) Bose hangrendszer CD-váltóval; az autó kanyarképességeihez viszonyítva csak átlagos oldaltartást nyújtó, elektromosan állítható, fűthető bőrülések, automata klíma és még jó néhány apróság. A kezelés pofonegyszerű, az egyedi kialakítás pedig minőségérzetet sugall. A belsőt is lehet legalább annyira kívánni, mint a külsőt - főleg a fekete és metálvörös fényezéshez elérhető kétszínű bőrkárpittal.

Minden téren tud nagyon jó lenni - galériaÉs épp ez az, ami annyira nagyszerűvé teszi az RX-8-at. Egy autó, melyben tényleg elfér 4 felnőtt, miközben annyi érdekes és kívánatos részlettel szórakoztat minket kívül és belül, mint egy érdekesebb sportautó, ráadásul használatban is remek társ a hétköznapokban. Hogy mit értsünk ez alatt? Térjünk vissza a Wankelhez, mely ezúttal az alacsony súlypont, a tökéletes súlyelosztás és az alacsony tömeg műsorszámaiban válik hasznunkra. Ugyanis nem kellett betonkemény futómű ahhoz, hogy remekül terelhető legyen tesztalanyunk, miközben a futóműve nem feszesebb, mint egy sportos hangolású szedáné – vagy a Toyota RAV4-é. A szigetelése viszont lehetne jobb: különösen a keresztirányú úthibákon hajlamos hangosan felütni.

Nyugodtan utazni sem rossz itt - galériaÉs ez csak a kezdet. A nem túl direktre belőtt, de visszajelzést remekül szolgáltató kormány miatt a kis fordulókörnek is örülhetünk, és a Wankel finom járása, illetve lágyan érces hangszíne sem zavaró - még autópályán sem, ahol azért már elég magas fordulatszámokkal szembesülünk a rövid áttétellel megspékelt ötgangos váltó miatt (a 231 lóerős változat hatos váltójának legfelső fokozata egyébként még ennél is rövidebb). De nem is ennek, hanem inkább a mérsékelt szigetelésnek köszönhető, hogy kissé hangos az autópályás futás, ha mondjuk a prémium kupékhoz hasonlítunk. De a sportkompaktok nem halkabbak, sőt...

És éppen ez a kompromisszumokat alig kívánó utazási képesség az, amit másnak nem sikerül összeegyeztetni az ilyen mértékű vezethetőséggel. Vannak jóval gyorsabb autók az RX-8-nál, sőt, valójában bármelyik mai sportkompakt képes lenne őt egy kanyarokkal kevésbé tűzdelt versenypályán a sarokba állítani; de ennyi mosolyt "értő" vezető arcára egyik sem csalna.

Örömködésre mindig kapható... szárazon.Legyen szó egy kis keresztben autózásról, vagy a kanyarok határon történő összefűzéséről, a vörös Mazda mindig tökéletes partner volt. Sőt, a fordulókat és a hajszolást természetes közegének érezzük, melyben bőven jutalmazza a vezetőt. Az egyébként semlegesen viselkedő beállításból szűkebb fordulókban azért könnyen csalhatunk ki orrtolást, kellően meleg abroncsokkal pedig akkora a tapadás, hogy a 192 lóerő nehezen hozza ki sodrából az autót, melyben a sperrdiffinek is komoly szerepe van. Kifogás? Ezúttal elmarad, szárazon ugyanis mintaszerű a viselkedés. És nedves úton sem lassú, viszont ekkor előbújik belőle a kisördög. Egy-egy intenzívebb kanyarodásnál, ha nem finomkodunk nagyon a gázzal, akkor bizony hajlamos nagy sebességgel és rettentően hirtelen kilőni az autó fara; olyannyira, hogy a menetstabilizáló is csak 1-2 méteres csúszást követően segíti ki – nélküle pedig tényleg ember legyen a talpán, aki lépést tud tartani ellenkormányzásban a kitörés tempójával...

Apropó, kitörés. Bár az RX-et télen hegyekbe nem vittük, sokszor mosolyogtunk a kétkedőkön: a sperrdiffi ugyanis komoly segítséget nyújt ilyenkor is, és ha küzdősebben is, de egy fronthajtású, differenciálzárat nélkülöző autó tempóját és menetbiztonsági szintjét simán el tudjuk érni vele (ráadásul a korrekt hasmagasság is számos esetben jól jöhet). Félni tehát teljesen felesleges, ha birtokában vagyunk a szükséges vezetési képességeknek – de ez minden autó volánja mögötti helyfoglaláshoz alapvető feltétel kellene, hogy legyen.

Annyira rosszul egyébként költségek terén sem áll az RX-8, mint ahogy azt első hallásra a 12 literes átlagfogyasztásból következtetnénk. Egy sportautó fenntartása mindig drágább - elég csak az agresszívabb használatból eredő nagyobb kopásokat figyelembe venni -, de szerencsére az alkatrészárak árazása reális. És azért annyira gyakran nem is lesz rájuk szükség. Sokan megfeledkeznek róla, de az ötévenkénti gyertyacserénél találhatunk csak meglepő költségeket (egy pár közel 12000 forint); viszont ennek árát a kevésbé fogyó fékbetéteken le lehet tudni. A repteret és versenypályát megjárt autókban ugyanis még mindig az eredeti betét tengeti hétköznapjait, és élete körülbelül a hetvenedik ezresnél ér majd a végére. Nem nehéz megjósolni: ha hamarabb cserélt darabbal találkozunk, az többet is kapott az orrára. Egyébként egészen könnyű a fékkel spórolni, ugyanis kis lökettérfogata ellenére a Wankel motorfékje egy átlagos, 2,0-2,5 literes benzinmotoréval megegyezik, ráadásul a rendszer teljesítményére sem lehet panasz. A kopott betétes-tárcsás, friss gumis mérésünkön is bőven 37 méter alatt állt meg 100-ról az RX, és ideálisabb körülményeknél ennél még jóval könyörtelenebb lassításra számíthatunk tőle.

Mi tehát az összegzés? Kellő gondozás mellett minden egyes kilométert örömmel fogadott az RX-8, mi pedig örömmel adtuk neki. Megjelenésével, dinamikájával és érzelmességével gondoskodott arról, hogy kapcsolatunk ennyi idő múltán is szerelem legyen, miközben igazán nagy kompromisszumot nem kellett kötnünk ezért. És ez a kombináció az, amely igazán egyedivé teszi a Mazda RX-8 néven kínált csomagot. És ezért ajánlom mindenkinek akár első számú autóként is, aki képes, és akar foglalkozni autójával. A Wankel-erőforrás (mai szemmel nézve) mérsékelt hatékonysága pedig nem róható nagyon fel, ugyanis legalább 95-össel beéri (sőt, valójában a konstrukció nagyon érzéketlen a tüzelőanyag minőségére), és a rossz hírnév miatt nevetséges áron találhatunk használt modelleket. Csak nagyon-nagyon vigyázzunk, hogy honnan vesszük. Az igénytelen tartásra ugyanis rendkívül allergiás a fel-feltámadó Wankel-motor.

Még mindig kívánatos. Nagyon.Ha már szerelemmel kezdtük, a záró szavakat is hagyjuk inkább az érzelmeknek, melyek úgyis egyre ritkábban lángolnak fel a modern autógyártásban. Az RX-8 olyan autó, amely kiharcolja magának az érzelmeket, legyenek azok pozitívak vagy negatívak; nem egy olyan eszköz, amelyet csak használunk, hanem igényli a rendszeres gondoskodást. Aki ezzel meg tud barátkozni, az rendkívül jó, hűséges társra lelhet benne. Mi így jártunk, ezért nem is válunk meg tőle...

És hogy mit hoz a jövő? A tartós tesztautóinkkal kapcsolatos újdonságokat kitartóan posztoljuk majd Blog szekciónkban.

Néhány szóban: Korántsem hibátlan autó a Mazda RX-8, viszont igényes kialakítása a lóerőktől függetlenül tökéletes partnerré teszi a modellt a pajkos kanyarvadászathoz. Nagyon szerethető jó tulajdonságai könnyen ellensúlyozzák a negatívumokat. A Wankel-motor pedig üde színfolt, ám úgy néz ki, hogy a nagy lökettérfogatú motorokkal egyetemben felette is eljárt az idő - de hozzátennénk, hogy az autó számos pozitív tulajdonságát mégis neki, illetve kompakt méretének, alacsony súlypontjának és tömegének köszönheti...

Előnyök: Megnyerő formai játékok; Praktikus belső tér; Jó helykínálat; Remek kormányzás; Nagyszerű futómű; Kiegyensúlyozott viselkedés szárazon; Selymesen forgó, egyedi erőforrás; Remek ár-érték arány

Hátrányok: Nem tökéletes üléspozíció; Akadós ötfokozatú váltó; Nem elég hatékony Wankel-motor; Nedves-vizes úton gonosz viselkedés; Gondozásigényes technológia

Használtan: Rendkívül, nagyon és kimondottan figyeljünk oda, hogy milyen autót, milyen forrásból veszünk. Csodák nincsenek, csak gondoskodó kezek. A bejáratás és a rendszeres karbantartás hiányát nagyon keményen tudja megbosszulni az erőforrás. A visszahívásokkal a rozsdásodásra is odafigyelt a gyártó; normális használat mellett pedig átlag feletti kopásokkal nem számolhatunk. Hiába akadós, az ötfokozatú váltó a tartósabb szerkezet. Komoly típushibák nem ismertek.

2004 borongós őszi napján szájtátva és heves pulzussal álltam a Mazda szalonban. És ezzel nem voltam egyedül. A Wankel-motoros sportautó, melynek hátuljára a japánok kissé flegmán odabiggyesztették az RX-8 típusjelzést, sokak szívét megdobogtatta. A kupék akkori eladásainak felét kitevő modell engem is rabul ejtett. Hát, valahogy így kezdődött tartós tesztünk. Aztán hat évvel és 65 ezer kilométerrel később a szerelem már kissé lecsillapodott, kiismertük egymás hibáit, de – és talán ez a legfontosabb – egy percig sem bántam meg, hogy akkor szívemre hallgattam.

A kategória legjobb választása volt... és most?Ugyanis akkoriban nem sok ígéretesebb modellt lehetett volna találni. A 280 lóerős Nissan 350Z a hátsó ülések hiányával és 13 millió forintos vételárával túl nagy kompromisszum volt, a 192 lóerős Toyota Celica TS az elsőkerékhajtás unalmába csüggesztette az embert, miközben 1 millióval drágább és sok-sok centivel szűkebb is volt a Wankeles konkurensnél. Négyszemélyes, hátsókerékhajtásos (pláne sperrdiffis) sportkupé tízmillión bőven innen nem létezett akkoriban; és sajnos ma sem gazdag a kínálat ilyenből.

De nem szeretnék most az autógyárak éberkómáján szomorkodni, főleg, hogy már megtettük. Sokkal inkább az a kérdés foglalkoztat, hogy merjem-e ajánlani tartós tesztünk első részében kissé makrancosnak bizonyuló RX-8-at olvasóinknak  – használtan, ugyanis újan már nem forgalmazzák. Tartsanak velem, ígérem, a végére megkapják a választ.

A kérdés nehéz mivoltát az adja, hogy hiába idejétmúlt már a mai hatékony motorok világában a Wankel-motor, éppen ő az, amely miatt a sportos Mazda koncepciója máig verhetetlen. Teszteltünk és próbáltunk már bőven kupékat, még 300 lóerő felett is, de olyat, ami ekkora teljességgel lefogná a praktikum – sportosság – kényelem – kedvező ár pókhálóját, még egyet nem láttunk. Hogy miért is van ez?

A Wankel miatt nagyszerű a többi rész - galériaBizony minden visszavezethető a kisméretű és könnyű Wankelre. De haladjunk sorban! Mivel még hátratolt állapotában sem vette el a helyet a motor, a tervezők a 4,44 méteres autóban képesek voltak négy normál magasságú felnőtt számára megfelelő "kövérségű" utascellát alkotni. A padlólemezben, a kardánalagútban és a tetőn végigfutó merevítéseknek köszönhetően B-oszlopra sem volt szükség, így hát előállhatott a mindenki által ismert, szembenyíló ajtókoncepció. Az ötletes feltámasztás több szempontból is hasznos: a sofőrnek nem kell kiszállnia, ha valaki hátulról távozik (elég csak az ajtót kinyitni), ráadásul a beszállás is könnyű, és az ajtók is maradhattak rövidek, ami szűk parkolókban előnyös. Persze négyajtós szedánok ellenében már nehezebben állja meg a versenyt a koncepció, de ez nem az a liga.

Tényleg elég tágas hátul is - galériaÉs tér is van elég. A fejtér tetőablak nélkül 195 centiig még ideális, és normális ülésbeállítás esetén két 185 centiméteres felnőtt még éppen hogy elfér egymás mögött. Hátul azért előjöhet némi klausztrofóbiás hajlam (bár az ülések itt is kényelmesek és a kartámasz tökéletes helyen van), de ennél sokkal nagyobb gond lehet, hogy a kormány hosszirányban nem állítható. Emiatt, és a nem tökéletesen tág határok között állítható vezetőülés miatt az ideális vezetési pozíció nagyra nőtt személyek esetén szinte elérhetetlen vágy - a kormány egyszerűen mindig túl messze kerül tőlünk. Kár érte, pedig amúgy nem nehéz együtt élni az RX-8-cal. Tárolórekeszekből például rengeteget találunk, a vastag kardánalagút dúskál bennük, sőt, a kivehető hátsó középső elemben is elhelyezhetünk több liternyi apróságot, arról nem is beszélve, hogy sílécet és/vagy ásót, kapát is vígan cipelhetünk vele. A csomagtartónál is inkább a kis rakodónyílás, mint a méret a szűk keresztmetszet, a 290 liter ugyanis meglepően sok mindenre elég. Elvégre a méret/ár arányáért vett Nissan Note-ban alapból kevesebb hellyel gazdálkodhatunk…

Praktikusság? Még síalagút is van...És hogy hiányzik-e innen a pótkerék? Nos, aki azt mondja, hogy igen, annak biztosan kelleni is fog. Murphy törvényeit komolyan kell venni. Mi például nem hiányoltuk soha, és bár 8 defektet is beszedtünk az út alatt, mindegyik csak lágyan eresztő, javítható, szög-sérülés volt, vagyis kétségbeesés helyett a közeli benzinkutak kompresszora mindig segített.

A hellyel egyetemben a minőség is rendben van. A műanyagok nem igazán puhák, viszont mindenhol szépek, az összhatás pedig mai szemmel nézve is kellemes. A magyar utak rázkódásait is jól bírja a belső, egyedül a gyakran terhelt anyósülés adta meg magát zajszint szempontjából, hogy aztán a garancia keretében a teljes üléskeret cseréjével orvosolja a Mazda a nyikorgást.

Fedélzeti számítógépet egyébként hiába keresünk, de a legszükségesebbeket megtaláljuk a modellben. Bár tempomatot ez a verzió csak a láthatatlan modellfrissítésnél kapott (melynél leváltották a félig műbőr üléskárpitot és a csúnyácska, két részes kulcsot), az utólagos beépítéssel orvosolható telefon-kihangosító hiányt és a sötétedős belső tükröt leszámítva talán csak a 231 lóerős verzióhoz kapható xenon fényszóró jelentett hiányt a felszereltségben. Van tehát 9 hangszórós, jól, ám nagyon diszkósan hangolt (sok-sok mély) Bose hangrendszer CD-váltóval; az autó kanyarképességeihez viszonyítva csak átlagos oldaltartást nyújtó, elektromosan állítható, fűthető bőrülések, automata klíma és még jó néhány apróság. A kezelés pofonegyszerű, az egyedi kialakítás pedig minőségérzetet sugall. A belsőt is lehet legalább annyira kívánni, mint a külsőt - főleg a fekete és metálvörös fényezéshez elérhető kétszínű bőrkárpittal.

Minden téren tud nagyon jó lenni - galériaÉs épp ez az, ami annyira nagyszerűvé teszi az RX-8-at. Egy autó, melyben tényleg elfér 4 felnőtt, miközben annyi érdekes és kívánatos részlettel szórakoztat minket kívül és belül, mint egy érdekesebb sportautó, ráadásul használatban is remek társ a hétköznapokban. Hogy mit értsünk ez alatt? Térjünk vissza a Wankelhez, mely ezúttal az alacsony súlypont, a tökéletes súlyelosztás és az alacsony tömeg műsorszámaiban válik hasznunkra. Ugyanis nem kellett betonkemény futómű ahhoz, hogy remekül terelhető legyen tesztalanyunk, miközben a futóműve nem feszesebb, mint egy sportos hangolású szedáné – vagy a Toyota RAV4-é. A szigetelése viszont lehetne jobb: különösen a keresztirányú úthibákon hajlamos hangosan felütni.

Nyugodtan utazni sem rossz itt - galériaÉs ez csak a kezdet. A nem túl direktre belőtt, de visszajelzést remekül szolgáltató kormány miatt a kis fordulókörnek is örülhetünk, és a Wankel finom járása, illetve lágyan érces hangszíne sem zavaró - még autópályán sem, ahol azért már elég magas fordulatszámokkal szembesülünk a rövid áttétellel megspékelt ötgangos váltó miatt (a 231 lóerős változat hatos váltójának legfelső fokozata egyébként még ennél is rövidebb). De nem is ennek, hanem inkább a mérsékelt szigetelésnek köszönhető, hogy kissé hangos az autópályás futás, ha mondjuk a prémium kupékhoz hasonlítunk. De a sportkompaktok nem halkabbak, sőt...

És éppen ez a kompromisszumokat alig kívánó utazási képesség az, amit másnak nem sikerül összeegyeztetni az ilyen mértékű vezethetőséggel. Vannak jóval gyorsabb autók az RX-8-nál, sőt, valójában bármelyik mai sportkompakt képes lenne őt egy kanyarokkal kevésbé tűzdelt versenypályán a sarokba állítani; de ennyi mosolyt "értő" vezető arcára egyik sem csalna.

Örömködésre mindig kapható... szárazon.Legyen szó egy kis keresztben autózásról, vagy a kanyarok határon történő összefűzéséről, a vörös Mazda mindig tökéletes partner volt. Sőt, a fordulókat és a hajszolást természetes közegének érezzük, melyben bőven jutalmazza a vezetőt. Az egyébként semlegesen viselkedő beállításból szűkebb fordulókban azért könnyen csalhatunk ki orrtolást, kellően meleg abroncsokkal pedig akkora a tapadás, hogy a 192 lóerő nehezen hozza ki sodrából az autót, melyben a sperrdiffinek is komoly szerepe van. Kifogás? Ezúttal elmarad, szárazon ugyanis mintaszerű a viselkedés. És nedves úton sem lassú, viszont ekkor előbújik belőle a kisördög. Egy-egy intenzívebb kanyarodásnál, ha nem finomkodunk nagyon a gázzal, akkor bizony hajlamos nagy sebességgel és rettentően hirtelen kilőni az autó fara; olyannyira, hogy a menetstabilizáló is csak 1-2 méteres csúszást követően segíti ki – nélküle pedig tényleg ember legyen a talpán, aki lépést tud tartani ellenkormányzásban a kitörés tempójával...

Apropó, kitörés. Bár az RX-et télen hegyekbe nem vittük, sokszor mosolyogtunk a kétkedőkön: a sperrdiffi ugyanis komoly segítséget nyújt ilyenkor is, és ha küzdősebben is, de egy fronthajtású, differenciálzárat nélkülöző autó tempóját és menetbiztonsági szintjét simán el tudjuk érni vele (ráadásul a korrekt hasmagasság is számos esetben jól jöhet). Félni tehát teljesen felesleges, ha birtokában vagyunk a szükséges vezetési képességeknek – de ez minden autó volánja mögötti helyfoglaláshoz alapvető feltétel kellene, hogy legyen.

Annyira rosszul egyébként költségek terén sem áll az RX-8, mint ahogy azt első hallásra a 12 literes átlagfogyasztásból következtetnénk. Egy sportautó fenntartása mindig drágább - elég csak az agresszívabb használatból eredő nagyobb kopásokat figyelembe venni -, de szerencsére az alkatrészárak árazása reális. És azért annyira gyakran nem is lesz rájuk szükség. Sokan megfeledkeznek róla, de az ötévenkénti gyertyacserénél találhatunk csak meglepő költségeket (egy pár közel 12000 forint); viszont ennek árát a kevésbé fogyó fékbetéteken le lehet tudni. A repteret és versenypályát megjárt autókban ugyanis még mindig az eredeti betét tengeti hétköznapjait, és élete körülbelül a hetvenedik ezresnél ér majd a végére. Nem nehéz megjósolni: ha hamarabb cserélt darabbal találkozunk, az többet is kapott az orrára. Egyébként egészen könnyű a fékkel spórolni, ugyanis kis lökettérfogata ellenére a Wankel motorfékje egy átlagos, 2,0-2,5 literes benzinmotoréval megegyezik, ráadásul a rendszer teljesítményére sem lehet panasz. A kopott betétes-tárcsás, friss gumis mérésünkön is bőven 37 méter alatt állt meg 100-ról az RX, és ideálisabb körülményeknél ennél még jóval könyörtelenebb lassításra számíthatunk tőle.

Mi tehát az összegzés? Kellő gondozás mellett minden egyes kilométert örömmel fogadott az RX-8, mi pedig örömmel adtuk neki. Megjelenésével, dinamikájával és érzelmességével gondoskodott arról, hogy kapcsolatunk ennyi idő múltán is szerelem legyen, miközben igazán nagy kompromisszumot nem kellett kötnünk ezért. És ez a kombináció az, amely igazán egyedivé teszi a Mazda RX-8 néven kínált csomagot. És ezért ajánlom mindenkinek akár első számú autóként is, aki képes, és akar foglalkozni autójával. A Wankel-erőforrás (mai szemmel nézve) mérsékelt hatékonysága pedig nem róható nagyon fel, ugyanis legalább 95-össel beéri (sőt, valójában a konstrukció nagyon érzéketlen a tüzelőanyag minőségére), és a rossz hírnév miatt nevetséges áron találhatunk használt modelleket. Csak nagyon-nagyon vigyázzunk, hogy honnan vesszük. Az igénytelen tartásra ugyanis rendkívül allergiás a fel-feltámadó Wankel-motor.

Még mindig kívánatos. Nagyon.Ha már szerelemmel kezdtük, a záró szavakat is hagyjuk inkább az érzelmeknek, melyek úgyis egyre ritkábban lángolnak fel a modern autógyártásban. Az RX-8 olyan autó, amely kiharcolja magának az érzelmeket, legyenek azok pozitívak vagy negatívak; nem egy olyan eszköz, amelyet csak használunk, hanem igényli a rendszeres gondoskodást. Aki ezzel meg tud barátkozni, az rendkívül jó, hűséges társra lelhet benne. Mi így jártunk, ezért nem is válunk meg tőle...

És hogy mit hoz a jövő? A tartós tesztautóinkkal kapcsolatos újdonságokat kitartóan posztoljuk majd Blog szekciónkban.

Néhány szóban: Korántsem hibátlan autó a Mazda RX-8, viszont igényes kialakítása a lóerőktől függetlenül tökéletes partnerré teszi a modellt a pajkos kanyarvadászathoz. Nagyon szerethető jó tulajdonságai könnyen ellensúlyozzák a negatívumokat. A Wankel-motor pedig üde színfolt, ám úgy néz ki, hogy a nagy lökettérfogatú motorokkal egyetemben felette is eljárt az idő - de hozzátennénk, hogy az autó számos pozitív tulajdonságát mégis neki, illetve kompakt méretének, alacsony súlypontjának és tömegének köszönheti...

Előnyök: Megnyerő formai játékok; Praktikus belső tér; Jó helykínálat; Remek kormányzás; Nagyszerű futómű; Kiegyensúlyozott viselkedés szárazon; Selymesen forgó, egyedi erőforrás; Remek ár-érték arány

Hátrányok: Nem tökéletes üléspozíció; Akadós ötfokozatú váltó; Nem elég hatékony Wankel-motor; Nedves-vizes úton gonosz viselkedés; Gondozásigényes technológia

Használtan: Rendkívül, nagyon és kimondottan figyeljünk oda, hogy milyen autót, milyen forrásból veszünk. Csodák nincsenek, csak gondoskodó kezek. A bejáratás és a rendszeres karbantartás hiányát nagyon keményen tudja megbosszulni az erőforrás. A visszahívásokkal a rozsdásodásra is odafigyelt a gyártó; normális használat mellett pedig átlag feletti kopásokkal nem számolhatunk. Hiába akadós, az ötfokozatú váltó a tartósabb szerkezet. Komoly típushibák nem ismertek.

Alapadatok Futómű Karosszéria Mérések Költségek