Bemutatók/Menetpróbák

Másfél hete, hogy beharangoztuk, hát itt van: a ráncfelvarráson átesett, remekre sikeredett Opel Corsa bemutatója után megosztom Önökkel a frissített Antarával szerzett tapasztalataimat, amelyeket a hivatalos ausztriai próba során volt szerencsém összegyűjteni kollégáimmal együtt a számos együtt töltött kilométer alkalmával. Bele is vágnék a közepébe: nézzük csak, mit tud az új hobbiterepes!

Alaposan felfrissítették, de azért érződik rajta a korMár elöljáróban, bárminemű lelkiismeret-furdalás nélkül kijelenthetem, hogy az Antara eddig sem számított az európai SUV-szegmens legmeghatározóbb típusai közé, és valószínűleg a modellközi javítást követően sem fogják a vásárlók megszállni az Opel-kereskedéseket a modell megkaparintásáért. A villámosok kínálatában egyébként amolyan mostohakölyöknek is nevezhető az autó, hiszen a fejlesztést az Opel együtt végezte a GM-mel és a Chevrolettel (bizonyára sokan tudják, hogy a Captivával édes testvérek), az Antarák összeszerelésére pedig szintén nem Németországban, hanem Oroszországban vagy Dél-Koreában kerül sor – és a keletiesebb szellem bizony néhol tetten érhető az autón (akárcsak mondjuk a Samsung-rokon Renault Koleoson). Mert hiába a modernebb orrkialakítás és a tetszetős külalak, az Antara platformja, elektromos rendszere még a korábbi Opel-korszakot idézi.

A klíma például egyzónás és nem digitális, a műszerfal az audiorendszer, valamint a fedélzeti elektronika kezelőfelületéhez hasonlóan a „régi”, valamint a gyenge felbontású, egyszerű navigációs rendszer is a nem túl fényes Opel-közelmúltba nyúl vissza - sőt, az anyagminőség vagy az összeszerelés sem éri el a rüsselsheimiek újgenerációs modelljeinek nívósabb szintjét.

Régimódi Opel-utastér: egyszerű, funkcionálisUgyanakkor a pozitívumokról sem szabad megfeledkezni: az újdonság egyrészt masszív, tartós autó benyomását kelti, másrészt a tágas, négy személy számára igazán komfortos, nem utolsósorban tetszetős formákból építkező belterében kellemes az utazás – mindössze az alaphelyzetben 420 literes csomagtartó befogadó-képességébe lehet belekötni. A középső felszereltségi szint kétszínű (bézs/fekete) berendezése vidám hangulatot áraszt, egyedül a kissé ízléstelen mű fabetétért nem morzsolnánk könnyeket, ha kihagyták volna őket a belsőépítészek. Tárolókból több lett/elég van, az extrakínálatba pedig bekerült néhány új tétel (pl. emelkedőn való elindulást segítő rendszer, elektromos kézifék, lejtmenetvezérlő stb.).

De a komolyabb változások ezúttal szerencsére nem a külcsínben vagy az utastérben, hanem a ruha alatt érhetőek tetten, technikailag ugyanis tényleg szinte újjászületett az Antara – Jók az új dízelek, de a benzinest se szabad eltemetnifőleg a három tagot számláló motorpaletta terén. A legfontosabb, hogy a korábbi kétlitereseket leváltandó megjelent a kínálatban egy vadonatúj, kimondottan ehhez a modellhez fejlesztett 2,2 literes négyhengeres dízelmotorpáros: a gyengébbik maximálisan 163 lóerőt és 350 Nm-t tud, míg az izmosabb testvérből 184 lóerőt illetve 400 Nm-nyi nyomatékot sajtoltak ki a mérnökök. Utóbbi kizárólag összkerékhajtással párosítható, míg a kevésbé kihegyezett verzió – amelytől a gyártó 75 százalékos piaci részesedést vár – elsőkerékhajtással is rendelhető; a hatsebességes automataváltó mindegyikükhöz társítható az ugyanennyi fokozattal bíró manuális egység helyett. A benzinmotorok hívei a jócskán átdolgozott, 140-ről 167 lóerősre (230 Nm) „húzott” 2,4 literes erőforrásra voksolhatnak. Ez az egység elsőkerékhajtás esetén csak kézi váltóval társítható, de az összkerekeshez már automatát is kérhetünk.

Az automatát nem ajánlom - inkább vegyék kézivelA félnapos, változatos útvonalon lebonyolított túra során két különböző Antarára tudtam lecsapni: először egy 184 lovas 4x4-es automata dízel kulcsát zsebeltem be, utána pedig egy kézi váltós „négylábas” benzineshez volt szerencsém. Az orkánerejű szél, az állandóan szitáló eső és a csúszós útfelület jócskán megnehezítette az alapos tesztelést (így messzemenő, teljeskörű következtetéseket csak a tesztautó megkaparintása után fogunk tudni levonni), de a feltűnően jó zajszigetelés mellett (amire különösen nagy figyelmet szenteltek a fejlesztők) egyértelműen kijelenthetem, hogy az új dízelmotor telitalálat. Egyrészt meglepően kulturált, máskülönben teljesítménykifejtése harmonikus, szinte turbólyuk nélkül, határozottan tol végig a teljes fordulatszám-tartományon – a lustácska, sok csúsztatással dolgozó, viszont jól áttételezett hatsebességes bolyvóműves automataváltó viszont sokat „megeszik” a nyomatékból, úgyhogy sokkal inkább a hatos manuális egységet ajánlom az Antarához.

A hátsó sorban is kényelmesen utazhatunk...A benzinmotorhoz meg egyértelműen jobban passzol a kézi váltó, még annak ellenére is, hogy egy akadós, gyors kapcsolásokat kelletlenül fogadó, működését tekintve sajnos inkább a régi Opel-váltóiskolát követő szerkezettel van dolgunk. De a négyhengeres benzines pozitív csalódás volt. Nem vártam sokat tőle, hiszen nyomatéka a dízelének kis túlzással a fele, az összkerekes Antara pedig nem egy pehelysúlyú versenyző, ám a modernizált, érces hangú „kettőnégyes” ezzel mit sem foglalkozva vidáman cipelte hátán a két újságíróval és cuccaikkal együtt majd’ kéttonnányi cókmókot.

Persze nem szabad nyakizmokat kikezdő gyorsulásra számítani, de a 167 lóerős csúcsteljesítményű motor nyomatékkarakterisztikája kellemes, már a „pincéből” használható, fent pedig egészen megtáltosodik. A fogyasztásról a zord körülmények következtében nem tudok hiteles adatokkal szolgálni, de normális gázpedálkezeléssel átlagosan 10 literből bizonyára el lehetne járni a benzint égető Antarával – a dízelek nála papíron 2,5 literrel takarékosabbak, amit reálisnak látok.

A magasabb fogyasztás és a kisebb nyomaték ellenére néhány dolog mégis a benzinmotor mellett szól: a hivatalos árlista ugyan még nem született meg, de várhatóan a gyengébbik dízel is drágább lesz nála párszázezer forinttal (ami persze néhány tízezer kilométer alatt úgyis megtérül), ám az sem elhanyagolandó szempont, hogy végig egy csendes... de a csomagtartó bizony nem sikerült túl nagyraebb, kulturáltabb motor duruzsol az autó orrában, amelynek hosszú távú szervizelési költségei alacsonyabbak a gázolajosokénál. Továbbá a lényegesen könnyebb erőforrásnak köszönhetően a dízelek esetén nyúlós, pontatlan kormányzás egy csapásra problémamentessé válik, aminek köszönhetően az Antara vezethetősége sokkal jobb. A (főleg hátul) kimondottan feszesre hangolt, komfort helyett sokkal inkább stabilitásra koncentráló futómű szintúgy harmonikusabb párost alkot a "kettőnégyessel": a hosszú szerpentinen egész jókat lehetett kanyarogni a testes hobbiterepessel – elsőkerékhajtással ráadásul vélhetően még könnyedebb, virgoncabb lett volna az autó.

Korrekt árazással jó vétel lehet az Antara - galériaAz Antara összességében a ráncfelvarrás ellenére sem tartozik a népes, közepes SUV-kategória krémjéhez, ám elődjénél szinte minden téren jobb lett, az új motorok pedig szépet domborítanak. A hazánkba májusban érkező frissített típus sikere az egyelőre ismeretlen árazáson múlik: ha korrekt áron kínálja az Opel messzi földről érkező portékáját, jó vétel lehet belőle, de a csúcsváltozatok helyett érdemes az egyszerűbb kivitelek felé kacsintgatni. Azért halkan hozzátenném, hogy ha "csupán" egy jó családi autót keresnek, az új Astra kombival (uram bocsá’: Sports Tourer) jobban járnak...