A járműgyártók meglehetősen széles és színes palettát képviselnek napjainkban, s történetük is számos érdekes momentumot, izgalmas fordulatot és könnyfakasztó sztorit foglal magában. Ezúttal nem az aktuális listából választottunk: olyan konstruktőrről emlékezünk meg, amely már hosszú évtizedek óta nem alkot, ám rövid munkásságával is markáns nyomot hagyott az autózás történetének vásznán.
Természetesen sajnálatos, hogy olyan gyártóknak kellett lehúzniuk a rolót, amelyek igazán értékes és igényes termékekkel gazdagították a világot, ám a múlton már aligha tudunk változtatni, azonban a sors által megpecsételt vállalkozásokra való emlékezés segít abban, hogy a patinás márkanevek és az azokat körülvevő történetek az utókor számára is fennmaradjanak. Nagyjából ez a tényállás érvényes a Duesenbergre is, amely méltán válhatott híressé. Ma más igazi ritkaság, de értékét remekül reprezentálja, hogy Jay Leno, a tengerentúlon oly népszerű tévés személyiség és egyben nagy tekintélynek örvendő autórajongó hihetetlen méretűre hízott garázsában is áll négy példány.
Két főbb modellsorozat készült - a Model A csak a nyitány volt
A Duesy – ahogy sokszor becézik – története egészen a XIX. század elejére vezethető vissza, s ahogy a név alapján sejthető, a szálak Németországban gyökereznek. 1913-ban Frederick és August Duesenberg, a két Németországból kivándorolt fivér megalapította a Duesenberg Automobile & Motors Company néven futó vállalkozást, amelyben reményeik szerint kamatoztathatták autodidakta módon tanult mérnöki ismereteiket. A székhely az Iowa állambeli Des Moines városában létesült, hogy aztán sportautók készülhessenek ott az eredeti terveknek megfelelően. Az 1876-os, illetve 1879-es születésű testvérpár számos kísérleti modell építésével szerzett tapasztalatot az autógépészet terén.
A fivérek szakértelmét remekül bizonyítja, hogy az akkori viszonyok között a Duesenberg modellek a legjobbak közé tartoztak: 1914-ben Eddie Rickenbacker is egy Duesy volánja mögött szerzett 10. helyet az Indianapolis 500-as versenyen, míg 1924-ben, ’25-ben és ’26-ban már a dobogó legfelső fokát foglalhatta el a márka. Az első világháború idején ráadásul logikusnak tűnő kitérőt is tett a vállalkozás, mégpedig a Bugattitól licenszelt repülőgépmotor, a Bugatti U-16 gyártására tett kísérlettel. Mindez azonban nem tartott sokáig, a projekt igazán komollyá sem érhetett, hiszen a háború végét jelző békeszerződés egyben a repülőgépmotorok gyártása iránti kereslet jelentős apadását hozta magával. Ennek ellenére a repülőipar és a hajóipar számára továbbra is gyártottak motorokat, több-kevesebb sikerrel.
Milliárdos sikerrecept mérnökök kezében
A vállalat irányítása mindeközben kicsúszott az alapítók kezéből, 1919-ben a minnesotai és New Jersy-i gyárakat eladták John Willysnek, ők pedig Indianapolisba költözve Duesenberg Automobile and Motors Company néven visszatértek kizárólag az autók gyártásához, s 1920-ban már el is készült az első, általuk épített személyautó. A gyár mintegy 69.000 négyzetméteres területet ölelt fel, s egészen 1937-ig működött.
Amilyen kiváló mérnökök voltak a Duesenberg fivérek, legalább olyan pocsék üzletemberek is, amit az eladások sínylettek meg igazán. Hiába vált a Duesenberg akkoriban a legjobb szó szinonimájává, mégsem kelt el az első modellből az összes legyártott példány. Az Egyesült Államokban a Model A volt az első, sorozatgyártásban épített soros nyolchengeres autó, amely ráadásul kiváló műszaki paraméterekkel és tudással rendelkezett – persze korabeli mércével –, s az árcédulája is kimagasló volt: 6.500 dollárt kértek érte.
Korának csúcstechnológiája: a Duesenberg híres, soros nyolchengeres motorja
Olyan, abban az időben még ritkaságnak számító műszaki megoldások szerepeltek a Model A repertoárjában, mint a hengerenként négyszelepes hengerfej vagy a négy kerékre kiterjedő hidraulikus fékrendszer. Az autó kisebb és könnyebb volt versenytársainál, sebességben és teljesítményben pedig felülmúlta az ellenfeleket. A 4,3 literes erőforrás 90 lóereje és 230 Nm nyomatéka az akkori viszonylatokban valósággal repítette a típust. Az elkészült példányok értékesítése 1921 decemberében kezdődött meg, s egészen 1927-ig gyártották – a 6 éves ciklus alatt mintegy 650 darab épült, ami már abban az időben is kicsiny számnak minősült.
A mindeközben sorban besöpört sportsikerek ugyan jótékonyan hatottak a Duesenbergek értékesítésére, ám a vállalatot ez sem mentette volna meg az újabb csődtől. A Cord segítségének hiányában nem élhetett volna tovább a márka. Az új jelentősebb összeget invesztált a cégbe, amely 1928-ban kiadta legsikeresebb termékét, a híres Model J-t és feltöltött testvérét, az SJ-t. Ahogy az előzőekben, úgy ezúttal is magas technikai színvonalról és nemkülönben kiemelkedő árfekvésről beszélhetünk – kiviteltől függően akár 15-20 ezer dollárt is elkértek a különlegességért, amik akkoriban többszöröse volt más gyártók csúcsmodelljei által képviselt árszintnek.
Kettőt kérek! Az elmaradó sikerek miatt később már féláron is hajlandóak voltak megválni egy-egy modelltől
A Model A-t és az azt követő, nagyon ritka változatát, a 100 lóerős Model X-et követően a Model J 1928 december 1-jén mutatkozott be a nagyközönségnek New Yorkban, míg az európai premierre Párizsban, 1929-ben kerülhetett sor. A tervek szerint 500 darabos éves termelést kellett volna tartani, azonban a válság szele megérintette az autópiacot is, így csupán 200 darab talált gazdára az első évben, míg ’30-ban mindösszesen 100-at sikerült eladni.
Amikor még minden autó igazán egyedi volt - rengeteg változat készült
A Model J/SJ hajtásáról az előzőekhez hasonlóan soros nyolchengeres benzinmotor gondoskodott, amely óriásit fejlődve és 7 literesre hízva már a szívó verzióban is lenyűgöző, 269 lóerős teljesítmény leadására volt képes. A motor ezúttal is hengerenként négy szeleppel, valamint kettős felülfekvő vezérműtengellyel rendelkezett. Az SJ névre hallgató, kompresszorral feltöltött verziók 326 lóerőt tudtak, amely akkoriban hihetetlen teljesítmény volt. Képzeljék csak el: a premier idejében 1928-at írtunk. 87 évvel ezelőtt már 220 km/h-nál is gyorsabban száguldó szuperautó repeszthetett.
Időgép a jövőbe? Aki ide ült, úgy száguldhatott, mint mások évtizedekkel később
Mindenesetre a gyorsulás már nem volt olyan vérmes, köszönhetően többek között a háromfokozatú váltó elnyújtott áttételeinek, a magas tömegnek és a nem túl hatékony hajtásláncnak. A 17 másodperces 0-100-as sprint manapság megmosolyogtató, de egy olyan korszakban, amikor jóformán egyetlen sportmodell sem volt képes 100 km/h-ra felgyorsulni, így is óriási fegyverténynek számított.
Pedig az SJ nem is a csúcs volt. Két SSJ is készült: a rövidített (3,2 méteres) tengelytávú, könnyített modell számára 400 lóerőt hoztak ki a motorból. A két modell híres amerikai színészek kedvelt játékszere lett, Gary Cooper és Clark Gable a mozivásznon kívül bennük versenyzett Hollywood dombjain, legalábbis az akkori szemtanúk elmondása szerint.
A tömény elegancia és luxus férfias játékszere
Küllemét illetően is a kor élvonalába tartoztak a Duesenbergek, ami nem is csoda, hiszen neves tervezők rajzolták meg a vonalakat. Két hosszban is elérhető volt az autó: a kisebbik tengelytávolsága 3,6, a nagyobbiké 3,9 méter hosszan nyúlt el, de készültek egyedi, speciális variánsok is. A 6 éves periódus alatt az autó ugyan átesett néhány kisebb módosításon, de lényegében 1937-es búcsújáig főbb egységek tekintetében változatlanul került összeépítésre. A ’30-as évek közepére a frissítés hiánya egyre fájóbbá vált, a váltómű és az alváz felett ugyanis elhaladt a kor. A versenytársak ekkoriban már teljesen szinkronizált váltót adtak modelljeikhez, míg a Duesy vezethetősége ennek tükrében már nehézkes volt.
1938-tól sajnálatos módon már agóniáról beszélhetünk csupán, ugyanis ekkoriban mindösszesen a megmaradt alkatrészekből összeépített autók gördültek ki a Duesenberg kapuján. Nyilván ebben Fred Duesenberg 1932-es halálának is szerepe volt, de a Cord 1937-es összeomlása jelentette az utolsó szöget a koporsóban. A készítőknek nem hoztak anyagi sikert a típusok, ellentétben számos tulajdonossal. Aki például 1951-ben még 500 dollárért vásárolt egy használt példányt, nyolc évre rá ugyanazért már 4000 dollárt kapott. Mára más magasságokról beszélünk: egy-egy makulátlan, különlegesebb darab 4-4,5 millió dollárért, azaz egymilliárd forintos áron cserél gazdát.
Mára a Pebble Beach messze földről híres veterános seregszemléjének gyakori résztvevői a Duesenberg modellek
A márkanév népszerűsége továbbra is töretlen maradt, hírességek, színészek és előkelő polgárok vásárolták az autókat, amelyek státusszimbólumként is érvényesültek. Ma már kevesebb, mint 400 példány létezik az egykor tündöklő márka teljes életművéből, de a megmaradt példányok a legjobb kezekben vannak, s hűen őrzik a múlt csillogó emlékeit.