Kissrác koromban néha provizórikusan tároltam én is a matchboxaimat függőlegesen, de azt álmomban sem gondoltam volna, hogy létezett olyan vasúti kocsi, amiben szintén függőlegesen szállították az autókat, sőt emiatt az egész autót speciálisan alakították ki.

Pedig az Egyesült Államokban a Chevrolet Vegát direkt úgy tervezték, hogy függőlegesen, orrával a föld felé lehessen szállítani. A Vert-A-Pac-nak elkeresztelt különleges vasúti kocsit a General Motors a Southern Pacific Railroad-dal közösen tervezte a 70-es években. Az új koncepcióval akár 30 autó is ráfért egy vasúti kocsira, szemben a hagyományos 3 szintes elrendezéssel, amivel csak 18 autót lehetett szállítani. Ráadásul az elsőre bonyolult szerkezetet egész könnyen lehetett rakodni, hisz a vasúti kocsi oldalajtói, ahova az autókat rögzítették egyben rámpaként is funkcionáltak, az ajtók fel- és lehajtása pedig megoldható volt egy mezei villástargoncával.

A költséghatékonyság ereje az autót is felfordítja.

Egyébként igen alaposan körüljárta a tervező csapat a függőleges szállítás körülményeit, hisz a speciális helyzetű rakomány számos buktatóval járt. Többek között vizsgálták, hogy egy esetleges alacsony sebességű ütközés során hogyan viselkednek az élére állított járművek, de ellenőrizték, hogy milyen hatással vannak a Vegákra a pálya függőleges egyenetlenségéből adódó, tehát az autókra vízszintesen ható rezgések, sőt az autót is úgy tervezték, hogy bírja a speciális fuvart. A Vegák kenési rendszerét olyanra fejlesztették, hogy szállításkor ne tudjon olaj jutni az első hengerbe, ami függőleges helyzetben a motor legalsó pontja volt. Aztán ügyeltek arra is, hogy az akkumulátorsav se tudjon szivárogni, illetve a karburátort is a speciális szállításhoz alakították át, sőt még az ablakmosó tartályát is 45 fokba döntötték, hogy bírja a forgatást, hisz az autókat folyadékokkal teljesen feltöltve szállították. A járművek motorját és a váltóját speciális műanyag távtartókkal rögzítették a szállítás során, amit kivettek a kirakodás után.

Kívülről filigránnak tűnik, de belül tágas a vasúti kocsi.

És miért volt szükség erre a meghökkentő, sok kompromisszummal járó szállítási módra? A GM, hogy tartsa a lépést a Forddal és a japán, illetve német konkurensekkel, olyan kisautót akart a piacra dobni, ami mind árban, mind használati értékben felülmúlja vetélytársait. Ehhez pedig elengedhetetlen volt a költségek optimalizálása, ezért a gyártási folyamatot, és a szállítást is megpróbálta a gyártó költséghatékonyabbá tenni.

Zseb-Camaro azoknak, akik a garast és az autót is az élére állítják.

Azonban a nagy igyekezet ellenére nem sikerült a Vegával felülmúlni a többi gyártót, annak ellenére, hogy a kocsit elismerően véleményezte a szakma megjelenésekor, viszont az évek során kiderült, hogy a jármű minősége nem volt túl jó – a számos visszahívási akció aláásta az autó tekintélyét.

Nem a Vert-A-Pac vagon volt ám az amerikaiak egyetlen kreatív járműszállítója. A C-17-es repülőgépről például ejtőernyővel is ki lehet dobni a Humvee-ket, melyeket úgy méreteztek, hogy bírják a landolásnál bekövetkező igénybevételt, illetve olyanra tervezték a tömegeloszlásukat, ami lehetővé tette a közel vízszintes, vagyis négy keréken történő „becsapódást”.