Ha a Suzuki Vitara frissül, az kis híján egész országunkat érinti. Van némi túlzás az állításban, de közel sem olyan sok: az évek óta piacvezető modell nem csak tulajdonosai életét, de az utcaképet is aktívan befolyásolja (lehetetlen nem találkozni vele), ráadásul Magyarországon készül, vagyis sok-sok család megélhetését jelenti. Nem kell izgulni: még jobb lett.

„Bevált recepten ne változtass”, tartja mondás, ami sok esetben valóban helytálló, azonban olykor mégis érdemes lehet próbálkozni, hiszen megfelelő energiabefektetéssel valami jó még jobbá tehető. Nagyjából ez a helyzet az új Suzuki Vitarával is. Bár a 2015-ben bevezetett, Esztergomban gyártott Vitara kifejezetten jól sikerült, amit a modell piaci szereplése kiválóan tükröz, azonban a piaci start után bő három évvel a Suzuki elérkezettnek látta az időt egy alapos frissítésre. Mi máris kipróbálhattuk a vadonatúj Vitarát, mégpedig hazai pályán, hiszen a Suzuki épp ma rendezte meg az autó menetpróbáját, melynek keretében stílusosan a gyártás helyszínére, Esztergomba látogattunk el.

Hazánk fia: továbbra is Esztergomban készül

A lényeg szerencsére nem változott, csak még kifinomultabb, még jobb lett: összességében kívül divatosabb, belül pedig igényesebb lett a típus, és a menetpróba után jelentjük, hogy előnyére változott. És bár sokan szomorkodnak amiatt, hogy a jó kis 1,6 literes, négyhengeres belépőmotor kikerült a kínálatból – ami az új WLTP normák miatt elkerülhetetlennek bizonyult –, cserébe viszont az új 3- és 4-hengeres turbómotorok nyomatékosabbak, karakterük a hétköznapi közlekedéshez kellemesebb. Emellett a Suzuki egy éles csavarral duplacsövű puskával tüzel az aggályokra: 3+7 éves garanciát kínál a jármű szívére (részletek alább). Ez pedig egészen megnyugtató lehet azok számára, akik a turbós hajtásláncok megbízhatóságától félnek, féltek.

Apró módosítások: a hűtőrács és a lökhárítók változtak

A Suzuki mérnökei érthető módon nem vitték túlzásba a Vitara átrajzolását, hiszen eddig is egy vagány SUV-val állhattunk szemben, amit szeretnek a vásárlók. A kötelező módosítások persze nem maradhattak el: a lökhárítókat finoman átrajzolták és új hűtőrácsot is kapott az autó. Több lett a króm, de kissé talán meglepő módon az első fényszórók grafikája nem változott, így pedig a LED-es (illetve a GL alapváltozatnál halogén) nappali menetfény is maradt a lökhárító két szélén. Hátulnézetből első blikkre észrevehető, hogy új grafikájú, részben LED-es hátsó lámpatesteket kapunk. Mindezeken felül két új szín is bekerült a kínálatba: a „napszélsárga“, valamint a „márványkék“, amelyből előbbi a korábbi narancssárgás vonalat helyettesítve kelt dinamikusabb, frissebb hatást. Ezzel szemben a márványkék pont a tesztautónk türkízkék árnyalatának ellentéte: inkább komolyabb, divatosan fakó jellegű; újszerű, de mégsem harsány. A középső GL+ felszereltségi szinttől szériában járó 17 colos könnyűfém kerekek szintén újak, így a Vitara minden irányból friss hatást kelt, de az átlagos nézelődő valószínűleg kezdetben csak az alaphelyzetben teljesen piros hátsó lámpáról azonosítja be.

A beltérben a legnagyobb változás a műszercsoportban a korábbi egyszerű kijelzőt leváltó 4,2 colos színes képernyő megjelenése, valamint a műszerfal felső részének puhább burkolata. Utóbbi nagyon jót tett az összhatásnak, hiszen a kemény, nem éppen hívogató műanyag helyett egy igényesebb pult köszönti az utasokat, azonban a gyáriak sajnos csak félmegoldást csináltak, hiszen a műszerfal alsó részén és az ajtókon megmaradt a kemény műanyagtenger, ami (főként az ajtóknál) egészen kontrasztos hatást kelt a műszerfal felső részének puha, nemes anyagával. Az összhatás azonban így is kellemes, sőt, mindent egybevetve így már a Suzuki Vitarában több puha műanyagot találunk, mint egy Volkswagen T-Roc-ban, ami nem kis szó. Az újdonságok sorát gyarapítja a GL alapmodell esetében, hogy a belépő kivitel is megkapja a GL+ jobb minőségű szövetkárpitozását.

A frissítés könnyen beazonosítható a teljesen vörös, LED-es új hátsó lámpákról

Belül minden más maradt a régi – korábbi Vitara tesztjeinket érdemes visszakeresni a részletekért, de a lényeg, hogy egy korrekt méretű, elöl-hátul megfelelően tágas és kényelmes, családi használatra is egészen elfogadható méretű csomagtérrel rendelkező autó a friss Vitara, aminek magasabb üléspozíciója az idősebb korosztály számára is kedvez. A középső szinttől szériában járó multimédiás rendszer továbbra is remek, egészen gyors és intuitív, az okostelefonok kijelzőjének tükrözése (Apple CarPlay ill. Android Auto funkció) pedig egészen gördülékenyen funkcionál.

Igényesebb felső műanyag és szebb, színes műszecsoport fogad belül

Technikai fronton a legnagyobb újdonságot a többi Suzuki modellből már jól ismert egyliteres, háromhengeres turbómotor jelenti, amely a 120 lóerős szívómotort váltja. A 112 lóerős egyliteres jó teljesítményt nyújt mindegyik Suzuki modell lemezei alatt, így biztosak lehetünk benne, hogy a Vitarához is kiválóan be fogja tölteni az alapmotor szerepét. Az 1.0 BoosterJet-hez szériában 5-fokozatú manuális váltót társít a gyártó. Hiába voltunk, illetve vagyunk nagyon kíváncsiak az új alapmotorra, a menetpróbán még sajnos nem volt alkalmunk kipróbálni, hiszen az ősz folyamán csak később érkezik a belépő Vitara, az összkerékhajtású változatokhoz hasonlóan. Említésre méltó információ, hogy az egyliteres motor benzines részecskeszűrőt kap, ami nem meglepő, hiszen a legújabb normákat szinte minden új modell csak így teljesíti, viszont éppen ebből kifolyólag nagyon meglepő, hogy a kínálat második erőforrása ‘megúszta’ a szűrőt.

Akad néhány semmitmondó kijelzése, de szép az új műszercsoport

Minket is meglepett az információ és vissza is kérdeztünk, de az információ bizony hivatalos és valós: az 1,4 literes, 4-hengeres, 140 lóerős BoosterJet egység benzines részecskeszűrő nélkül is képes teljesíteni az aktuális normákat, ami nagy, nem utolsó sorban pedig igen-igen dolog. Ez hosszú távon, a fenntartási költségek szempontjából mindenképp pozitív érv a kulturáltabban dolgozó ‘egynégyes’ mellett, és ha ehhez hozzávesszük a plusz közel 30 lóerőt és az 5 helyett 6-sebességes manuális váltót, akkor egyértelművé válik, hogy a nagyobb erőforrás abszolút megéri 300 ezer forintos felárát. Érthető hát, hogy az importőr az 1,4 literes verziótól várja a komolyabb eladási számokat, annak ellenére, hogy egy árérzékeny szegmensről beszélünk. Mi annak ellenére, hogy nem láttuk a belépő 1-literes 3-hengeres turbót, ami egyébként biztosan jó a Vitarához, mindenkinek azt javasoljuk, hogy mielőtt a ‘literes’ szív mellett dönt, menjen egy próbakört az egynégyessel is, amire érdemes lehet még picit spórolni.

1.6 helyett 1.0 turbó - higgyék el, előrelépés, de az 1.4 Boosterjet a legjobb választás

Ahogy korábban, úgy továbbra is nagyon virgonc az 1.4-es BoosterJet a Vitarában, és egészen biztosak lehetünk benne, hogy a valóságban a modell jócskán alákínál a kissé pesszimista, a változat függvényében 9,5-10 másodperces 0-100 km/h-s sprintidőnek. Az 1-es fokozat és a hátramenet kapcsolhatósága lehetne egy hajszálnyival jobb, de ezt leszámítva kellemes a hajtás, gyorsan kapcsolható a váltó, kellően megbocsátó a kuplung. Továbbá nem is muszáj gyakran működteti a 6-os egységet: minden fordulatszámon tengernyi nyomaték áll rendelkezésre (a csúcsérték 220 Nm már 1500/perctől, de nem lennénk meglepődve, ha a valóságban többet produkálna az erőforrás), abszolút minden igényt kielégítve. A fogyasztás nem változott, csak a papíron megadott fogyasztási érték: immár az új, valós körülményeket szimuláló WLTP szabvány szerinti fogyasztások is ismertek: a kézi váltós ‘egynégyes’ kézi ill. automata váltó esetén 6,5 ill. 7,1 litert tud, míg összkerékhajtással 7,5 ill. 7,7 l/100 km-ről beszélhetünk (a régi NEDC norma szerint ebben a sorrendben az értékek: 5,8/5,9/6,1/6,3 l/100 km). Egyébként régebbi tesztünkből alátámasztást nyer minden állításunk: a gyári adatoknál valóban gyorsabb autó az új, WLTP-s adatoknál normakörünkön kevesebbet kortyol (6,2 l/100 km), vagyis a WLTP adatok egy teljesen kövér vegyes használatot tökéletesen leírnak. Az automata váltók kedvelői különben egy bolygóműves, hatsebességes egységet választhatnak mindkét motorhoz 400 ezer forint ellenében – erről bővebben itt olvashatnak.

Nyomatékos, erős, kultúrált és nem is különösebben szomjas

A legnagyobb fejlődést az asszisztens rendszerek tekintetében láthatjuk. A radaros fékrásegítőt (RBS) kiváltotta a kétérzékelős fékasszisztens (DSBS), amely egylencsés kamerát és lézersugaras radart (MFL) alkalmaz annak érdekében, hogy időben észlelje a gyalogosokat, és fékezéssel csökkentse az ütközések erejét. Mindemellett a sávelhagyásra figyelmeztető, a sávelhagyás-megelőző és a jelzőtábla-felismerő (TSR) funkciók is bekerültek a kínálatba. Az automataváltós modellek mostantól teljes megállási és újraindulási funkcióval rendelkező adaptív tempomattal (ACC) rendelkeznek. Mindezeken felül most először a holttérfigyelő (BSM) és a hátsó keresztirányú forgalomra figyelmeztető (RCTA) funkció is elérhetővé vált a Suzuki kínálatában. Az asszisztensek palettáját a jelzőtábla-felismerés teszi teljessé. Ráadásul mindez nem csak a csúcsváltozathoz, hanem közepes szinten az összkerékhajtáshoz is jár – az AllGrip rendszer felára így 650 ezer forint.

A végére jöjjön a csattanó, a Suzuki új ‘kampánya’, vagyis a hazánkban gyártott turbómotoros modellekre érvényes kiegészítő garancia, ami mostantól minden bizonnyal sokak számára erős érv a Vitara és az SX4 S-Cross modellek esetében. A lényeg, hogy a hároméves alap garancia mellé 7 év kiegészítő garancia társul az említett modellek esetében, ami a motorra, a turbófeltöltőre, valamint a váltóműre vonatkozik, így az ügyfelek a hajtáslánc lényegi komponenseire 10 év garanciát kapnak, ami egyben kiválóan jelzi, hogy a gyártó nagyon bízik a turbómotorok megbízhatóságában. Az ‘apróbetűs részt’ azért az eddig példa nélküli felelősségvállalás kapcsán érdemes elolvasni, például az 1.0 Boosterjet részecskeszűrője sem tartozik a védelem alá. Kilométer-korlátozás is van: a 10 év 200 ezer kilométerig értendő (illetve amelyik hamarabb következik be), tehát a Suzuki akciója inkább az időben hosszú távra tervező, de nem nagyon sokat autózó vásárlókhoz szól, mintsem a rengeteget futó céges ügyfelekhez. A plusz hét év garanciát különben egy harmadik fél, vagyis egy biztosító állja, de bízunk benne, hogy ez nem jelent majd semmiféle gyakorlati fennakadást az esetleges leendő garanciális ügyeket tekintve.

Nincs turbópara: a motorral és a váltóval együtt 10 év/200.000 km garanciát kapott

És hogy mennyi az annyi? Alig drágább, mint korábban, ami az újítások és a kiváló garanciális feltételek ismeretében jó hír. A listaárakkal nem érdemes foglalkozni, hiszen a Suzuki szalonokban akkor is hatalmas – tulajdonképpen fix – engedményekkel találkozhatunk, amikor az importőr nem hirdet konkrét akciót, most már viszont központilag is megadták, hogy milyen összegekre számíthatunk. Nos, a belépő GL felszereltségű egyliteres, háromhengeres turbóssal szerelt verziót 4,09 millióért vihetjük haza. A hasznos extrákat tartalmazó GL+ szintért ugyancsak a 112 lovas egységgel 4,47 milliót kérnek, a csúcsot képviselő GLX szinten pedig már csak a 140 lovas 1,4-essel lehet hozzájutni a Vitarához, legolcsóbban 5,47 millióért. Az 1,4-es, GL+ felszereltséggel 4,77 millió, az erősebb hajtáslánchoz pedig nem elérhető a leggyengébb, GL szint. Mi egyébként ennél az ajánlatnál meg is állnánk: a 4,77 millióhoz egy szép metálszínt (alaphelyzetben 130 ezer, két színnel 180 ezer), valamint egy navigációs kártyát alkudnánk hozzá, hogy ötmillió alatt egy egészen virgonc, szépen felszerelt modellt kaphassunk. Ha minden extrát akarunk, akkor a GLX csúcsszintért egészen sokat, 700 ezer forintot kell fizetni, ami azért egy kicsit borsos ajánlat.

Jó felszereltség, 140 lóerős turbómotor, metálfényezés - ez mind vígan befér 5 millió alá

Eddig minden esetben a manuális váltós, elsőkerékhajtású változatokról volt szó, de a Vitara ugye elérhető összkerékhajtással és automata váltóval is – utóbbit az egylitereshez csak elsőkerékhajtással és közepes felszereltségi szinten rendelhetjük meg 4,87 millióért (400 ezres plusz), míg összkerékhajtást a belépő egyliteressel ugyancsak a GL+ szinten, de csak kézi váltóval kaphatunk, 5,12 millióért. Az 1,4-es esetében már nagyobb a szabadság: az automata kérhető első és összkerékhajtással is, GL+ szinten 5,17 illetve 5,82 millióért, míg GLX szinten 6,12 illetve 6,72 millióért – utóbbiakhoz már a panorámatető is jár. Ezzel el is érkeztünk a csúcsváltozathoz, amely a leglátványosabb színkombinációval 6,9 millió forintos kedvezménye árat eredményez. Dízelmotor és hibrid hajtáslánc egyelőre nem lesz, itt tehát meg is állhatunk, de talán nem lepünk meg senkit, ha azt mondjuk, hogy a teljes hazai eladások alig néhány százalékát teszik ki az ilyen modellek.

SX4 vagy Vitara: a kérdés még nehezebb. Szerencse, hogy ennyire eltérő a stílusuk

A Vitara tehát apróságokban lett jobb, hajtáslánci kínálatában pedig felzárkózott egyik legnagyobb konkurenséhez, az SX4 S-Crosshoz. A minőségi ugrással együtt drágább is lett, de az SX4 is (egységesen 150 ezer forinttal), amely talán megosztóbb formákkal, de tágasabb belső térrel és LED-es fényszórókkal kínál többet (asszisztensek terén pedig egyelőre kevesebbet), és csupán 50 ezerrel kerül többet, vagyis így is eléggé megfontolandó ajánlat. Ígérjük, az összehasonlítás vele, és a legfontosabb konkurensekkel a hagyományosan átfogó tesztek keretében nem marad el, az első lépcsőt azonban sikeresen vette a modell, amely ha nem is hatalmas mértékben, de jobb autó lett, ajánlatként pedig maradt ugyanolyan erős, mint eddig.