Az alábbi cikkünk még egy korábbi holnapstruktúrából származik, így előfordulhatnak szerkesztési hiányosságok. Megértésüket köszönjük.

1956-ban a Renault négy sebességi rekordot döntött meg a Bonneville-i sós tómederben. Most, hatvan esztendővel később a márka visszatért, és újabb csúccsal a zsebében térhetett haza. Öveket bekapcsolni, időutazás következik!

1954 és 1955 között vágott bele a Renault az Etoile Filante, vagyis a Hullócsillag névre hallgató modell tesztelésébe. A cél egyértelmű volt: a sebesség és a mérnöki tudás határainak kitolása, és egyben a sorozatgyártású Dauphine bevezetésének elősegítése az amerikai piacon.

A teljesítményt egy 270 lóerős turbina szolgáltatta, amelyet a francia Turbomeca repülési célú turbinagyártó készített. A könnyű, csővázas alapokra poliészter karosszériát húztak a légellenállás csökkentése végett. 1956-ban – két évvel a tesztek kezdetét követően – elérkezett a próbatétel ideje. A Bonneville-i sós tómederben rajthoz ált az Etoile Filante, és alig pár percen belül meg is született a hivatalos rekord: 308,9 km/h. Ezzel a Hullócsillag minden idők leggyorsabb gázturbinás autója lett, a művelet közben megdöntött négy sebességi rekordból pedig kettő még mind a mai napig áll.

Nem csoda, hogy a Renault meleg szívvel gondol vissza történelmének ezen darabkájára, olyannyira, hogy most, hatvan évvel később visszatértek a sós tómederbe, hogy az ott zajló rekorddöntések során ismét bevessék az Etoile Filantét és egy versenyre felkészített Dauphine-t.
Végül ezúttal utóbbi döntött rekordot: Nicolas Prosttal a volán mögött a típus 123 km/h-val száguldott, ezzel megdöntve a veterán benzines kupék 754 és 1015 cm3 közötti lökettérfogatú kategóriájának sebességi rekordját.