A veteránautók tulajdonosainak tán a legkedvesebb, de mindenképp leginkább várt évszaka a tavasz, hisz’ ilyenkor kelthetik fel hosszú téli álmukból dédelgetett járgányaikat. Idén az időjárás egyelőre még nem fogadta kegyeibe az autózás szerelmeseit, ám a Kultmobil csapata úgy gondolta, hogy egy jó hangulatú túrával sikerül megadásra kényszeríteni téltábornok utolsó csapatait, ezért a hétvégén Etyekre verbuválták a régi motorosokat.
A bátrabb fanatikusok képviseltették is magukat, és átfagyott tagjaikat helyben facsart nedűkkel, bográcsozás közben a tűz melegével, no meg igen jól sikerült vaddisznópörkölttel kényeztethették Varga Attila szimpatikus pincészetében. Noha a csapat volt már népesebb is, ezúttal is akadtak igazi csemegék.
A rendezvények rendszeres szereplője például a fehér Citroen DS, mely annyi szép részlettel és korszakalkotó megoldással büszkélkedhet, ami még sokadik találkozásnál sem válik unalmassá. Külön élmény mozgásban látni a járművet, ahogy hidropneumatikus futóműve méltóságteljesen simítja el a főútnak csak hazánkban magasztalt, borzasztó állapotú, Etyek felé vezető országutakat. És akkor a típusra jellemző többi különlegességről nem is beszéltünk – tudják, a DS-ek kanyarkövető fényszóróval, puha műszerfallal, egyküllős kormánnyal, sőt akár félautomata váltóval is rendelhetőek voltak, hogy csak párat említsek az akkortájt high-tech technológiából.
Milyen korszak-kavalkád! A Citroen előtt ott állt a makulátlan állapotú V8-as Audi, míg hátulról egy E-osztályos Mercedes fogta közre a franciák limuzinját. A német kombi különlegességét a makulátlan külső, és a vajszínű bőrős, fabetétes, teljesen új állapotú beltér mellett a háromliteres motor, no meg a tulaj szerint meglepően hatékonyan működő, gyakorlatilag bármilyen havas úttal megbirkózó összkerékhajtás adta. Azt tudták egyébként, hogy a w124-es Mercedeseket olyan egykarú ablaktörlővel látták el, ami a szélvédő 86 százalékát tudta megtisztítani?
A kis csapat talán legérdekesebb újdonsága a piros Toyota Supra volt, hiszen ritka szerencse a tuningosok sokszor barbár átalakításaitól gyötört Need for Speed szökevények után egy teljesen gyári egyedet látni ebből a típusból. Hirtelen végiggondolva, én most láttam először élőben gyári Supra könnyűfém felnit. Persze ami mögötte volt, az is megér pár szót – a hosszú motorháztetőnek és hátra tolt üléspozíciónak köszönhetően a jó tömegelosztás, no meg a nagy motorteljesítmény okán a Toyotára akkora fékeket tettek hátulra a japán mérnökök a kilencvenes évek elején, hogy épp csak felfér rá a 17 colos gyári felni.
Érdemes pár pillantást vetni a motortérre is, mely láttán etikátlan lenne olyan játékot indítani, ahol az nyer, aki szabad teret talál a lóerőgyár lakterében – azt hiszem, erre mondják, hogy az erőforrást cipőkanállal erőltették be az orrába. A tulajdonos egyébként közel húsz évet várt, mire rátalált a sok rom után erre a kívül-belül makulátlan állapotú, európai kivitelű automataváltós, már 1993-ban hatlemezes CD tárral spékelt sportautóra. Mondanom sem kell, német import, és korábbi gazdája egy helyi Toyota kereskedés tulaja volt – így már érthető a szokatlanul jó állapot.
Üde színfoltként a sok felnőtt korú járgány mellett képviseltette magát a legfiatalabb generáció is. Ott volt például druszám, Tamás, aki sportot űzött abból, hogy tudja suttyomban lecsukni a Citroen DS csomagtartójának tetejét édesapja mérsékelt örömére. Ha végiggondoljuk, Tamás abszolút a racionalitás útján járt, mondhatni gyakorolta a jó ízlést, hisz a patinás limuzin lemezei olyan dallamokat játszanak, amikkel nem lehet betelni – muszáj többször újra hallgatni, ahogy például Jamie Winchester és Varga János bandájának játékát, hisz csak így tudatosulhat bennünk, hogy miben különbözik a silány tucat az értéktől.
A gyerekek jelenléte persze abszolút érthető - a Kultmobil garázsa megannyi érdekességet rejt. Az egyik kislány például egy STP matricát talált. Gábor, nézd, ezt találtam! Hazavihetem? - hangzott a kérdés, amire a választ ugye nem kell leírnom.
Természetesen a nagyobbak is találnak mindig valami újat a teremgarázs felső szintjén. Ott voltak például az új jövevények, a piros Porsche 911-es és a teljesen ismeretlen Delta márkájú fekete terepjáró, amit rendszáma alapján én az emuk családjába soroltam. Apró részletek mentén is kutathatunk, így a Datsun például új felnikkel és egy serleggel gyarapodott - ha szabadna picit kötekednem, nekem a dísztárcsás variáció jobban tetszett, de így is gyönyörű a japán ikon.
Végül, hogy valami jó hírrel zárjam cikket, ahogy megmutatja magát a jó idő, a közeljövőben természetesen számos, mindeddig be nem mutatott autót kipróbálunk a tulajdonosok és a Kultmobil csapatának jóvoltából, tehát idén is érdemes lesz olvasni veterán rovatunkat.