Alapvetően mindig is mókásnak találtam a BMW történelmének első Z-modelljét, a különleges Z1-et, de azt soha nem gondoltam volna, hogy életem eddigi legmeghatározóbb klasszikus autós élménye fog a meglehetősen furcsa roadsterhez társulni. És ezalatt nem a körítést, hanem magát az autót értem: nem egzotikus tájakon vagy exkluzív helyszíneken, hanem ’csupán’ a Balaton-felvidéken vezethettem a kis kétülésest, amiért ismeretlenül is hálás vagyok a kedves tulajdonosnak, aki felajánlotta a lehetőséget nekünk a BMW importőrén keresztül.

A BMW Magyarország már a kezdetektől fogva a Concours d’Elegance Balatonfüred veteránautós szépségverseny főtámogatója, a forgalmazó pedig amellett, hogy segíti a rendezvényt, minden évben meghív a Balaton-felvidékre egy maroknyi autós újságírót, a program keretében pedig rendszerint lehetőségünk nyílik néhány izgalmas veteránautót kipróbálni a márka(csoport) kínálatából. Ez idén sem volt másképp: amikor megérkeztünk a megbeszélt monoszlói helyszínre és megláttuk a tűzpiros Z1-et, hinni sem bírtunk a szemünknek, a kis roadster ugyanis alacsony gyártási darabszáma révén komoly különlegességnek számít, így tényleg ritka alkalom, hogy egy ilyen modell volánja mögé lehessen huppanni.

Idén a BMW (és a tulajdonosok) jóvoltából egy '90-es évek elejéről származó MINI-t és egy Z1-es BMW-t vezethettünk a Concours d'Elegance Balatonfüred rendezvény ideje alatt – nagy élmény volt

A Z1 mellett egy (szintén tulajdonosi felajánlásból származó) sötétzöld, ún. Mark VI-os MINI állt, aminek érdekessége, hogy az autó napi használatban van, vagyis nem valami gyűjtői darabról van szó, amely csak találkozók alkalmával szabadulna ki a ponyva alól. A MINI – amit még mindig élmény vezetni, bár ezúttal szó sem lehet ‘objektív jóságról’, itt a hangulat és a vidámság dominál – szerepeltetése nem volt véletlen: az ikonikus brit kisautó idén ünnepli 60. születésnapját, amiről nemrégiben mi is megemlékeztünk egy cikk keretében, de most térjünk is vissza cikkünk főszereplőjére, a BMW Z1-re, amely az összes BMW Z roadster ősének tekinthető.

A Z1 persze szintén abszolút tudatos volt az importőr részéről: a BMW Magyarország a vadonatúj Z4 hazai menetpróbáját is a balaton-felvidéki rendezvényen tartotta (a 8-as kabrióéval egyetemben), az első kis BMW roadster bemutatása pedig nyilván stílusos az utolsó mellett. Ígérjük, hogy a jövő héten leírjuk Olvasóinknak, hogy milyen a vadonatúj Z4 és a 8-as kabrió, de a Z1-et nem bírtuk tovább tartogatni. Soha nem voltam a modell nagy rajongója, de eddig egyetlen veteránautó sem fogott meg annyira, mint a menetpróba után a Z1, és legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy ekkora élmény lesz leengedett ajtókkal korzózni a Balaton-felvidéken.

Mellettem az utódom – bal oldalt az első Z (a Z1), jobb oldalt pedig a legutolsó Z (aktuális Z4) BMW látható – galéria

Jól olvasták a leengedett ajtókat: a Z1 ajtómechanizmusa abszolút egyedinek számít az autók világában: a ‘kilincs’ meghúzására a két alacsony ajtó nemes egyszerűséggel eltűnik a karosszériában, a villanymotorok segítségével pedig ugyanígy visszacsúszik a helyére. A megoldás különlegessége, hogy menet közben is lehetséges a hagyományos belső kilincsről az ajtók leengedése, illetve visszahúzása, ráadásul ez nem is tilos, vagyis gond nélkül tudunk így közlekedni az autóval. Meglepő módon a karosszéria merevsége is abszolút rendben van, az ajtók ugyanis nem befolyásolják a csavarodási szilárdságot. Mondanunk sem kell, mekkora élmény lenyitott tetővel és lecsúsztatott ajtókkal (persze ilyenkor az oldalablakok is automatikusan lecsúsznak) autókázni: a Z1 ilyenkor páratlan szabadságot kínál...

Gondolhatják, hogy napjainkban lehetetlen lenne egy ilyen megoldást szériagyártásba vinni, a lecsúszó ajtókkal ugyanis garantáltan nem tudná egyetlen autó sem teljesíteni a szigorú biztonsági előírásokat. Ám a ’80-as években (szerencsére?) nem a biztonság volt a minden, így az autógyártók hasonló őrült megoldásokkal állhattak elő. Minden bizonnyal azzal sem árulunk el nagy titkot, hogy ez a nem éppen konvencionális ajtómegoldás nem túl praktikus: annak érdekében, hogy el tudjanak tűnni az ajtók a küszöbben, a küszöb természetesen nagyon magas, az ülések pedig roadsteresen alacsonyan vannak, így valóságos művészet elegánsan beszállni a Z1-be, bár ígérem, hogy ha lehetne egy ilyen autóm, megtanulnék elegánsan be-/kiszállni.

Leírhatatlan élmény a Z1 terelgetése – lehúzott ajtókkal teljes a szabadság...

Máskülönben nem rosszabb a helyzet, mint az új i8 esetében, sőt, ha le van nyitva a tető, akkor egészen gyorsan be tudunk huppanni a kimondottan kényelmes, nem mellesleg látványnak sem utolsó, ráadásul nagyon jól tartó sportülésekbe, amelyeket meglehetősen merész mintázattal láttak el a gyáriak. Érdekes, hogy a Z1-et leváltó Z3 ülései jóval szerényebbek és sokkal kevésbé kényelmesek – az összehasonítás abszolút személyes tapasztalatokon alapul, nagyon jó barátom Z3-asával ugyanis már kilométerek ezreit volt szerencsém megtenni.

A helykínálat is abszolút rendben van, a belső formaterv pedig a korabeli 3-as szériát, vagyis a legendás E30-at idézi. A háromküllős kormánykerék ugyanakkor teljesen egyedi és csak a Z1 kapta meg, akárcsak a négy kerek, ‘kiálló’ csőbe húzott műszert, amelyek nagyon jó hangulatot kölcsönöznek a beltér számára. A minőség kiváló, a hangulatot pedig a bőrbe varrott műszerfal igyekszik fokozni. Nem mellesleg tudni érdemes, hogy a mindössze 8 ezer példányt számláló Z1 sorozat összeszerelése kézzel történt, vagyis úgy a belsőt, mint a karosszériát kézzel rakták össze – ez néhány autónál gondot jelent az összeszerelési minőség tekintetében, de itt minden hibátlan.

A küszöbbe süllyednek el gombnyomásra (kilincshúzásra) az ajtók – egyedülálló és fantasztikus, persze a be-/kiszállás nehezen kivitelezhető elegáns formában

Persze az is igaz, hogy ilyen példányt nem könnyű fellelni: most kapaszkodjanak, a kilométeróra bő 7 ezer (!) kilométert mutatott, vagyis egy közel 30 éves új autóról beszélhetünk. Azt nem sikerült megtudni, hogy vajon a gyártás vagy egy esetleges felújítás óta került bele mindössze 7 ezer kilométer a tűzpiros Z1-be, de alapvetően ennek nincs is számunkra jelentősége, a lényeg, hogy az autó esztétikai és műszaki állapota gyönyörű volt.

A Z1-et különben nem bűn veteránnak nevezni, tekintettel arra, hogy a modell 1987-ben debütált a Frankfurti Autószalonon, vagyis az IAA-n. A gyáriak alapvetően az E30 alapjaira építették, de tekintettel arra, hogy rengeteg alkatrésze egyedi (tényleg egyetlen másik BMW-vel nem egyezik), ezért mindenképp illik önálló modellként kezelni. Innovációkból bizony nem volt hiány – gondoljunk csak az ajtókra vagy a műanyag karosszériára – és további különlegesség, hogy a Z1 hátul nem az E30 ferde tengelyű hosszlengőkaros futóművét, hanem a későbbi E36-os 3-as BMW többlengőkaros hátsó futóművét kapta meg.

Soha nem gondoltuk volna, hogy ennyire élvezetes a BMW Z1 vezetése... – galéria

Ezzel kapcsolatban érdekesség, hogy a jóval későbbi Z3 utód – amelyről kevesen tudják, hogy nem az E36, hanem az E30 alapjaira épül – visszatért az E30 hátsó futóműmegoldásához, vagyis ilyen tekintetben a Z1 egyértelműen fejlettebb és ügyesebb a Z3-nál. A szériagyártás különben meglehetősen sokat késett a 87-es premierhez képest, hiszen végül 1989 elejétől 1991 közepéig készült a Z1, mégpedig a kézi gyártás okán pedig kimondottan lassan: naponta mindössze 6 autó hagyta el a gyártósort.

A kiválóan hangolt, egyszerre meglepően kényelmes és sportos futómű remek vezetési élményt biztosít, a 225/45 R16 méretű abroncsokkal pedig – megfelelő gumiválasztással – szuper tapadás érhető el. A kiegyensúlyozott viselkedés érdekében a motort a tervezők az első tengely mögé építették be (így orr-középmotorosnak hívják a felépítést a gyáriak), így a súlyelosztás is tökéletes. És hogy milyen motort? Arra már sajnos nem maradt büdzsé, hogy egyedi sportmotort kapjon a Z1, így az E30-as 3-a széria legerősebb hathengerese, az M20B25 kódjelű 2,5 literes, 12 szelepes, 170 lóerős egysége került a motorháztető alá, amihez egy nagyon jól kapcsolható ötfokozatú kézi váltót csatlakoztattak a gyáriak. A hátsókerékhajtás magától értetődik.

Csukott tetővel is kimondottan jól néz ki és harmonikus a BMW Z1 – galéria

A 170 lóerő és a 222 Nm a gyári adatok szerint 7,9 másodperces 0-100 km/h-s sprintidőre és 225 km/h-s végsebességre elegendő, vagyis mai szemmel nézve egyáltalán nem gyors a Z1, de a maga korában abszolút dinamikusnak számított, egy veteránautó esetében pedig egyébként sem az a fontos, hogy hány másodperc alatt futja a százat… na meg különben is, ilyen szabadságérzet mellett kit érdekel, hogy mennyire lép a Z1? Főleg, hogy a sorhatos, legendás M20-as gyönyörű hangon énekel, olyannyira, hogy nagyon hiányzik neki egy öblösebb hangú sportkipufogó.

Akiknek nem volt elég a 170 lóerő és megfelelően stabil anyagi háttérrel rendelkeztek, az Alpinánál rendelhettek egy BMW-Alpina RLE (Roadster Limited Edition) nevű speciális Z1-est, amelynek 2,7 literesre fúrt, nem mellesleg pedig határozottabb hangú hathengerese 200 lóerőt és 261 Nm-t biztosított, 7 másodpercre lerövidítve a 0-100 km/h-s sprintidőt és 230 km/h fölé tornászva a végsebességet. Miközben a ‘sima’ Z1 1989-ben 83 ezer márkától volt elérhető, az Alpinákért minimum 116 ezer márka volt esedékes, ma pedig tényleg aranyáron futnak a szuperritka Alpina Z1-ek, amelyekből hivatalosan mindössze 66 példány készült.

Nem egy rakéta, de bőven elég az ereje és meglepően jól vezethető – galéria

Ám befektetésnek a ‘sima’ Z1 nyolcezer példányának valamelyike sem rossz, a lényeg, hogy az autót jó állapotban tudjuk megőrizni, illetve szép állapotba tudjuk hozni. Jelenleg a nemzetközi piacon az állapot és a futásteljesítmény függvényében átszámolva 10 és 20 millió forint közötti összegekért cserélnek gazdát a Z1-ek, ami annak tükrében, hogy a Z3 utód sokkal olcsóbb és ennyi pénzért már egy vadonatúj Z4-et is simán kaphatunk, ez rengeteg pénz, ám aki teheti és vágyik a Z1-re, ne hagyja ki, mert garantáljuk, hogy a kis roadster soha nem lesz már olcsóbb...

Így mutat felhúzott oldalajtókkal – 30 éve nagyot ütött ez a forma

Apropó, tudják, hogy mire utal a Z betű a típusjelzésben? A német Zukunft szóra, ami a jövőt jelenti. És tényleg: a Z-sorozatnak már most is bő 30 évre tekint vissza a múltja, az új generáció pedig még csak most mutatkozott be, szóval a Z1-nek tényleg volt – és lesz is – jövője...