Olvasónk levélben fordult hozzánk az ideális, ám megfizethető hobbiautó keresésének látszólag lehetetlen feladatával kapcsolatban. Nem haboztunk: rengeteg tanáccsal láttuk el, amelyet minden autóvásárlónak hasznos észbe vésnie.

Tisztelt Szerkesztőség!

Megfizethető, ésszerű keretek között fenntartható, mai közlekedésben is használható hobbijárművet szeretnék vásárolni. Mit tanácsolnak, milyen szempontokat kell mérlegelnem vásárláskor? A vásárlásra fordított keretem maximum egymillió forint, évjáratban youngtimerek és veteránok is szóba jöhetnek.

Üdvözlettel:

Pálpusztay János

Feladta nekünk a leckét levelében kedves Olvasónk, velős kérdést tett fel, amire nehéz megbízható recepttel válaszolni.

Az első szempont, hogy körülbelül be kell lőni az autó évjáratát és az anyagiakat, ezt helyesen felmérte Olvasónk is. Bár új autónál sem lenne egyszerű a tanácsadás, de az igazi kihívást mégiscsak a szemezgetésre felterjesztett járgányok tömegét adó korosodó vasak jelentik.

Az ár a legaljasabb kritérium, hisz meghúzva egy józanabb keretet alapból kiesik rengeteg kívánatos darab, ráadásul akkor is simán befürödhetünk vásárláskor, ha nem vagyunk skótok. Sokan gondolják, hogy a kínálat drágább egyedeit választva bármiféle garanciát kapnak. Sajnos nem, és nem is feltétlenül azért, mert az eladó át akar verni minket, egyszerűen mindenkinek más az igényszintje, sokan értékelik túl autójukat. Míg valakit egy-egy hibás részletet sosem hagyna nyugodni, addig más észre sem veszi ugyanazt, vagy betudja a jármű korának.

Kívülről jól néz ki, de műszakilag is rendben van?

Az öregedő autók állapotát objektíven felmérni még nagyvonalakban is kérdéses. Elég egy elfúrt, vagy repedt blokk, egy lappangó komoly elektromos nyűg, és a jól szolgáló paripa szempillantás alatt válhat korhadt, horribilis áron feléleszthető temetőszökevénnyé, de a deformálódott karosszéria sem feltétlenül észrevehető első ránézésre.

Vásárlás előtt kulcsfontosságú utánajárni - amennyire lehet hiteles forrásokra alapozva - a szóba jöhető modelleknek, hogy egyrészt milyen típushibákra kell odafigyelnünk, másrészt milyen konstrukciót kívánunk vásárolni, mely döntően befolyásolja nem csak az adott modell felújítását és karbantartását, de a használatot is. Egy hibás konstrukcióval, vagy pocsék gyártósoron kiköpött, már újkorában is fekélyes, vezethetetlen, kényelmetlen autóval nehéz csodát tenni!

Másik érdekes kérdés a korhű állapot, az eredetiség, amivel szintén csak kevés eladó van tisztában, márpedig a leendő tulajdonos számára, aki nem csak örömet, de időtálló értéket szeretne venni, alapvető szempont, hogy a jármű muzeális minősítésre is alkalmas legyen. Ilyenkor véreznek el a kívülről remekül festő, rendesen karbantartott, de jócskán átalakított, kevert, vagy rendezetlen papírokkal rendelkező, rosszminőségű utángyártott alkatrészekkel gazdagon megpakolt négykerekűek.

Jól néz ki, viszont nem muzeális jellegű

Anyagilag jól kijönni? Több út létezik, a legcsábítóbb venni egy kívánatosabb típust olcsóbban, aztán majd saját kezünket is megdolgoztatva idővel felújítani, szépen lassan összekuporgatva rá a pénzt. Ez a legmételyesebb, legrizikósabb verzió, ez szüli a legtöbb kert végében roskadó, vagy szétbontott, kosarakban jobb sorsot váró járművet, mert ehhez kell leginkább kitartás, szakértelem és szerencse. Elég egy-egy kurrens, csak méregdrágán megvásárolható, mégis hiányzó alkatrész, és végérvényesen megakadhat a projekt. Ugyanakkor fontos azt is megjegyezni, hogy Fortunát megragadva rábukkanhatunk olyan áruba bocsátott portékára is, ami már szinte kész, csak pénz szűke, egy új préda, vagy a talpra állítási kedv lankadása miatt kerül a hirdetések hasábjaira a valós értékénél jóval olcsóbban.

Sokszor néhány apróság beszerzése a legnagyobb kihívás

Hobbijárműveknél is tipikus bölcselet, hogy minél messzebb van a jármű az eladótól, annál szebbnek festi le a tulaj, és a kilométerekkel közel sem arányosan többszöröződik a szállítás költsége. Ritka az a veterán, ami konténerekben kontinenseket átutazva épségben, kitérők és kényszerpihenők nélkül érkezik új tulajdonosához. Elképesztő történeteket lehet hallani a kikötői szarkákról, vagy a konténer megrakodását kissé túlértelmező, autókat halomban szállító, összelapító, rámpákat tákoló fuvarosokról, akik nem egyszer hosszú út megtétele után futnak bele egy ellenőrzésbe, mondjuk egy röntgenes átvizsgálásba, mely legrosszabb esetben akár a rakomány visszafordítását, vagy hosszú kényszerpihenőjét is maga után vonhatja.

Ó, nem lesz annak úgy baja!

Évjárattól szintén nem feltétlenül függ a felújítás és az azt követő megbízható használat sikeressége. A nagyon régi járművek általában egyszerűbb szerkezetek, ugyanakkor jóval reménytelenebb hozzájuk alkatrészt és hozzáértő öreg szakikat találni. Ó, mennyi rejtelme van egy küllős keréknek, egy faváz restaurásának, vagy akárcsak egy hegyes karburátoros motor beállításának, ráadásul a nem hozzáértő szerelő akár menthetetlen selejtté is teheti a járgányt.

No de fiatalabb járműveket sem egyértelműen öröm javítani, például kényes, hóbortos elektronikájuk miatt, nem beszélve arról a tényről, hogy az automobilok fejlődésével egyre bonyolultabb tervek alapján egyre precízebb gyártósorok köpték ki magukból az egyre összetettebb járgányokat, tehát a javításhoz szükséges szaktudás, a típusismeret és a drága, ritka alkatrészek, a speciális szerszámok náluk sem úszhatóak meg. Azok a szerencsések, akik ismernek hozzáértő, megbízható, kifejezetten márkákra, vagy típusokra specializálódott szerelőt, sokszor előrelátóan a szaki profiljába illő autót választanak, hisz így nem csak a javítás kérdésköre válik egyszerűbbé, de már a vásárláskor is kikérhető a szakértő szemek véleménye.

Új vagy régi a jobb választás? Jó kérdés!

Alapvető mérlegelési szempont, hogy a fiatalabb autók kényelmesebbek, mai sofőrtudással is könnyebben vezethetőek, jobbak a menetteljesítményeik, fajlagosan kedvezőbb a fogyasztásuk, biztonságosabbak, viszont az igazán aggoknál minden egyes kilométer egy-egy különleges, markánsan mellbevágó időutazás. Olykor különböző generációk között az eltérő korabeli szabályrendszerek miatt teljesen más egyéniségeket kapunk, amit gyönyörűen példáznak az izomautók, melyek kéjes hangját sosem tudják visszaadni a környezetszennyezés, újrafelhasználhatóság, downsizing és emelkedő üzemanyagárak által satuba fogott mai utódjaik.

Vásárlás előtt mérlegelni kell, hogy hajlandóak vagyunk-e időnként azokról a kényelmi és biztonsági fejlesztésekről lemondani, amik a mai modern autókat jellemzik, elfogadjuk-e a gyakran nehézkesebb kezelhetőséget, korukból fakadó hóbortjaikat, vagy a nagyobb fogyasztást, különben nem fogjuk kiélvezni az öreg szerkezeteket.

Minden típusnak külön hangulata van

Sajátos hangulat, innen már csak egy ugrás az egyediség, mint alapvető, és megint csak visszás jellemző. Veterántalálkozókon a legnagyobb elismerést mondanom sem kell a legszebb, legkívánatosabb, legritkább autók zsebelik be és ezeknek a vasaknak van a legnagyobb értékük, rájuk fáj a foga minden jómódú vásárlónak, melyhez akár elég egy ritka, kevés példányszámban gyártott évjárat, pár érdekes extra, vagy egy nem megszokott színkombináció is. Ám megint csak ne feledjük, minél ritkább, minél egyedibb a portéka, annál több kockázatot hordoz magában a javítása és az alkatrészellátása.

Egy szép színkombináció is értéknövelő lehet

Érdekes módon az ár, és az egyediség sem kéz a kézben járó tulajdonságok, ahogy az eszmei érték is sokszor hatalmas gumicsont, mellyel a nem túl gyakori, különleges megoldásokkal tarkított, de nem olyan ismert, nem olyan behízelgő típusok csábítanak. Az ilyen autók általában sokkal jobb áron és állapotban megvásárolhatóak, mint nagymenő, agyonsztárolt társaik, ám a továbbértékesítésük, illetve az értéktartásuk felettébb rizikós.

Apropó anyagiak, az a legnehezebb feladat, ha valaki olyan autót kíván beszerezni, amivel végül jól jár pénzügyileg. A méregdrága, nagyon divatos járművek persze jó befektetések lehetnek - olyanok, mint a híres festmények, melyeket jó pár évet biztos helyen pihentetve aztán aukciókon lehet horror összegért továbbértékesíteni, de ez nem a szélesebb közt érintő kérdés. Mi több azok az autók szobrok, amiket a befektetők javarészt csak féltenek és bálványoznak, de nem használnak felbecsülhetetlen értékük miatt, ezzel pedig teljesen agyonütik a hobbiautók alapvető funkcióját, örömfaktorát, hogy kocsikázni lehessen velük.

Őrült értékes, emiatt viszont a használati értéke zéró!

Ilyen szempontból nehéz kérdés, hogy sportos, játékos autót, vagy vonulós luxusjárművet, esetleg régi hétköznapi négykerekűt vegyünk. A sportautónál bár minden gázadás, minden kanyargós út földöntúli öröm lehet, ám előző gazdájával ellentétben gondos, féltő tulajnak sosem lesz szíve igazán meghajtani, a luxusautó fenntartása pedig mindig luxus marad. Régi, egykor hétköznapi autókhoz ugyanúgy nagyfokú fanatizmus szükségeltetik, hisz azok adják fajlagosan a legkevesebb kényelmet, játékot, utazási élményt és sokkal visszafogottabb elismerést kapunk velük az utca emberétől.

Mindezek ellenére sokan részegülnek meg a mendemondákat hallva, az autók árának hullámára felülve, és gondolják azt, hogy a jó áron vett gyerekkori álmokat nem csak kiélvezni fogják, de idővel majd csodás haszonra tesznek szert velük. A sanyarú igazság az, hogy ez csak őrült szerencsével, és hatalmas szaktudással elérhető. Átlag halandónak az autó rendberakásával járó halom kiadás és munka, majd a kikerülhetetlen fenntartási költségek mellett csak a pénzben nem kifejezhető öröm marad a mérleg pozitív oldalán.

Mindegy, hogy mit vesznek. A lényeg, hogy élvezzék!

Ideális esetben, ha jó állapotút autót veszünk, tehát nem kerül horror összegbe a felújítása és nem futunk bele pénztárcát apasztó rejtélyes hibákba, akkor is meg kell fizetnünk a korral járó többletköltségeket, vagyis az adott menetteljesítményekhez tartozó fajlagosan nagyobb fogyasztást, a kevésbé modern technikai és gyártástechnológiai megoldások hátulütőit, a tárolást, a karbantartást és mindenfajta egyéb sarcot, apró kiadást.

Mint bármely hobbinál, a kedvtelésből tartott autóknál sem éri meg illúziókat kergetni, ám tudatos mértéktartással egyáltalán nem lehetetlen a realitás talaján maradni, ráadásul ez esetben végre felértékelődhet az egész lényege, az emocionális oldal. Aki megpróbálja a vásárlást, a felújítást kalandként, kihívásként megélni, az látja, hogy a hobbiautó tartása a kikerülhetetlen időráfordítás, illetve vele járó költségek mellett mennyi örömet ad és a halom munka, energia, utánajárás egyben nem kis tanulás, no meg tapasztalatgyűjtés.

Mindegy, hogy milyen állapotú, csak lássuk értelmét felújítani

Ahogy egyre jobban elmélyednek a hobbijárművek szerelmesei egy-egy típusban, azon veszik észre magukat, hogy akaratlanul is történelmet, korrajzot, komoly műszaki tudást szereznek a sok utánajárással. Majd mikor már megvan az áhított csoda, összeáll a szerkezet, az utazások olyan élményt jelentenek, ami után a sok küzdelem nem több csupán néhány megmászott lépcsőfoknál, sőt, minél több kihívással jár talpra állítani egy korosodó jószágot, később annál nagyobb öröm lesz birtokolni azt.