1894 előtt még senki sem ismerte azt a szót, hogy „autó”. Kevesebb mint két emberöltővel ezelőtt a motorizáció igencsak gyerekcipőben járt, s egyetlen villanással később, 2007-ben a járműállomány már 918 millió darabból áll. A hihetetlen mértékű tudományos és technikai fejlődés mögött büszke férfiak (és néhány Hölgy) munkássága, tudása, s ami a legfontosabb; szenvedélye áll.

Szenvedély nélkül ugyanis egyikük emberfeletti teljesítménye is elképzelhetetlen lenne, de mára gyárak dübörögnek, autópályák kígyóznak szerte a világon, miközben utcai autóinkkal akár 400 km/óra feletti sebességgel száguldhatunk a legkisebb megerőltetés nélkül.

Benz, Daimler, Ford, Porsche, Peugeot, Renault - csak néhányan az úttörők közül

Vajon Carl Benz tudott arról, hogy 1886 január 29-én az egész világra hatással lesz? Ez volt az a nap, amit ma az autózás születésnapjaként tartunk számon, ugyanis mindannyiunk hőse ekkor ballagott be a szabadalmi hivatalba, hogy a 37435-ös sorszámú nyomtatvánnyal bejegyezze találmányát.

A Patent-Motorwagen 0,8 lóerős teljesítménye és a 16 km/órás végsebessége napjainkban már igencsak szerénynek tűnik, ám a hódítók előtt még olyan kishitű kijelentések emeltek korlátokat, minthogy „az emberi test képtelen 50 km/órás sebesség elviselésére”, vagy, hogy „mesterséges repülő tárgyat építeni lehetetlen”.

Sok évnyi pereskedés után futószalagon a Ford T-modell

Az olyan, mára közismert nevekkel bíró hódítók, mint Carl Benz, Gottlieb Daimler, Louis Renault, Armand Peugeot, Ferdinand Porsche vagy éppen Henry Ford persze nem ismertek lehetetlent. Az autógyárakat sorra bekebelező óriások még magukon viselik a legnagyobbak neveit, de ne engedjük azt sem, hogy hazánk büszkeségei feledésbe merüljenek!

Emlékezzünk hát meg Bánki Donátról és Csonka Jánosról, akik Wilhelm Maybach előtt, még 1893-ban szabadalmaztatják a fúvókás porlasztót. Ezzel a belső égésű motor (talán) végleg felülkerekedett a gőz- és elektromos hajtáson, és a Csonka-féle postaautóval megkezdődött a hazai autógyártás.

Barényi Béla a bogárhátúval. Később milliók életét menti meg.

Aztán Fejes Jenő a vas motorblokkoknál 30 százalékkal könnyebb konstrukcióval rukkolt elő. Galamb József már nem szorul bemutatásra, hiszen ő Henry Ford szárnyai alatt, a T-modellel vált világhírűvé, s feltalálta többek között a levehető hengerfejes motort és az automata sebességváltókban máig használatos bolygóművet is.

Schimanek Emil a gázolaj előmelegítésével tovább növelte a dízelmotorok hatásfokát, míg az 1997-ben elhunyt Barényi Béla a gyűrődési zónákkal megerősített utascellával milliók életét mentette meg, és Ferdinand Porsche előtt öt évvel vetette papírra a Volkswagen Bogár vonalait. János Viktor nevét már kevesebben ismerik, pedig Vittorio Jano néven a FIAT, az Alfa Romeo és a Ferrari számára is tervezett sport- és versenyautó motorokat. A jelenleg Ausztriában élő (nyugdíjas) Dr. Anisits Ferenc, a "Dízelpápa" a dízelmotorok elektronikus vezérlésének nagy ismerője és egyben a BMW fejlesztő-központjának büszkesége.

Szerény 125 esztendő alatt jutottunk idáig

A felsorolást napestig folytathatnám, és a hazai műszaki egyetemek padjait sorra hagyják el a megszállottságukból mit sem vesztő magyar mérnökök, így az autózás 125. évfordulóján, de majd a kétszázhuszonötödiken is biztosan kihúzhatjuk magunkat!

Az olajkészletek kimerülésével és a hatalmas kínai-indiai piacok fejlődésével persze sokan farkast kiáltanak és a hagyományos értelemben vett mobilizmus végét jósolják, de mi egy cseppet sem félünk, mert az emberi elme képes minden akadály legyőzésére. Ahogy az egykori szaúdi olajipari miniszter említette: „Ahogyan a kőkorszaknak sem az vetett véget, hogy fogytán voltak a kövek, a nyersolaj kora is jóval korábban befejeződhet, minthogy elapad a fekete arany.”

'A mozgás maga az élet' - nincs megállás