Megint szerencsém volt, számos autós programra mehettem volna május első napján, én mégis egy motoros megemlékezésen kötöttem ki, amire nagyon megérte kilátogatni. A Pannonia MGTSZ szervezésében több száz motorost vártak a csepeli Pannónia-emlékünnepségre. Végül több mint háromszázan jöttek. A gépek közel kétharmada pedig magyar gyártmány volt! A gyártelep Központi utcája tizenegykor már tömve volt motorosokkal, amíg a szem ellátott.
Soha nem láttam még egy helyen ennyi magyar motort
A program emléktábla-avatással indult a Művek főbejáratánál. Utána a Központi úton Fóti Gyula, az esemény fő szervezője, a Pannonia MGTSZ vezetője üdvözölte a résztvevőket, majd dr. Bolla Dezső, a Csepeli Helytörténeti Egyesület elnöke beszélt a gyár történetéről, a Weiss-család szerepéről, hogy őt követően átadja a szót a gyár egykori dolgozóinak. Végül Ocskay Zoltán járműtörténész, a hazai veterános társadalom egyik motorja mesélt a gyár bezárásának okairól.
Ritka színekben pompáznak
40 éve lett vége
Már az első világháború előtti időkben is készültek hazai motorok, elég csak Csonka János és Bánki Donát neveit és a postai motoros triciklit megemlíteni, mégis ha hazai motorgyártásról esik szó, mindenki egyből a Csepel Művek Motorkerékpárgyárra asszociál, mely névvel a vállalat 1948 és 1975 között készített motorokat Csepel, majd Pannonia típusjelöléssel (kivétel a Tünde robogó).
1968-ban öt darab még Kanadába is jutott az export P8-asból
Bár a gyáriak mindent megtettek a hetvenes években, hogy meggyőzzék az illetékeseket a motorkerékpár-ipar életben tartásáról, utolsó hattyúdalként elkészült még a negyedliteres egyhengeres P21-es és a P-24 jelzésű P20-as egy példányban, a gyártás 1975 októberében végleg leállt, ekkor készült az utolsó Pannonia. Tetézve a szomorú véget a Yamahával való tárgyalások is kudarcba fulladtak, melynek okairól azóta is megoszlanak a vélemények.
A motorkerékpárgyárat végül összevonták a kerékpárgyárral
Joggal kérdezik, hogy miért nem ősszel tartották a megemlékezést, ha október 24. az utolsó nap. Nos, a Motorkerékpárgyár már korábban megszűnt, 1975. július 31-én vonták össze a Csepeli Kerékpárgyárral.
Magyar zászló egy teljesen hazai, nagy sorozatban készült járművön – régóta csak emlék
Én 11 óra után valamivel érkeztem, ekkor már javában indították gépeiket a résztvevők, hogy rendőri biztosítással körbemotorozzák a gyárat, majd egy Csepel teherautó felvezetésével a Királyerdei Művelődési Házhoz hajtsanak, hogy végül részt vegyenek a Retromajálison.
Oldalkocsival és Motorkulival, azaz utánfutóval sokaknak családi autóként funkcionált
Körülbelül féltizenkettőkor indulhatott a menet. A Központi utat szegélyező egykori gyárépületek maradványai között percekig hömpölyögtek a szebbnél-szebb motorok. Talán kivétel nélkül mindenféle csepeli típus képviseltette magát az eseményen – volt, amelyiket például Kanadából importáltak haza.
Kiváló állapotú Csepel
Olyan különlegességeket is megcsodálhatott a publikum, mint a P12-es prototípus replikája, vagy a Pannónia V-Sport versenygép. A gyári, vagy annál is jobb minőségűre restaurált gépek mellett többen elhozták fellelt állapotú, illetve szépen konzervált kétkerekűiket.
Rengetegen kijöttek, és sokan elhozták legféltettebb kincseiket is
Igazi kuriózumok, például sportmotorok, egyedileg átépített járgányok, korhű utánfutós, no meg oldalkocsis fogatok is vonultak a tömegben, ahol az egykori konkurensek is tisztelegtek a magyar márkák előtt. Szép számmal érkeztek MZ-kkel, Simsonokkal, Jawákkal és egyéb külföldi motorokkal.
Pannónia versenymotorok is voltak kint
Persze ezek csak az üres tények, eddig egy sablonos beszámoló, aminél sokkal fontosabb volt ennek az egész rendezvénynek az üzenete. Az üzenet, hogy tudtunk mi magyarok régen is, hogy nem minden régi termékünk volt hulladék, hogy egykor volt prosperáló – például jármű - iparunk, voltak olyan saját jármű márkáink, amiknek nem csak a hűbéres gyártását, de a teljes fejlesztését is magyarok végezték, volt hazai pezsgő motorsportunk.
Régi keleti márkák is színesítették a rendezvényt
Ezekre a mementókra pedig büszkék lehetünk ma is, és illik ápolni azokat, hogy a jövő generációi se feledjék, ahol ma egy lehangoló, romos, szétaprózott torzó áll, aminek a nyugvópontja egyszer talán „jó szokás szerint” kínai nagyáruház lesz, ott valamikor egy sok embernek értelmes munkát adó gyár, egy önálló kis városrész működött.
A hazai járműipar terméke volt a Danuvia is
Szerencsére egyre többen tekintik a csepeli gyárat, a hazai járműipart és termékeit olyan fontosságúnak, hogy megemlékezzenek róla. Ők kitettek magukért ezen a megemlékezésen is, mely a szomorú apropó ellenére jó hangulatúra, ugyanakkor tiszteletteljesre sikerült.
Csepel teherautó vezette fel a vonulókat
Persze kellettek ehhez a hazai és keleti blokkban készült motorral érkező fanatikus arcok. Nagyon szimpatikus társaság, hiszen őket látva elhiszi az ember, hogy a veteránozás nem szimpla parádézás, hanem múltidézés, ipartörténeti értékőrzés.
Egyenesen a pajtából!
Ezek a motorok – bár van köztük millió forint felett kínált is – nem elsősorban az anyagiakról szólnak. Sokan néhány tízezer forintért veszik meg a restaurálási alapot, majd saját kézzel fészerekben újítják fel azokat, hogy felidézzék a múlt arra érdemes részleteit. Ami a mai prémium lufitól megszédülteknek csak egy értéktelen, aprópénzen megvehető elmaradott vacak, az nekik óvni érdemes kegytárgy, és ez így jó!