Rögtön két újdonságot is hozott a Frankfurti Autószalonra a Hyundai sportos modelljeiért felelős N részleg. A vadonatúj i10 csak kozmetikai újításokat kapott, az i30 N Project C viszont a márka által valaha készített leggyorsabb autó, így érdemes odafigyelni rá.

Kezdjük a sort az aprósággal! Az i10 vadonatúj generációjáról már a múlt héten lerántotta a leplet a Hyundai, de a legmókásabb kiadással a Frankfurti Autószalon nyitásáig vártak. Ez az N Line kivitel, amely nevéhez hűen sportos jellegű kiegészítőket hord magán, de ez leginkább csak a látvány tekintetében mutatkozik meg.

Egészen komolyan vették a vizuális átdolgozást

Ahogy a többi N Line-os társa (az i30, az i30 Fastback és a Tucson), úgy az i10 is már kívül több helyen hirdeti státuszát, de ezt a módosított lökhárítón, az új hűtőrácson, a 16 colos kerekeken, a hangsúlyosabb kipufogóvégen és a vörös betéteken is könnyen észre lehet venni. Modellspecifikus sajátosság a kontrasztszínű tető és a C-oszlopon vörösben pompázó i10 megjelölés. Belül vörös betétek és egyedi kormánykerék, illetve váltógomb fokozza a hangulatot, de az ülések is egyedi kárpitozást kaptak.

100 lóerős, turbós háromhengeressel is elérhető

A legmorcosabb i10 pedig nem csak a négyhengeres, 1,2 literes motorral rendelhető, hanem alaposan rá is lehet kapcsolni, ha a kulturáltságon áldozva az egyliteres, háromhengeres turbómotort választjuk. Papíron ez 100 lóerőt szolgáltat, de 1500 és 4000 között ugyanúgy 172 Nm nyomatéka van, mint a más modellekben szolgáló 120 lóerős variánsnak, így elképzelhetőnek tartjuk, hogy nagyon is virgonc vele a kívül apró, belül pedig ehhez mérten tágas modell. Tekintve, hogy az egyel nagyobb Rio tesztünkön mérve 9,2 másodperc alatt tudta le a 0-100-at, akár még itt is hasonló végeredményt saccolhatunk.

Ez volt az egyik véglet, most jöhet a másik! Az i30 N Project C a Volkswagen és a Renault hasonló eljárásait követve erősen limitált szériában jelenik meg, a végeredményét tekintve pedig a jól ismert és szeretett i30 N radikálisabb változatát adja.

49 kiló mínusz és még sportosabb futómű - csak ennyi a változás

A több helyett itt kevesebbet kapunk, nevezetesen a plusz lóerők helyett a súlycsökkentésen van a hangsúly. Különösen szimpatikus dolog, hogy ezt a konkurensek egy részével ellentétben nem a hátsó ülések kivágásával érték el a tervezők, hanem ennél kevesebbet áldozva fűrészeltek le 49 kilogrammot a tömegből. A fogyókúra gerincét az új 19 colos, kovácsolt alumínium OZ Racing kerekek adják (-22 kg), amely mellett a szénszállal erősített műanyag (CFRP) motorháztető 7,2 kilogrammos mínusza sem elhanyagolható. Az oldalsó küszöbök és a diffúzor szintén CFRP-ből van, ami további 1,4 kilogrammtól szabadította meg a Project C-t.

Az alsó védelem is könnyebb lett és az új alumínium lengőkarok is 4,66 kilót húznak ki. Ezzel együtt még radikálisabb a futómű, amely 6 mm-rel közelebb ül az úthoz – a fenti súlycsökkentéssel a modell súlypontja így összesen 8,8 mm-rel került lejjebb. Belül egyébként kényelmesnek tűnő Sabelt kagylóüléseket találunk, amelyek együtt leszámolnak a maradék 15 kilóval.

Szénszálas erősítésű műanyagok, alumínium és kagylóülések fogyókúráztatják

Ezzel lezárult a változások sora: a hatfokozatú kézi váltó maradt, mint ahogy a 275 lóerős kétliteres, turbós négyhengeres. Érdekes, hogy a kipufogóhoz nem nyúltak a tervezők, ezek szerint még egy-két kiló mínusz helyett megőrizték inkább a karakteres, kimunkált orgánumot.

Tulajdonosként csak 600-an ülhetnek majd ide

A típusból egyébként mindössze 600 példány lát napvilágot, az első kiszállítások pedig még az év végén kezdődnek. Az árakról nincs információ, de valószínűleg a ritkaság státusz miatt pár milliót rátehetünk egy jól felszerelt i30 N nagyjából 10 milliós árára – és talán mondanunk sem kell, hogy nem árt sietni, ha akarunk a Project C-ből egyet.