Olvasóink közül bizonyára sokan emlékeznek még a maximalista tervezőlegenda, Gordon Murray 2020-ban bemutatott elképesztő modelljére, a T.50-re – ha nem, akkor viszont gyorsan kattintsanak ide, és ismerjék meg a vezetés szerelmeseinek 21. századi álomautóját. A Gordon Murray Automotive (GMA) – ez ugyanis a neve a szakember által alapított márkának – azonban nem sokáig ült a babérjain, és máris bemutatkozott a legújabb modelljük, amelyik a T.33 névre hallgat, és nem kevésbé kívánatos, mint testvére.
„A világ legjobb szuper-GT-je” – így jellemezte a gyártó a vadonatúj T.33-at, nem véletlenül! 615 lóerő, 451 Nm, 11.100 1/perces maximális fordulatszám, 1100 kilogrammos tömeg, manuális váltó, hátsókerékhajtás. Ha ez utóbbiak nem győzték meg, a GMA fenti állításának igazáról, akkor van egy rossz hírünk… Minderre ráadásul a látványos, klasszikus arányokkal megáldott, de nem túlzó megjelenés is rátesz egy lapáttal – a T.33-nak minden autórajongó álomgarázsában ott van a helye.
SzÍvó V12, lenyűgöző megjelenés, kis tömeg, manuális váltó - kell ennél több?
Az utastér is hozzátesz az élményhez, hiszen a lehető legkevesebbre törekszik. Félreértés ne essék, Apple CarPlay és Android Auto elérhetőség például így is jutott a járműbe, de mégis minimumra szorították a zavaró tényezőket, és kaptunk egy csodálatos fordulatszámmérőt is. Kezelőszervből nincs sok, de van egy, amiért az autózás szerelmesei ölni tudnának egy ilyen jellegű autóban: a manuális válót gombja. A kormánynak sem túl vastag a karimája, nincs furcsa formája, csak az van, ami az élményekhez – és az elvárható komforthoz, ugyanis állítólag normál használatban is kiváló a T.33 – kell.
Visszatérve még a külsőhöz: a GMA ezúttal nem alkalmazta a T.55 különleges hátsó propellerét, aminek elhagyása még szebb formákat eredményezett, és az aktív aerodinamikának hála így is elképesztően jól tud teljesíteni minden fronton a modell. A lemezek alatt egy karbon fülke található, biztonság szempontjából pedig a világ összes nagy piaci előírásának megfelel – természetesen az európainak is.
Ha csak egy autót próbálhatnék ki ma... - galéria
A futómű elöl és hátul egyaránt kettős keresztlengőkaros, az elöl 19, hátul 20 colos keréktárcsák mögött Brembo karbon-kerámia fékek bújnak meg, az első kerekeket pedig a régi iskola szerinti hidraulikus szervo köti össze a kormánnyal, hogy a lehető legtöbbet tudjon a pilóta arról, hogy pontosan mi történik a kerekek és az aszfalt között.
A T.50-hez hasonlóan a T.33-ba is egy Cosworth-féle, 3,9 literes, szívó V12-es került, ám a két erőforrás nem teljesen azonos. Az újdonságban lévő egység új vezérműtengelyeket, szívó- és kipufogórendszert is kapott. Így a nagytestvér 663 lóerejéhez és 467 Nm-es nyomatékához képest „csak” 615 lóerőt és 451 Nm-t teljesít az erőforrás – és 11.500 helyett „csupán” 11.100-at forog. Ahogyan már említettük a motor erejét egy hatfokozatú manuális váltó juttatja el a hátsó kerekekhez, de azért egy szekvencionális, ugyancsak hatsebességes, váltófülekkel kezelhető egység is elérhető hozzá – mind a kettőt az Xtrac gyártja.
Már nézegetni is csodás - galéria
A gyáriak egyébként még a praktikumra is gondoltak: elöl és hátul a motor két oldalán is található „csomagtér”, de jó eséllyel azért viszonylag kevesen használják majd ki ezeket. Már csak azért is, mert összesen 100 példány készül a T.33-ból, amelyekért körülbelül 600 millió forintot kell fizetnünk – és ebben az adók még nincsenek benne. Ha megtehetném, már tárcsáznám a megfelelő számot…