Emlékeznek még Szabó Péter kollégám tavalyi beszámolójára, ami szinte napra pontosan egy éve jelent meg az Autó Pulton, és amiben három izgalmas klasszikus BMW-t vezetett? Történetesen egy M 635 CSi-t, egy 850i-t, valamint egy E30 M3 Cabriót, vagyis a bajor márka 100 éves történelmének mondjuk 10 legkívánatosabb modelljéből hármat.

Oldtimer kiállításra érkeztünk, és idős BMW-ket is vezettünkA szenárió ezúttal is nagyon hasonló: a helyszín alapvetően ugyanaz, konkrétan a Balaton-felvidék, a BMW-kből álló autópark klasszikus ’csoportja’ most is három tagot számlál, a különleges tesztvezetés apropója pedig szintén nem változott: idén is az immár harmadízben megrendezett Balatonfüredi Concours D’Elegance kiállítás illetve veterán szépségverseny keretében (a beszámoló és a gyönyörű galéria az eseményről ide kattintva nyitható meg) próbálhattuk ki a BMW történelmének híres autóit. Hogy miért pont BMW? Mert a bajor márka hazai képviselete az esemény főtámogatója, akárcsak tavaly. A szépséges autók pedig szintén ugyanonnan érkeztek: az érdi székhelyű Bavarian Classics vállalat biztosította őket, akik a BMW-k szakszerű, magas szintű szervizelése mellett gyönyörű klasszikus BMW-k felújításáról illetve értékesítéséről váltak híressé.

Ezt a szerény tavalyi 'csokrot' kellett volna idén űberelni... - galéria

Őszintén szólva a tavalyi felhozatalt nagyon nehéz lett volna ’űberelni’, hiszen egy M 635 CSi, egy 850i és egy E30 M3 Cabrio után bizony nagyon-nagyon nehéz továbblépni, főleg hazai fronton mondjuk a BMW Múzeum hathatós támogatása nélkül – mondhatjuk, hogy kis túlzással csak egy (öreg) 328, egy 507 és mondjuk egy Z8 roadster trióval lehetne tovább fokozni a sort. Éppen ezért nem csoda, hogy Naményi Péter, a Bavarian Classics alapítója nagyot sóhajtott, amikor a BMW Magyarország idén is felkérte őt egy, a tavalyi, nagyon jól sikerült tesztvezetéshez hasonló mókára, hogy próbáljon meg autókat biztosítani.

A lélegzet is eláll - ilyen a kilátás a Liszkay Borkúriából...Szerencsére a lelkes érdi csapat idén is kitett magáért, és olyan klasszikus BMW-kből álló sort vonultatott fel, amely bár első ránézésre nem éri el a tavalyi felhozatal színvonalát, viszont a tesztvezetés során egyetlen kolléga sem erre gondolt, hanem mindenki fülig érő vigyorral szállt ki az autókból. Némi csalódottság csak akkor ült ki az újságíró kollégák arcára, amikor kiderült, hogy a festői szépségű, balaton-felvidéki Liszkay Borkúria előtt felállított négytagú sorból a kétségtelenül legizgalmasabb ’vasat’, vagyis az 1989-es évjáratú, mindössze 128 ezer km-t futott, nem mellesleg pedig csodaszép állapotú 215 lovas E30 M3 kupét nem vezethetjük, csak csodálhatjuk – pedig ejj de kipróbáltuk volna a híresen finom sport váltót, amiben baloldalt lent van az egyes, hogy a versenypályán gyakrabban használt 2-es és 3-as fokozat egy síkben lehessen a gyorsabb kapcsolások miatt. Persze őszintén szólva nincs min csodálkozni, merthogy az autó jelenleg bő 18 millió forintos áron várja új, szerető (és nagyon tehetős) autómániás gazdáját.

Ezt a gyönyörűséget sajnos nem vezethettük, de ránézni is élmény volt az idén 30 éves E30 M3 Coupéra...

De azért E30-asból így sem volt hiány: rögtön két gyönyörű állapotú E30-as kódjelű 3-as BMW várt ránk, ráadásul mindkettő kabrió kivitelben – a habot a tortán pedig a csodálatos időjárás jelentette, merthogy ennél ideálisabb kabrióidőnk nem is lehetett volna. A két kabrió között rövid időre Stephan Derrick rendőrfőfelügyelő bőrébe is belebújhattunk, aki annakidején egy hasonló első generációs E23-as kódjelű 7-es sorozatban (is) dolgozott, mint amit nekünk volt alkalmunk vezetni. Az 1978-as évjáratú luxusautó maga volt az időutazás, s ha már itt tartunk, beszámolónkat rögtön vele kezdjük.

Ez egy alapverzió, de sok-sok finom extra volt hozzáFelejthetetlen élmény volt átélni, hogy közel 40 évvel ezelőtt mit nyújtott az autópiac egyik királya, merthogy a 7-es BMW első generációja, annak ellenére, hogy akkoriban még csak kóstolgatta a luxuskategóriát, egy igazi technológiai ínyencfalatnak számított, és bizony még mai szemmel nézve is igazán kényelmes cirkáló – még akkor is, ha ezúttal egy valódi ’fapados’ darabról van szó, amely az automataváltót és néhány apróságot leszámítva szinte egy teljesen alapfelszereltségű példány, amit különben Hollandiából rendeltek meg. Az egész autópiacra, és így természetesen a 7-esre is érvényes, hogy az idők folyamán óriásit nőttek az autók: manapság például egy 5-ös BMW nagyobb, mint az E23-as 7-es, tömege pedig sokkal-sokkal magasabb. Már-már megdöbbentő, hogy mennyire keskeny és filigrán az egykori luxuslimuzin. A folyamatos növekedésről különben a kerékméretek is mesélnek: akkoriban 14 colos felniken gördült az alap 7-es, míg manapság szériában is 18 colos kerekeken fut az aktuális generáció.

Közel 40 éve az E23-as 7-es jelentette az autózás (egyik) csúcsát - galéria

Viszont mai szemmel nézve relatíve kompakt méretek ide vagy oda (na azért a közel 4,9 méteres hossz nem kicsi), belül óriási a közel 40 éves limuzin, elöl-hátul királyi a helykínálat. Az ülések tömését viszont szokni kell: igazi epedás fotelokkal van dolgunk, amikről legendákat hallhatunk, de nekem személy szerint sokkal kevésbé kényelmesek, mint a rugók helyett szivaccsal tömött ülések. A fejtér szintén meglepő: igaz, 193 centis magasságommal nem vagyok kis ember, de a fejem gyakorlatilag épphogy nem ért hozzá a tetőkárpithoz. Ugyanilyen meglepő viszont a körkilátás és a manőverezhetőség, viszont ezúttal jó értelemben, hiszen minden irányban remekül ki lehet látni az autóból (ide nem kellenek radarok, kamerák), a fordulókör pedig meglepően kicsi, vagyis a manőverezhetőség gyerekjáték. És alapverzió ide vagy oda, szervokormány persze van a fedélzeten.

Nem kis feltűnést keltettünk a csendes falvakbanA motorháztető alatt ezúttal egy 3-literes sorhatos erőforrás teljesít szolgálatot, amit még karburátor lát el benzinnel, ezért hiányzik az ’i’ betű a típusjelzésből – így csak simán 730-as a jószág. A relatíve kis tömeg miatt viszont még úgy is jól szedi a lábát a 184 lóerős motorral szerelt 7-es, hogy a háromfokozatú (!) bolygóműves automataváltó azért nem tesz túl jót a menetdinamikának. Az autó legszerethetőbb tulajdonsága viszont kétségtelenül a menetkomfortja: úgy suhan a hajó a ballonos kis kerekeken, mintha egy mai BMW Comfort+ üzemmódban lenne (ami persze nem létezik), nem ismeri az úthibákat és a rossz utat, cserébe persze nem is a szerpentinek királya.

Méltóságteljesen suhan és fantasztikusan rugózik az öreg 7-es

Mindenkinek mosolyra állt a szája, hogy mennyire méltóságteljes érzés ezzel az öreg 7-essel suhanni, az autó állapotának pedig az volt a különlegessége, hogy nem egy restaurált, hanem egy ’fellelt állapotú’ autóról van szó, ami azt jelenti, hogy gyakorlatilag így találtak rá a Bavarian Classics emberei, ahogy van, alig kellett néhány kopóalkatrészt cserélni rajta. Igaz, nem futott túl sokat a 730, 38 év alatt csupán valós 140 ezer kilométer került bele, amennyit manapság bizony akár 1-2-3 év alatt is beletesznek egyes autókba az emberek. Mondanunk sem kell, a teljes dokumentáció és a vezetett szervizkönyv adott, így kevés extra ide vagy oda (pl. kurblisok az ablakok, nincs ABS és nincs klíma, ami egy 7-es BMW-nél nem gyakori ’hiány’), komoly értéket képvisel az autó a piacon, és ennél kevesebbet már garantáltan nem is fog érni...

Elektromosan nyitja-csukja a tetejét ez az E30Persze a Balaton-felvidék festői szépségű tájain, a kanyargós utakon sokkal jobban elemében volt a két E30 Cabrio, amelyeket szintén nagyon nagyra tartja a piac, hiszen gyakorlatilag kincset érnek a megkímélt, gyári állapotú E30-asok, hát még akkor, ha kabriók és hathengeresek, netalántán klímások és jól extrázottak – márpedig a Bavarian Classics által elhozott két autóra ez mind igaz volt. A sötétkék autó különben egy 1992-es évjáratú 320i Cabrio, a fekete pedig egy 1991-es 325i Cabrio, vagyis mindkettőre igaz, hogy az E30-sorozat legvégéről származnak, hiszen még a kabriót is 1986-tól gyártotta a BMW.

Az E30 kabriót sokkal jobb vezetni, mint gondoltam

A próbaút előtt kicsit féltem az E30 kabriók vezethetőségétől, hiszen sokat lehet olvasni különféle cikkekből az interneten arról, hogy mennyire gyenge ezeknek a modelleknek a csavarodási merevségük, hogy zörögnek, hogy minduntalan remeg a szélvédőkeretük, hogy nem voltak még igazán tervezett kabriók és még sorolhatnám. Azonban higgyenek nekem, és ne higgyenek a kósza információknak: arra, amire egy klasszikus kabriót venne az ember, bőven elég ezeknek a modelleknek a tudása, és a merevsége is. Normális használat során mit sem veszünk észre abból, ha netalántán kicsit csavarodnának is, szépen ’ott vannak’ az úton, nem zörögnek (ha ilyen az állapotuk), nagyon jó vezetni őket.

Egy megkímélt E30 jó befektetés - galériaÉs nagyon bánom, hogy pár éve, amikor egy ilyen autó megvásárlásán gondolkodtam, végül elvetettem az ötletet a fent leírt ’réminformációk’ alapján – merthogy ha 4 éve, amikor még sokkal-sokkal lejjebb volt az E30 kabrióknak az ára, beszálltam volna egy ilyen autóba, garantáltan még mindig meglenne, és most sokkal többet érne. Bár már 5-6 millió forintba fájnak az ennyire rendben lévő példányok, még mindig érdemes lehet beugrani a vásárlásba, mert ezekre az autókra is igaz, hogy kevesebbet már nem fognak érni.

E30 szinten szinte rogyásig van extrázva...

Meglepő módon ezúttal sem leharcolt példányokat, hanem két kiváló állapotú példányt próbálhattunk ki: a sötétkék 320i-ben csupán (garantált) 114 ezer km van és egy nagyon gondos, német első tulajdonostól származik, a fekete 325i-nek pedig szintén csak 127 ezret mutat az órája. Előbbivel azért volt sok dolguk az érdi BMW szakértőknek, mert kiderült, hogy az egyik hengerben valamiért nem volt meg a kompresszió és teljesen, professzionálisan felújították a motorját (mi csak lábujjhegyen vezethettük, mert épp most volt az ’új’ motor bejáratási fázisában), a feketében pedig akadt néhány stílusidegen elem (például ültetett sportfutómű), amit azonnal kivágott, és gyári alkatrészekre cserélt a csapat.

170 egészséges lóerejével szépen megy a 325iNem meglepő módon mindkét kabrióval óriási élmény volt autókázni, és bár tudtak volna jól menni, nem éreztük szükségét a taposásnak – a kék autót eleve nem is volt szabad űzni, de egyébként is sokkal jobban áll egy klasszikus kabriónak a nyugodt tempó. A motorhang mindkét autónál megérdemel egy külön misét, az M20-as kódjelű sorhatos acélblokkos és –hengerfejes erőforrás gyönyörűen muzsikál, és kétszelepes kialakítása ellenére imádja a magasabb fordulatszámokat. Az autó karakteréhez a 2-literes 20i 129 lóereje is bőven elegendő, míg a 170 lovas 2,5 literes 25i gyakorlatilag minden igényt kielégít. Apropó, az ötfokozatú kézi váltók előtt is le a kalappal, minden kapcsolás élményszámba megy a finom szerkezettel.

Kiváló párosítás: egy gyári állapotú BMW E30 3-as Cabrio és a Balaton-felvidék festői tájai

Miközben végig mosolyra áll a szánk a teljes értékű kabrióélmény révén, a kényelmes, kihúzható combtámaszos bőr sportülések kényeztetnek, amelyek milliószor kényelmesebbek az akkori alapülésnél – ráadásul ezekben a késői példányokban aranyat ér az ülésfűtés, az ABS, na meg persze a klímaberendezés is. És ha azt gondolnák, hogy a vászontetőt kézzel kell működtetni, tévednek: mindkét autó kupoláját elektromotorok nyitják-csukják, bár való igaz, hogy akkoriban a kézi mozgatású tető járt szériában, vagyis az első tulajdonosok sok-sok pénzt fizettek ezért a luxusért.

Ilyen autó(k)ban nem nehéz mosolyogni... - galériaSzáz szónak is egy a vége, mi idén is fantasztikusan éreztük magunkat az eseményen, és nagyon reméljük, hogy a BMW Magyarország a jövőre nézve is megtartja jó szokását s lesz még alkalmunk különleges klasszikus BMW-ket vezetni, mert leírhatatlanul jó érzés, amikor ilyen különleges modellek volánja mögé ülhetünk be. Önök pedig ha megtehetik, ne habozzanak és nyugodtan ruházzanak be, mert a klasszikus/veterán autók talán még soha nem számítottak annyira jó befektetésnek, mint manapság...

A klasszikus BMW-k mellett csodálatos új modelleket is próbálhattunk - a képen az i8 hibrid sportautó