Az alábbi cikkünk még egy korábbi holnapstruktúrából származik, így előfordulhatnak szerkesztési hiányosságok. Megértésüket köszönjük.

A nemrégiben bemutatott Ford Mustang Mach-1-est is teljeskörűen restauráló vállalkozás története első hallásra igen egyszerűnek mondható. Történt ugyanis, hogy két jóbarát hobbijának köszönhetően saját bőrén megélt tapasztalattal a tarsolyában úgy gondolta, hogy ha már építettek egy autót, akkor miért is ne adhatnák el. S ha már eladták, miért is ne építenének még egyet, aztán még egyet...

 

Persze a végső sikerhez vezető út korántsem volt zökkenőmentes, hiszen míg az Egyesült Államokban teljes a műszaki ellátottság és egyik percről a másikra rendelkezésre állnak a kívánt alkatrészek, addig hazánkban sem a szükséges szakértelem, sem a megfelelő infrastruktúra nem volt készenlétben. Hosszú évek munkája volt, míg összeállt az a csapat, amely képes egy veteránkorú ritkaságot szinte a nulláról újjá varázsolni.

Ebből is csoda lesz - galériaAzt hiszem, legutóbbi látogatásunk alkalmával fényt derítettünk arra, hogy egy autó gyári állapotra való visszaállítása nem okoz problémát, ám arról még nem szóltunk, hogy a tatai főhadiszálláson egyedi igények kielégítésére is mód van. Mindenki nagy álma, hogy egy régi autó szépségét és hangulatát a modern kor technikájával ötvözze. Míg ennek az építési elvnek egyes országokban megvan a hagyománya, addig a replikákkal és K.I.T. Car-okkal foglalkozó cikkünkben részletezett okok miatt hazánkban igencsak nehézkes egy ilyen módon épített autó forgalomba helyezése. Nem meglepő, hogy annak a „Tolvajtempó” című film által elhíresült Ford Mustang Shelby GT500 Eleanornak a megrendelője is egy Németországban élő ügyfél, melynek megszületését mi is figyelemmel követhetjük.

Néhány szóban a Shelby Mustangról

A Shelby GT500 az Eleanor donorjaA Mustang kezdeti sikerei után a vásárlók egyre nagyobb teljesítményre vágytak, így a Ford felkérte az AC Cobra által elhíresült Carroll Shelbyt, hogy építsen egy igazán sportos modellt. A tervezők kezdetben a a Shelby GT 350-es számára a széria 289-es (4736 cm3) motor megtartása mellett döntöttek, és versenyfelfüggesztést raktak az autó alá. Az ügyfelek azonban vérszemet kapva még erősebben verték az ajtókat, így a Mustang szélesebb és hosszabb karosszériát kapott, ami ezzel képessé vált befogadni a Ford big block-ját.

Valahogy be kellett zsúfolni a 'kicsikét'A kocsi orra majdnem nyolc centivel hosszabb lett, a hűtőrácsba két 7 collos fényszórót építettek, a standard motorházat, valamint különböző elemeket pedig a kocsi front részén és hátulján üvegszálas műanyag váltotta fel. A Mustang hátsó lámpáit Cougar lámpákra cserélték a gyáriak, köztük az impozáns kígyóval. A műszerfalon egy 140 mérföldig (225 km/h) mutató sebességmérő, valamint egy 8000 1/percig skálázott fordulatszámmérő kapott helyet.

Minden adott volt hát, hogy a hatalmas 428-as (7014 cm3) blokk helyet kaphasson a GT500-as motorházteteje alatt. Egy eredeti Shelby blokk könnyedén felismerhető az alumínium Cobra szívócsőről és a két Holley karburátorról, valamint a jellegzetes ovális légszűrőről. Az erőforrás így 5400-as fordulaton 355 lóerős teljesítményt adott le, míg maximális forgatónyomatéka 569 Nm-re adódott 3200 1/perces főtengelyfordulat mellett.

Chip Foose megtalálta az arany középutat

Az 1967-es Shelby Mustangot donorul választva végül a Boyd Coddington szárnyai alatt nevelkedett és méltán elhíresült Chip Foose tervezte meg az új Tolvajtempó Eleanorját. A feladat nem volt egyszerű, hiszen egy klasszikus vonalú autóhoz kellett olyan csomagot megalkotni, ami a régi rajongókat sem botránkoztatja meg, de a fiatalabb generációt is magával ragadja. Azt már csak új barátaink műhelyében tudtuk meg, hogy a forgatás alatt csak a 289-es blokkal szerelt modellek kaptak szerepet, míg az érzékenyebb fülűek haragját elkerülendő a készítők a nagyobb, hétezer köbcentiméteres motor hörgését keverték az üldözési jelenet hangsávjára.

Mindezek ellenére Eleanor világhíres lett, és a kisfiúktól a sikeres üzletemberekig szinte minden autóőrültnek ott díszeleg a falán. A „majd egyszer” kezdetű mondatot is elsütötte már mindenki, de szerencsére vannak őrültek, akik mindenáron valóra váltják álmaikat. Így történt, hogy Texas Államban a bokor alól előkerült egy Shelby GT500 karosszéria, ami néhány nap elteltével már Tatán várta, hogy teljes lakatosmunkát végezzenek rajta.

Úton hazafelé - a feltűnés garantált

A donor kiinduló állapotát ugyan a fotók is szemléltetik, ám talán még közelebb kerülünk az igazsághoz, ha a tapasztalatokról faggatjuk az építőket. Mivel a tengerentúlon igen drága, s sokszor megfizethetetlen a szaktudás, az ottani rajongók saját kezűleg esnek neki álmaik autójának, amibe persze beletörik a bicskájuk. Ezek után értékesítik az autót szintén avatatlan társaiknak, akik még tovább barkácsolnak. Megtörtént eset, hogy az egyik Mustang karosszériáját Hannibal Smith módszereit is felülmúlva, saját rendszámtáblájával foltozták ki, hogy aztán vastag glett-réteggel palástolják eme nemes eljárás módszerességét.

A Unique Performance csapott le a jogokraA szakszerű lakatosmunkák után következhetett a harci díszek beszerzése. Eleanor a film által olyan sikeres lett, hogy a legkülönbözőbb gyártók gyakorlatilag vérre menő csatát vívtak a későbbi sorozatgyártás jogaiért. A versenyben végül a Unique Performance lett a befutó, így ők a műanyag kiegészítő elemek beszállítói is. A külcsín már adott volt, így következhetett a megrendelő igényeinek felmérése, aki egy igazán brutális autóra vágyott, modern futóművel. Ekkor isteni szerencse történt, ugyanis Hollandiában egy széria állapotában is erősebb 427-es blokkal szerelt Shelby Cobra lángra kapott, és az esetet ép bőrrel megúszó motor szabad prédává vált.

Öröm az ürömben, hogy eladóvá vált egy Cobra 427-es blokkja

A hétliteres szörnyeteg gyári adatai most említésre sem méltóak, hiszen a modern technika széles mozgásteret engedélyez. Noha a korábbi tulajdonos sosem mérte le Cobrája valós teljesítményét, a motorháztető alatt elmondása szerint 530-570 tagú ménes feszített. A tatai műhelyben készülő izomkolosszus azonban „mindenből a legjobbat kapja”, így az építők 650-700 lóerős végeredményre számítanak, ami elegendő lehet arra is, hogy a garázsban veszteglő dinitrogén-oxiddal erősített Dodge Vipert (475+250 LE) is maga mögé utasítsa. (A megmérettetésre vélhetően tavasszal sor is kerül majd.)

Tavasszal ezt is megnyomjukBár a műhelynek korábban volt már tapasztalata restaurálandó Shelby GT500-assal és Eleanorral is, ez a munka több szempontból is különleges. Egyrészt a megrendelő egyedi igényeit telefonon vagy e-mailben kell felmérni, másrészt az alkatrészek legtöbbször a tengerentúlról érkeznek, így nem ritka, hogy a szállítási költségek az alkatrész árának sokszorosára rúgnak. Mivel a postázási árszabás kedvező mivolta valójában hosszú átfutási időt takar, mérlegelni kell, hogy megáll-e a munka, vagy még többet áldozunk kedvencünkre. Legutóbbi látogatásunkkor egyébként éppen az 1000 lóerős teljesítményig használható hűtőrendszer került beépítésre, ám a későbbi munkálatokról még részletesen beszámolunk.

Korábban is készült már Eleanor, amiről a fényezési munkák miatt csúsztunk le

Mint azt az építőktől megtudtuk, bár a kezük közül kikerülő Eleanor minden tekintetben jobb lesz, mint filmbeli felmenője, vagy éppen az 1967-es donor, de egy átalakított és kevésbé autentikus darab leginkább a megrendelő számára lesz felbecsülhetetlen értékű. Míg egy gyári állapotra restaurált példánynak jobb az értéktartása, sőt, befektetésnek is javasolható, addig egy egyedi autó értékvesztése a ráfordított összeghez viszonyítva hatalmas. „De micsoda utazás, micsoda utazás?!” Az Eleanor épülésének következő szakaszába az alábbi linken nyerhet betekintést a kedves Olvasó.