Beharangozó cikkünkben hírt adtunk már róla, hogy idén ismét találkozóra invitálták a stuttgarti gyár legszebb veterán versenyzőit, a jeles esemény pedig azóta lezajlott: immár a IX. Csillagtúra mezőnye indult útnak május 1-jén a Felvonulási térről, hogy kétnapos megmérettetés keretében érje el Pécset és a célszalagot.

A szervezők most sem tétlenkedetek és nagyszerű útvonaltervvel készültek, hogy a mezőny ne csak ügyességét és márkatörténeti tudását mérhesse össze, hanem olyan kirándulást is tegyen változatos helyszíneken, amely garantáltan életre szól majd.

Ismét rajthoz állt a mezőny - galériaA Csillagtúra, melyen harmadik alkalommal vettem részt navigátorommal, az édesanyámmal, nem a versenyen kezdődik, hanem jóval hamarabb. Ahogy az idei versengésen ismét induló autót korábbi cikkünkben bemutattam, a veteránautó versenyek világába édesapám emlékére csöppentünk, és 2012-ben debütáltunk először anya-lánya párosként. Ezen a felálláson idén sem változtattunk, és ahogy a W 116-os zászlóshajó, mi magunk is nagy izgalommal készültünk a megmérettetésére.

Tudni kell ugyanis, hogy ez nem csak egy komoly hagyománytisztelő felvonulás, hanem itinerrel kijelölt ütemtartó autóverseny, ahol a két nap és a visszaút távolságát összeadva, körülbelül 600 kilométert kell abszolválni. Nem árt tehát egy üzembiztos oldtimer. Utóbbi nem egyszerű feladvány még a legrutinosabb versenyzőknek sem, mert az öreg autónak lelke van, és előfordul, hogy a legnagyobb odafigyelés ellenére is megmakacsolja magát a technika. Az autót az indulás előtt tehát fel kell készíteni, ami egy hölgypárosnak nem is olyan egyszerű feladat.

Komoly felkészülést igényel a versenyBejárásom van műhelyekbe, imádom a benzingőzt és sok régi ismerős is körül vesz, de a felkészülésért én felelek, úgyhogy bevált, régi szerelőink kezébe adtam a kulcsot. Következett tehát az autó teljes körű átnézése: fékek, futómű, folyadékszintek, ékszíj, gyertyák, gyújtás, CO szint mérése, kerekek, a szükséges feladványok.

Bennem azonban élt a kíváncsiság és persze a sokat hallott mondat „menni kell vele”, úgyhogy ennek jegyében nem ártott még a verseny előtt próbálgatni, inkább itthon jöjjön elő bármi, mint útközben. A helyzet ekkor úgy állt, hogy az autón az indulás előtt másfél héttel minden jónak tűnt, de a plusz próbaút nem árt meg soha. Milyen jól tettük!

Tudtam, hogy a 4500 köbcentiméteres motornak autópálya kell, éreztem, hogy ide nem lesz elég a városi karika, úgyhogy tettünk egy utat a Gödöllői dombság irányába. A paripa száguldott, de hazafelé már éreztem, hogy valami nincs rendben, kezd melegedni. Csak most ne történjen semmi - gondoltam.

Másnap hívtam már reggel a szerelőt, hogy baj van, magas az alapjárat és elkezdett melegedni az autó, miközben már csak egy hetünk van. Két óra múlva elmondta, hogy az értékeket ismét beállította, de a Visco kuplung megadta magát, ezért nincs rendben a hűtés, alkatrész kellene hozzá. Egyszerre kezdtük keresni, én is nyakig voltam az interneten a webáruházak kínáltában, hogy Németországból megjöjjön a kinti raktárból a W116-oshoz való kuplung.

Égtek a vonalak, miközben egy komplett fodrászat nekem drukkolt (a hölgyszerkesztő versenyfelkészülésébe ez is beletartozik, hogy egy ilyen megmérettetésen szépnek kell lenni, de egy-egy váratlan helyzet ilyenkor általános), mire visszajött az e-mail, megkötöttük az üzletet, alkatrész tehát lesz. Hurrá. Eljött a hétfő, belekerült, a melegedés megszűnt, de ekkor még nem mondhattam, hogy mindennel végeztünk volna. A beszámolóban most ugrunk egy kicsit, és felidézem, milyen is a készülés, percről, percre.

Pénteken verseny, most még csak szerda van. Az autó a Dinitrol Rusztika Bt. szakértő és legendás kezei között szépül, én meg csak remélni tudom, hogy a hiba megszűnt és minden rendben lesz. Van ugyan egy kisebb gondunk a melegen indítással, de megnyugtatnak a szerelők, nem lesz gond, hidegen és melegen pompásan indul majd. Ha meg nem lehet beindítani, várni kell, mondják. Rendben, észben tartom és alkalmazom majd - ezt gondoltam ekkor. Az autót közben felszereljük sok palack vízzel, csavarkulcsokkal, váltó- és motorolajjal, pokróccal, törlőrongyokkal és tisztítószerrel a bogarak ellen, magunknak frissítővel, már csak a kutyát kell a panzióban leadni.

Csütörtök reggel. A Mercedes ragyog és csillogva várja hű társait, de csak majd este megyünk érte, a verseny megnyitójára. A szalonba még a smarttal megyünk, hiszen nem kötelező akkor még a versenyjármű. Persze még nem sejtettem akkor, hogy ezen a versenyen a kétüléses törpe újra színre lép majd. A szervezőktől megkapjuk a rajtszámot, az itinert, a hölgyek egyforma sálat, miközben Majosházi Péter versenyigazgató, a időmérő Chronomoto team vezetője eligazít az itiner rejtelmiben és az 1/100-as szakaszok ismeretében. Mi újra beállunk az újoncok közé, mert soha nem árt a gyakorlás, de utána irány a versenygépért, és indul az este az itiner tanulmányozásával és a csomagolás befejezésével.  Képzeljék el azt a helyzetet, hogy két nő autóversenyre pakol, ahol az estélyitől a pilóta felszerelésig mindenre szükség lesz…

Nem sétakocsikázás - komoly megmérettetésCsütörtök este. Bőröndök elől, ruhák nagyjából bent, ülünk a konyhaasztalnál és nézzük az itinert, a helyszíneket. GPS-t tilos használni, de hagyományos térképpel mindig készülünk. Az előre megadott helyszínek kinyomtatva, bejelölve, az 1/100-as szakaszokon az átlagsebesség kiszámolva, stopperek beizzítva. Vajda János kollégám aranyat érő délutáni tanácsait mantrázzuk, előkészítünk post it és toll hegyeket, megnézzük az útvonalat, átnézzük újra a márkatörténetet, amiben a Szabó Péter-Vajda János páros verhetetlen és kétszer is elsőséget szereztek a lapnak, tehát a tisztes helytállás a cél, de megpróbáljuk mi is. Éjfélre végzünk. Az autó rendben, mi ugyan kicsit elcsigázva, de már nálunk az indulási idő, 9:38 a Felvonulási térről.

Idén tudósító újságíró kollégáim szintén pompás járművekben vágnak neki a kalandnak, az itthon debütált CLA Shooting Brake és az S63 AMG limuzin volánja mögül várják a rajtot, ugyanis az idei túra a Mille Miglia győzelem és házi tuningműhely, az AMG köré csoportosul. Kísérőautónk a mezőny élén az AMG GT, mi is sem lehet pompásabb. A reggeli eligazítást követően Ingo Fröchlich a Mercedes-Benz Hungary ügyvezető igazgatója üdvözli a mezőnyt, majd megkezdődik a percenkénti start.  Fantasztikus látványt nyújt a kordon mögött izgatottan várakozó oldtimer sereg, a pódiumon minden versenyző szót kap, majd indulhat a megmérettetés és az első szakasz végén Százhalombatta.

Izgatottan várakozunk mi is, ám van egy hangyányi balsejtelmem, amikor a visszahűlő motor nem akar indulni, de eltelik pár perc, és helyre áll a befecskendezés, odagördülünk a starthoz. Ilyenkor mindig az enyém megtisztelő feladat, hogy a műsorvezetőnek elmondjam, hogy mit várunk a túrától  - a magam részéről a sikeres végigérést, mert itt bizony már az is komoly feladvány.

A rajtot követően, kezünkben az itinter, vesszük a kanyarokat, nem tévedünk el, a mutatókat figyelem, nincs melegedés, olajnyomás rendben, ragyogó napsütés van, időben elérjük az első ellenőrző pontot, megvan az újabb menetlevél, miközben csak 18 hibapontot kapunk a zászlóshajóval, mígnem elérünk Dégre a Festetics kastélyhoz. A gyönyörű oldtimerek már parkolnak, pecsétet kell keresnünk a kastélyban és parkban, és némi frissítő után indulás. Már ülünk a W 116-ban, a mezőny java már elindult, elforgatom a kulcsot, tekeri, tekeri, semmi. Újra. Semmi. Meleg a motor, 80-100 Celsius fok között, pici gáz sem segít, az önindítót nem akarom kínozni. Várunk. Eltelik húsz perc, ismét indítózás. Nem megy. A versenyzőtársak segíteni akarnak, de elengedjük őket, ne veszítsenek miattunk. Eltelik 50 perc, még mindig nem megy, pedig a motor kezd már visszahűlni. Ekkor éreztem azt, hogy nincs mit tenni, ha beindul, akkor is haza kell térnünk, és meg kell hoznunk a döntést, hogy az idei Csillagtúra véget ért számunkra. Indítás, majd nagy nehezen, de lábra kap a V8. Gázadásra elkezdenek a szelepek zenélni, és csüggedve bár, de bízva abban, hogy a döntés meghálálja magát, hazasuhantunk a pályán, tréler nélkül, lábon. A Mercedes már itthon , a garázs előtt gondolta úgy, hogy ideje pihenni, mögötte a többi autóval… Másnapra azonban az égiek is kegyesek hozzánk, hozzáfértem legkisebb harcosunkhoz, a smarthoz, irány tehát Pécs, illetve az utolsó időmérő, a Misina szakaszon, immár navigátor nélkül, egyedül.

A Széchényi tér és a csillagos modellekA mezőny eközben szombat reggel rajtolt a Kodály Központ elől, majd gyönyörű panorámás út kíséretében megkerülte Orfűt és a tavat, majd a Villányi borvidéken a Sauska Birtokon elköltött ebéd és a Maybach S-osztály látványa szerepelt a folytatásban.  A repcemezők szegélyezte kanyargós utakat, Harkány és Máriagyűd követte  időmérő szakaszokkal tűzdelve, utána Siklóson a Várkertben pihentek a lóerők, hogy zárásként a Misina-tető és az utolsó 1/100-as időmérővel a Pécsi TV toronynál végződő utolsó szakaszt követően, a boldog befutó felé vegyék az irányt a versenyzők a Széchenyi térre. A smart pilótájaként én végszóra értem utol a mezőnyt, de a befutó azonban mindenért kárpótolt, csillagos mezőnyben, dobogó szívvel várakoztam, hogy elérjem a kockás zászlót, amely nekem épp akkora győzelem volt.

A Csillagtúra a hagyományőrzést, a múltat és a jelen szépségét egyaránt magában foglalja, miközben a magyarországi vezérképviselet ismét figyelmet fordít a jótékonykodásra. A nevezési díjakból, minden 10.000 forintot a Korai Fejlesztő Alapítványnak utaltak a szervezők, a befolyt mintegy 700 000 ezer forintos összeget kiegészítve egymillió forintra. A mezőnyben részt vevő, most debütált, Kecskeméten készülő CLA Shooting Brake is jótékony célt szolgál, elárverezése a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat javára folyik majd be.

A gálaesten nem csak a szakasz győzteseket díjazták, hanem ismét remek hangulatú videókkal emlékezhettünk meg a csillagos márka történetéről, miközben abszolút győztest is avattak a rendezők, (az eredmény elérhető itt) a  vándorkupát egy évig birtokolja győztes páros. Abban a tudatban ünnepelve, hogy jövőre, a szavazáson megmérettetett Eger városában újra rajthoz álljon majd a páratlan mezőny, és varázslatos útvonalakat bejárva, érjen el újabb csillagos állomáshoz.

A verseny teljes fotógalériája, részletes képanyaggal itt érhető el.

Mi volt a hiba- avagy a W116-os versenygép betegségének oka

Számunkra idén a Csillagtúra nem várt helyzettel végződött, idén először nem tudtunk végigmenni, éppen ezért a verseny igazán akkor kezdődött el, hiszen betegünk a garázsban igencsak csüggedő lámpatestekkel várta orvosát és a diagnózist. A W116 azóta megtalálta hosszú kanyarok és szlalom után azt a befecskendezést remekül gyógyító szakműhelyt, ahol a gondos kezek az érkezés után azonnal eszközökkel nekiálltak a hiba felkutatásának.

A magam részéről nem kevés félelemmel vártam az ítéletet, ugyanis a K-Jetronic injektorfejes hibája csaknem végzetes lehet a rendszerre. A melegfutásszabályzó már fel lett újítva korábban, az AC pumpa kicserélve, az elektromos rész rendben, de valahol elveszítette a rendszer a nyomást, és korábban erre nem sikerült megoldást találni. Az értékek rögtön megmutatták, hogy nem a szabályzó vagy annak eltömődése lesz a bűnös, ráadásul a gyári értékek is jöttek a kompresszió mérésnél. A befecskendező szelepeket kitisztították, de akkor mi lehet a baj?

Feszült órák teltek el, vártam a telefont és egyben a hírt, milyen állapotban van a nagybeteg.  Évtizedes tapasztalataikra támaszkodva, Besze Sándor és kollégái nem ismerik a lehetetlent és eltökélten megkeresték a hibát. Most már nyugodtan leírhatom, ólomsúlyok gördültek le rólam, amikor megtudtam, hogy nincs akkora baj, mint lehetett volna, a feltárt lehetséges hibaok egyelőre nem más, mint az üzemanyag nyomástároló akkumulátor, ami meghibásodott (39 év után ez elfogadható) és ami azért is felel, hogy gyújtás alatt, meleg állapotban is indítható legyen az autó. Az alapos átnézés során a benzincsövek átvizsgálásakor kiderült, hogy két hátsó cső elöregedett, amely szivárgást okozott, és láthatóvá vált a felmaródás a friss FIVA minősített alvázon.

Beharangozó cikkünkben hírt adtunk már róla, hogy idén ismét találkozóra invitálták a stuttgarti gyár legszebb veterán versenyzőit, a jeles esemény pedig azóta lezajlott: immár a IX. Csillagtúra mezőnye indult útnak május 1-jén a Felvonulási térről, hogy kétnapos megmérettetés keretében érje el Pécset és a célszalagot.

A szervezők most sem tétlenkedetek és nagyszerű útvonaltervvel készültek, hogy a mezőny ne csak ügyességét és márkatörténeti tudását mérhesse össze, hanem olyan kirándulást is tegyen változatos helyszíneken, amely garantáltan életre szól majd.

Ismét rajthoz állt a mezőny - galériaA Csillagtúra, melyen harmadik alkalommal vettem részt navigátorommal, az édesanyámmal, nem a versenyen kezdődik, hanem jóval hamarabb. Ahogy az idei versengésen ismét induló autót korábbi cikkünkben bemutattam, a veteránautó versenyek világába édesapám emlékére csöppentünk, és 2012-ben debütáltunk először anya-lánya párosként. Ezen a felálláson idén sem változtattunk, és ahogy a W 116-os zászlóshajó, mi magunk is nagy izgalommal készültünk a megmérettetésére.

Tudni kell ugyanis, hogy ez nem csak egy komoly hagyománytisztelő felvonulás, hanem itinerrel kijelölt ütemtartó autóverseny, ahol a két nap és a visszaút távolságát összeadva, körülbelül 600 kilométert kell abszolválni. Nem árt tehát egy üzembiztos oldtimer. Utóbbi nem egyszerű feladvány még a legrutinosabb versenyzőknek sem, mert az öreg autónak lelke van, és előfordul, hogy a legnagyobb odafigyelés ellenére is megmakacsolja magát a technika. Az autót az indulás előtt tehát fel kell készíteni, ami egy hölgypárosnak nem is olyan egyszerű feladat.

Komoly felkészülést igényel a versenyBejárásom van műhelyekbe, imádom a benzingőzt és sok régi ismerős is körül vesz, de a felkészülésért én felelek, úgyhogy bevált, régi szerelőink kezébe adtam a kulcsot. Következett tehát az autó teljes körű átnézése: fékek, futómű, folyadékszintek, ékszíj, gyertyák, gyújtás, CO szint mérése, kerekek, a szükséges feladványok.

Bennem azonban élt a kíváncsiság és persze a sokat hallott mondat „menni kell vele”, úgyhogy ennek jegyében nem ártott még a verseny előtt próbálgatni, inkább itthon jöjjön elő bármi, mint útközben. A helyzet ekkor úgy állt, hogy az autón az indulás előtt másfél héttel minden jónak tűnt, de a plusz próbaút nem árt meg soha. Milyen jól tettük!

Tudtam, hogy a 4500 köbcentiméteres motornak autópálya kell, éreztem, hogy ide nem lesz elég a városi karika, úgyhogy tettünk egy utat a Gödöllői dombság irányába. A paripa száguldott, de hazafelé már éreztem, hogy valami nincs rendben, kezd melegedni. Csak most ne történjen semmi - gondoltam.

Másnap hívtam már reggel a szerelőt, hogy baj van, magas az alapjárat és elkezdett melegedni az autó, miközben már csak egy hetünk van. Két óra múlva elmondta, hogy az értékeket ismét beállította, de a Visco kuplung megadta magát, ezért nincs rendben a hűtés, alkatrész kellene hozzá. Egyszerre kezdtük keresni, én is nyakig voltam az interneten a webáruházak kínáltában, hogy Németországból megjöjjön a kinti raktárból a W116-oshoz való kuplung.

Égtek a vonalak, miközben egy komplett fodrászat nekem drukkolt (a hölgyszerkesztő versenyfelkészülésébe ez is beletartozik, hogy egy ilyen megmérettetésen szépnek kell lenni, de egy-egy váratlan helyzet ilyenkor általános), mire visszajött az e-mail, megkötöttük az üzletet, alkatrész tehát lesz. Hurrá. Eljött a hétfő, belekerült, a melegedés megszűnt, de ekkor még nem mondhattam, hogy mindennel végeztünk volna. A beszámolóban most ugrunk egy kicsit, és felidézem, milyen is a készülés, percről, percre.

Pénteken verseny, most még csak szerda van. Az autó a Dinitrol Rusztika Bt. szakértő és legendás kezei között szépül, én meg csak remélni tudom, hogy a hiba megszűnt és minden rendben lesz. Van ugyan egy kisebb gondunk a melegen indítással, de megnyugtatnak a szerelők, nem lesz gond, hidegen és melegen pompásan indul majd. Ha meg nem lehet beindítani, várni kell, mondják. Rendben, észben tartom és alkalmazom majd - ezt gondoltam ekkor. Az autót közben felszereljük sok palack vízzel, csavarkulcsokkal, váltó- és motorolajjal, pokróccal, törlőrongyokkal és tisztítószerrel a bogarak ellen, magunknak frissítővel, már csak a kutyát kell a panzióban leadni.

Csütörtök reggel. A Mercedes ragyog és csillogva várja hű társait, de csak majd este megyünk érte, a verseny megnyitójára. A szalonba még a smarttal megyünk, hiszen nem kötelező akkor még a versenyjármű. Persze még nem sejtettem akkor, hogy ezen a versenyen a kétüléses törpe újra színre lép majd. A szervezőktől megkapjuk a rajtszámot, az itinert, a hölgyek egyforma sálat, miközben Majosházi Péter versenyigazgató, a időmérő Chronomoto team vezetője eligazít az itiner rejtelmiben és az 1/100-as szakaszok ismeretében. Mi újra beállunk az újoncok közé, mert soha nem árt a gyakorlás, de utána irány a versenygépért, és indul az este az itiner tanulmányozásával és a csomagolás befejezésével.  Képzeljék el azt a helyzetet, hogy két nő autóversenyre pakol, ahol az estélyitől a pilóta felszerelésig mindenre szükség lesz…

Nem sétakocsikázás - komoly megmérettetésCsütörtök este. Bőröndök elől, ruhák nagyjából bent, ülünk a konyhaasztalnál és nézzük az itinert, a helyszíneket. GPS-t tilos használni, de hagyományos térképpel mindig készülünk. Az előre megadott helyszínek kinyomtatva, bejelölve, az 1/100-as szakaszokon az átlagsebesség kiszámolva, stopperek beizzítva. Vajda János kollégám aranyat érő délutáni tanácsait mantrázzuk, előkészítünk post it és toll hegyeket, megnézzük az útvonalat, átnézzük újra a márkatörténetet, amiben a Szabó Péter-Vajda János páros verhetetlen és kétszer is elsőséget szereztek a lapnak, tehát a tisztes helytállás a cél, de megpróbáljuk mi is. Éjfélre végzünk. Az autó rendben, mi ugyan kicsit elcsigázva, de már nálunk az indulási idő, 9:38 a Felvonulási térről.

Idén tudósító újságíró kollégáim szintén pompás járművekben vágnak neki a kalandnak, az itthon debütált CLA Shooting Brake és az S63 AMG limuzin volánja mögül várják a rajtot, ugyanis az idei túra a Mille Miglia győzelem és házi tuningműhely, az AMG köré csoportosul. Kísérőautónk a mezőny élén az AMG GT, mi is sem lehet pompásabb. A reggeli eligazítást követően Ingo Fröchlich a Mercedes-Benz Hungary ügyvezető igazgatója üdvözli a mezőnyt, majd megkezdődik a percenkénti start.  Fantasztikus látványt nyújt a kordon mögött izgatottan várakozó oldtimer sereg, a pódiumon minden versenyző szót kap, majd indulhat a megmérettetés és az első szakasz végén Százhalombatta.

Izgatottan várakozunk mi is, ám van egy hangyányi balsejtelmem, amikor a visszahűlő motor nem akar indulni, de eltelik pár perc, és helyre áll a befecskendezés, odagördülünk a starthoz. Ilyenkor mindig az enyém megtisztelő feladat, hogy a műsorvezetőnek elmondjam, hogy mit várunk a túrától  - a magam részéről a sikeres végigérést, mert itt bizony már az is komoly feladvány.

A rajtot követően, kezünkben az itinter, vesszük a kanyarokat, nem tévedünk el, a mutatókat figyelem, nincs melegedés, olajnyomás rendben, ragyogó napsütés van, időben elérjük az első ellenőrző pontot, megvan az újabb menetlevél, miközben csak 18 hibapontot kapunk a zászlóshajóval, mígnem elérünk Dégre a Festetics kastélyhoz. A gyönyörű oldtimerek már parkolnak, pecsétet kell keresnünk a kastélyban és parkban, és némi frissítő után indulás. Már ülünk a W 116-ban, a mezőny java már elindult, elforgatom a kulcsot, tekeri, tekeri, semmi. Újra. Semmi. Meleg a motor, 80-100 Celsius fok között, pici gáz sem segít, az önindítót nem akarom kínozni. Várunk. Eltelik húsz perc, ismét indítózás. Nem megy. A versenyzőtársak segíteni akarnak, de elengedjük őket, ne veszítsenek miattunk. Eltelik 50 perc, még mindig nem megy, pedig a motor kezd már visszahűlni. Ekkor éreztem azt, hogy nincs mit tenni, ha beindul, akkor is haza kell térnünk, és meg kell hoznunk a döntést, hogy az idei Csillagtúra véget ért számunkra. Indítás, majd nagy nehezen, de lábra kap a V8. Gázadásra elkezdenek a szelepek zenélni, és csüggedve bár, de bízva abban, hogy a döntés meghálálja magát, hazasuhantunk a pályán, tréler nélkül, lábon. A Mercedes már itthon , a garázs előtt gondolta úgy, hogy ideje pihenni, mögötte a többi autóval… Másnapra azonban az égiek is kegyesek hozzánk, hozzáfértem legkisebb harcosunkhoz, a smarthoz, irány tehát Pécs, illetve az utolsó időmérő, a Misina szakaszon, immár navigátor nélkül, egyedül.

A Széchényi tér és a csillagos modellekA mezőny eközben szombat reggel rajtolt a Kodály Központ elől, majd gyönyörű panorámás út kíséretében megkerülte Orfűt és a tavat, majd a Villányi borvidéken a Sauska Birtokon elköltött ebéd és a Maybach S-osztály látványa szerepelt a folytatásban.  A repcemezők szegélyezte kanyargós utakat, Harkány és Máriagyűd követte  időmérő szakaszokkal tűzdelve, utána Siklóson a Várkertben pihentek a lóerők, hogy zárásként a Misina-tető és az utolsó 1/100-as időmérővel a Pécsi TV toronynál végződő utolsó szakaszt követően, a boldog befutó felé vegyék az irányt a versenyzők a Széchenyi térre. A smart pilótájaként én végszóra értem utol a mezőnyt, de a befutó azonban mindenért kárpótolt, csillagos mezőnyben, dobogó szívvel várakoztam, hogy elérjem a kockás zászlót, amely nekem épp akkora győzelem volt.

A Csillagtúra a hagyományőrzést, a múltat és a jelen szépségét egyaránt magában foglalja, miközben a magyarországi vezérképviselet ismét figyelmet fordít a jótékonykodásra. A nevezési díjakból, minden 10.000 forintot a Korai Fejlesztő Alapítványnak utaltak a szervezők, a befolyt mintegy 700 000 ezer forintos összeget kiegészítve egymillió forintra. A mezőnyben részt vevő, most debütált, Kecskeméten készülő CLA Shooting Brake is jótékony célt szolgál, elárverezése a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat javára folyik majd be.

A gálaesten nem csak a szakasz győzteseket díjazták, hanem ismét remek hangulatú videókkal emlékezhettünk meg a csillagos márka történetéről, miközben abszolút győztest is avattak a rendezők, (az eredmény elérhető itt) a  vándorkupát egy évig birtokolja győztes páros. Abban a tudatban ünnepelve, hogy jövőre, a szavazáson megmérettetett Eger városában újra rajthoz álljon majd a páratlan mezőny, és varázslatos útvonalakat bejárva, érjen el újabb csillagos állomáshoz.

A verseny teljes fotógalériája, részletes képanyaggal itt érhető el.

Mi volt a hiba- avagy a W116-os versenygép betegségének oka

Számunkra idén a Csillagtúra nem várt helyzettel végződött, idén először nem tudtunk végigmenni, éppen ezért a verseny igazán akkor kezdődött el, hiszen betegünk a garázsban igencsak csüggedő lámpatestekkel várta orvosát és a diagnózist. A W116 azóta megtalálta hosszú kanyarok és szlalom után azt a befecskendezést remekül gyógyító szakműhelyt, ahol a gondos kezek az érkezés után azonnal eszközökkel nekiálltak a hiba felkutatásának.

A magam részéről nem kevés félelemmel vártam az ítéletet, ugyanis a K-Jetronic injektorfejes hibája csaknem végzetes lehet a rendszerre. A melegfutásszabályzó már fel lett újítva korábban, az AC pumpa kicserélve, az elektromos rész rendben, de valahol elveszítette a rendszer a nyomást, és korábban erre nem sikerült megoldást találni. Az értékek rögtön megmutatták, hogy nem a szabályzó vagy annak eltömődése lesz a bűnös, ráadásul a gyári értékek is jöttek a kompresszió mérésnél. A befecskendező szelepeket kitisztították, de akkor mi lehet a baj?

Feszült órák teltek el, vártam a telefont és egyben a hírt, milyen állapotban van a nagybeteg.  Évtizedes tapasztalataikra támaszkodva, Besze Sándor és kollégái nem ismerik a lehetetlent és eltökélten megkeresték a hibát. Most már nyugodtan leírhatom, ólomsúlyok gördültek le rólam, amikor megtudtam, hogy nincs akkora baj, mint lehetett volna, a feltárt lehetséges hibaok egyelőre nem más, mint az üzemanyag nyomástároló akkumulátor, ami meghibásodott (39 év után ez elfogadható) és ami azért is felel, hogy gyújtás alatt, meleg állapotban is indítható legyen az autó. Az alapos átnézés során a benzincsövek átvizsgálásakor kiderült, hogy két hátsó cső elöregedett, amely szivárgást okozott, és láthatóvá vált a felmaródás a friss FIVA minősített alvázon.

Az Öreg Hölgy talpra áll, és hamarosan visszaülhetek ideA veszély mellett ennek elhárítása nagyon fontos, ugyanis a rendszer így nem tudja tartani az egységes nyomást. A kívánt alkatrészek beszerzése megkezdődött, hamarosan érkeznek, és amint benne lesz az új nyomástároló, már a rendszer egésze mérhető lesz, még a V8-hoz tartozó befecskendező fúvókák területe is, és ha ott nem veszíti a nyomást és melegen is indul a zászlóshajó, akkor az égiek és a tudomány velünk vannak, az Öreg Hölgy pedig talpra áll. Drukkoljanak nekünk!