Már többször volt alkalmunk olyan ritkaságokról beszámolni, melyek valami különös véletlen folytán éppen a mi időnkben kerülnek kalapács alá, de amit most kínálnak eladásra, az talán minden várakozást felülmúl.

Miután Enzo Ferrari 1929-es versenyistállójának megalapítását követően közel 10 éven keresztül Alfa Romeókkal versenyzett, úgy döntött, hogy saját autók gyártásába kezd. Így született meg a mindössze 1496 köbcentiméteres, ám V12-es motorral szerelt 125-ös típus, melyből mindössze két darab készült. Egyikükkel magunk is találkoztunk, hiszen a maranellói Ferrari Múzeumban díszeleg, s csak igen ritka alkalmakkor hagyja el annak falait (tökéletesen működik).

Gyakorlatilag az első "nagy" darabszámban gyártott Ferrariról beszélünk

Aztán 1948-ban megszületett a 166-os modell, amolyan tanulmányautó jelleggel, s később elkészült ennek S kódjelzésű (összesen 3 darab) és 166MM – Mille Miglia verziója. A 166 MM megtervezésével maga Enzo Ferrari bízta meg a torinói Carrozzeria Touring céget még 1948 márciusában. Az autó korai életútja már önmagában izgalmas történet, hiszen az ötletgazda Carlo Felice Bianchi Anderloni még a munka befejezése előtt elhunyt, így feladatát munkatársa, Federico Formenti vette át.

Ferrari 166 MM - galériaMindezek ellenére az 1949-es Párizsi Kiállításon már ott büszkélkedett a 0024 M karosszéria-számmal ellátott modell zöld-sárga fényezéssel, s ez a bizonyos darab az, amelyik holnap az RM aukciós ház által lelhet új tulajdonosra. A 166 MM-ből készült 25 darabos széria tízedik képviselője a francia fővárost elhagyván azonnal Argentínába indult, ahol rögtön meg is nyerte a Mar del Plata elnevezésű versenyt. Hogy méltó legyen önmagához 1951-ben még ott volt az ezer mérföldes Mille Miglián is, egy női pilótával, Aprile Palmerrel a volánja mögött, s így gyakorlatilag az első olyan autó volt, ami meghozta az ágaskodó paripának a várt sportsikereket, s egyben az első, ami hivatalosan viselte magán a Ferrari nevet.

A piros fényezést a restaurálás során kapta meg a 0024M számú darab

142 lóerő az '50-es évekből - galériaA 0024 M később teljes restauráláson esett át, s ekkor kapta meg a most látható piros fényezést is. A motorháztető alatt egy 60 fokos hengerszögű, 1995 köbcentiméteres V12-es remekmű teljesít szolgálatot, mely 142 lóerős (104 kW) teljesítményre képes 6600 1/perces főtengelyfordulat mellett, miközben 158,63 Nm maximális nyomatékkal gyötri a hátsó kerekeket. Az erőforrás a 650 kg-os össztömeg mellett az ’50-es évek hajnalán hihetetlen menetdinamikai képességekkel ruházta fel az autót. Kívánságra 170 km/órával is száguldhattunk vele, s aki elég gyorsan dolgozott az ötsebességes váltóval, az 27 másodperc alatt érhette el ezt az eredményt. Mondanom sem kell, hogy a mai mértékkel szerény hengerűrtartalom a tizenkéthengeres építési móddal és a viszonylag magas fordulatszámmal párosítva hihetetlen hangélményt generál.

Ahogy Enzo Ferrari szerette: sallangmentesen, férfiasan

A 0024 M karosszériaszámú 166 MM holnap kalapács alá kerül, s a szakemberek nagyságrendileg 420 millió forintos vételárat valószínűsítenek érte. Persze amennyiben megszállott gyűjtők csapnak össze egymással, a végső összeg ennek a többszörösét is elérheti.