Egy kazettás rendszerben felépült, dohos levegőjű irodában ülök. Mellettem ugyan vannak emberek, de még a keresztnevüket sem tudom, s beszélgetések neszei amúgy sem hallhatók körülöttem, legfeljebb a billentyűzetek kopogása, s a környezetidegen analóg óra nyomasztó ketyegése kergethet az őrületbe. Kész szerencse, hogy öt perc múlva négy óra, így még néhány utolsó kattintással továbbítok egy szerződést a világ másik felére olyasvalakinek, akivel naponta dolgozom, de még sosem beszéltem vagy találkoztam vele.
Rajtam kívül emberek millióinak telnek így a mindennapjai, így nem is csoda, hogy szükségünk van egy mentőövre, ami kizökkent a mókuskerékből. Kell valami, ami annak az illúzióját kelti, hogy nem vagyunk már életünkben halottak, s ami legalább egy pillanatra újra az eszünkbe juttatja a szót: szabadság.
Csukott tetővel szinte elbújik a parkolókban
Titkos fegyverünk ezúttal egy kupé-kabrió, amely a külső szemlélődő számára talán nem is több egy egyszerű népautónál, ami szükségszerűen még különösebb feltűnést sem kelt az utakon, s ügyesen húzza meg magát a cég parkolójában. Kollégáink rólunk alkotott, látszólag unalmasnak festő képébe is illik járművünk, ami azonban skizofrén hajlamokkal rendelkezik. A kezdetben szolidnak tűnő és a Volkswagen arculatába tökéletesen illő autó lemezeit tüzetesebben mustrálva azonban ráébredünk, hogy a csukott tetővel a klasszikustól csak kis mértékben elrugaszkodott sportos kupé stílus, míg nyitva a tiszta elegancia nagykövete az Eos, aminek vitathatatlan erénye, hogy mentes mindenféle pökhendiségtől, vagy kivagyiságtól.
Első pillantásra nem esik le az állunk, de a minőség volkswagenes
Kabrió üvegtetővel - kívánhatnánk többet?A barokkos pompa éppenséggel az utastérnek sem sajátja, így a letisztult, ám megszokott formákkal, anyagokkal, vagy színekkel szembesülve újra olyan ingerszegény környezetben érezzük magunkat, mint az irodában. Kabrióról lévén szó, a kezdetei csalódottság nagy része a csupa fekete belső konfiguráció számlájára is írható, noha klausztrofóbiánkat még üvegtető is hivatott tompítani. Apró figyelmesség ez egy olyan autótól, ami a bennülőkkel való törődés feladatát jó komornyikhoz méltán, mindenféle feltűnés nélkül látja el. A minimalista megjelenés 
A hátsó sor is csak vállban szűk - galériaellenére ugyanis tesztautónk minden igényt képes kielégíteni, miközben a felhasznált anyagok, vagy az összeszerelés minőségét illetően szavunk sem lehet.
Az opciós tételek bőségéért persze majd a pénztárnál fizetünk súlyos árat, de ezzel a legkevésbé sem törődünk, amikor magunkhoz ragadjuk a meglepően keskeny peremű, de egyúttal kiváló fogású és szép kormánykereket. Az első és legfontosabb pontja ez a vezetőközpontú kialakításnak, amit a kényelmes, alulról függesztett gázpedál fokoz tovább. Elhanyagolva persze utasaink sincsenek, noha az első tér tágasságának nyoma sincs a mögöttünk ülők szorult helyzetében, akik vállban igencsak szűkölködnek, még akkor is, ha négy 180 cm magas személy számára láb- és fejtérből még csukott tetővel is jut elegendő.
Dinamikus, kulturált, takarékos - ezt tudja a TSI technológia
Mindezek konstatálása után itt az ideje, hogy életre keltsük az Eos alapmotorját, mely 1,4 literes hengerűrtartalmából 122 lóerős teljesítményt és 200 Nm-es nyomatékot présel ki. A Volkswagen TSI erőforrásai már jó ismerőseink, s híresek arról, hogy turbófeltöltésű mivoltuk ellenére (és épp azért is) jól használhatóak az alsó fordulatszám-tartományokban, miközben különösebb teljesítményigény hiányában igencsak takarékosak tudnak lenni, ami azonban a gázpedál kezelésétől függően igen erős szórást mutathat.
Szolid, kimért partner a hétköznapokban
Fenti leírásnak az Eos lemezei alatt is megfelel az erőforrás, noha a típus Golfhoz viszonyított több mint 200 kg-os hízása némileg elfedi a motor valódi karakterisztikáját. Utóbbi típusban vallatva 1500-as fordulaton a nyomatékcsúcsot elérve egy viszonylag intenzívebb gyorsítási készséget érezni, s 3000-3200 között valósággal kivirul az autó, hogy megújult lendülettel falja az aszfaltot. A kabrió esetében az alsóbb tartományban jelentkező élénkülés érzékelhetősége elmarad, így háromezres fordulatig konstans jelleget tapasztalunk, miközben az említett érték fölött itt is meglódulhatunk.
Mindezeknek kiválóan asszisztál a hatfokozatú manuális váltó, ami különösebb ellenállás nélkül, esetlenül, nem túlságosan rövid úton, ám pontosan jár kulisszájában. A kapcsoló jellegére rímel a 
308-ról 205 literes lesz a csomagtartó űrtartalmakissé túlszervózott, és közvetlenségében kritizálható kormánymű is, amivel viszont a hölgyek is nehézség nélkül elboldogulhatnak.
A kezelőszervek a belépő szintű motorral egyetemben egyébként éppen a hétköznapokban való használtra születtek, s ekkor a 6,4 literes vegyes fogyasztásra vonatkozó érték sem marad álom, azonban a sportos külcsín ellenére a 10,9 sprintérték mellett nem szabad túl sokat várni az autótól. Az Eos stílusához azonban nem is száguldás, mint inkább a felhőtlen és örömteli haladás illik, melyben a futómű kényelemre való hangolása is partner.
A felfüggesztés beállításai jó kompromisszumot képviselnek az úthibák áthidalásának képessége, és az ideális kanyarodási tulajdonságok közötti útkeresés során, így neszét sem halljuk, s tanúbizonyságul a karosszéria merevségére ugyanez a megjegyzés kasztnira is elmondható. Az autó kezelhetőségének jellege egyébként nem hoz mást az elvártaknál, így intenzív, ám kiszámítható alulkormányozottsági hajlamát a csomagtartóba hajtogatott tetővel sem vetkőzi le magáról.
(De mi történik, ha lenyitjuk a tetőt? A következő oldalon kiderül!)