Amennyiben feltennénk egy olvasói kérdést, hogy melyik autó ünnepli 40. születésnapját mostanság, biztosak vagyunk benne, hogy legtöbben a 3-as BMW-t vágnák rá válaszul. Nem véletlen: a bajorok büszkén és hatékonyan kommunikálják a 3-as születésnapját, sőt, a 3-as ráncfelvarrását is úgy időzítették a németek, hogy az ’véletlenül’ épp idénre essen. Azonban most egy másik 40. szülinapos lesz cikkünk főtémája, amiből a négy évtized alatt több mint 14 millió példány talált gazdára. A Volkswagen Polóról van szó, amely szép csendben fordult 40. életévébe, és ezt mindössze 5 generáció alatt érte el, ami az autósvilágban igencsak hosszú életciklusokat jelent. Ez házon belül is igaz, hiszen a mindössze egy évvel idősebb Golf már a 7. generációjánál tart.

Az Audi 50 olcsóbb testvérmodelljeként debütált a Polo, 1975-ben

A Polo nem egy vadonatúj fejlesztésű modellként debütált 1975 tavaszán, a Genfi Autószalonon, hanem az akkori Audi 50 ikertestvérét köszönthettük személyében. Koros típusról azonban korántsem beszélhettünk, hiszen az Audi kisautója mindössze 1 évvel korábban, az első Golffal nagyjából egyszerre debütált. És hogy miért született a Polo? Mert a konszern piacra akart dobni egy, az Audi 50-nél olcsóbb kisautót, viszont az Audi márkanevet már nem szerette volna lejjebb pozícionálni. Így a Polo az Audi 50-nél alacsonyabb felszereltséggel és gyengébb motorral, tehát puritánabb formában lépett színre. Míg a négykarikás modell 50 és 60 lóerővel volt kapható, a Polónak be kellett érnie mindössze 40 paripával, amit egy aprócska, 0,9 literes négyhengeres benzinmotor állított elő, persze karburátor segítségével. Ennek ellenére a Polo virgonc volt, mindössze 685 kilós üres tömegének köszönhetően. Gondoljunk csak bele, a mai Polo is 60 lóerőtől és több mint 1 tonnától indul, vagyis tömeg/teljesítmény arányát tekintve semmivel sem jobb az elsőnél.

Mindössze 3,5 méter hosszú, 680 kiló és 40 lóerős

Viszont hiába volt egyszerűbb a Polo, túlélte az Audit, ugyanis a vezetőség úgy döntött, hogy megkezdi az Audi feljebb pozícionálását, ami azt jelentette, hogy a kínálatba már nem fért bele egy ennyire pici és egyszerű négykerekű – az ingolstadtiaknak nem is volt az A2-ig más kisautójuk. Az 50-es tehát 1978-tól leköszönt, míg a Polo vígan folytatta karrierjét. Persze mivel így nem kellett félni a házon belüli konkurálástól, számos friss extra jelent meg, izmosabb motorok kíséretében – a 60 lóerős motor (GT változat) már-már sportosan mozgatta a mindössze 3,5 méter hosszú karosszériát.

Nagyon puritán utastér jellemezte az első Polót

1977-ben csatlakozott a lépcsőshátú, de továbbra is csak két ajtóval szerelt Derby verzió, amit az Audi mérnökei fejlesztettek. Apropó, fejlesztés: érdekesség, hogy az Audi 50 az autótörténelem egyik leggyorsabban kifejlesztett négykerekűje volt, hiszen a döntés után 21 hónappal elkészült az első szériagyártású autó. A Polo 1. generációjának ráncait 1979-ben varrták fel a gyáriak, azonban csupán 1981-ig húzta az autó, amikor is jött a második felvonás.

Kupé is volt a Polo II-ből, amely 14 (!) évig húzta

A Polo II egyértelműen megkülönböztethető az ősmodelltől, azonban a korábbi típus alapjait használta – erről tesz tanúbizonyságot a változatlanul 2335 mm-es tengelytávolság is. Az autó hossza viszont mintegy 15 centit gyarapodott, sőt, a ’90-es ráncfelvarrás után újabb 6 centivel hosszabb lett. A második felvonás is ragaszkodott a kétajtós kialakításhoz, ha valakinek több nyílászáró kellett, muszáj volt Golfot választania. A két ajtóból és a zárt tetőből azonban a gyáriak kihozták a maximumot, hiszen a meredek hátú, amolyan kombis alapmodellhez gyorsan csatlakozott a ferde hátú, tetszetős kupé kivitel, valamint a lépcsőshátú Derby is (’82-től). Azonban mivel a Derby nem hozta a várt eladásokat, 1985-től Polóként folytatta pályafutását. Szintén 1985-öt írtunk, amikor a németek bevezették a tehergépjárműként vizsgáztatott, kétszemélyes, áruszállító meredek hátú Polót. A dízelmotorok a második szériában jelentek meg.

A lépcsős hátú Derby is csak 2 ajtóval volt kapható

A generációváltással a Polo nem lett erőbajnok, a második generáció indulómotorja 45 tagú ménest volt képes felvonultatni (és ez a szám maradt a jóval nehezebb harmadik szériánál is). Igen ám, de az ’egyhármas’ 75 lovas GT verzió (1982-től) már igencsak mókás darab volt, 1985-től pedig az izmos, és gyűjtőkörökben nagy népszerűségnek örvendő G40 verzió jelentette a csúcsot. A G40 a GT 1,3 literes motorját használta, azonban a tervezők egy úgynevezett G-feltöltőt aggattak rá, ami hasonló elven működik, mint egy kompresszor.

A Polo G40 115 lóerős volt. 750 kilóhoz...

A feltöltésnek köszönhetően 115 lóerőt és 148 Nm-t produkált az erőforrás, ami a 750 kilós Polót a gyári adatok szerint 8,4 másodperc alatt repítette álló helyzetből 100 km/h-s sebességre. Ennél lehetett volna erősebb és gyorsabb is a G40, azonban muszáj volt 150 Nm alatt tartani a nyomatékot, ugyanis a széria ötsebességes váltó ennyit volt képes elviselni, egy új váltó fejlesztése pedig túl drága lett volna. A G-feltöltő nem volt a megbízhatóság megtestesítője, de megfelelő karbantartással és odafigyeléssel állítólag többszázezer kilométerig húzza. A sorozat másik véglete a Polo Fox volt, ’84-től: 40 lóerős 1-literes motor, 4 sebesség, zéró extra, kedvező áron.

Szinte az utolsó csavarig megújult a 3. generáció. Nagyobb, nehezebb, biztonságosabb lett.

Az 1994-ben debütált harmadik generációt szinte az utolsó csavarig áttervezték a mérnökök. Az újdonság érdekessége, hogy szinte teljesen megegyezett a Seat Ibiza/Cordoba párossal. A III. Polo több újdonságot is felvonultatott: a legfontosabb, hogy itt bővült ki az ajtók és a karosszériák száma, debütáltak a turbódízel erőforrások (akár 110 lóerőig), valamint megjelent az automataváltó. Itt már új alapokra építkezett az autó, amihez 2,4 méteres tengelytávolság dukált. A 3,7 méter hosszú karosszéria jóval nehezebb is lett, mintegy 150 kilót hízott az autó.

A '99-es ránfelvarrással jóval frissebbnek tűnt a Polo III

A jelentős pluszsúlyt persze meg is érezte a modell, ami az alapmotorokkal nem volt a dinamika megtestesítője. A jó nevű GTI változat itt volt először elérhető, egy 120 lovas 1,6 literes szívómotorral, ami mégis jóval lassabb volt a G40-nél. Cserébe viszont egészen családbarát a harmadik Polo, főként a praktikusabb négyajtóss (Classic) vagy kombi (Variant) karosszériákkal. 1999-ben a gyáriak felvarrták a Polo III ráncait, a jóval frissebb megjelenésű, megerősített karosszériájú, átdolgozott belterű és új motorokkal szerelt modell pedig 2001-ig húzta.

Remekül sikeredett és jóval komolyabb lett a IV. generáció 2001-től

A negyedik generáció szintén mérföldkőnek számított a Polo történelmében, hiszen az elődöknél jóval nagyautósabb volt. És nagyobb is: a tengelytávolság 2,46 méterre, a hossz pedig 3,9 méterre nőtt, így a negyedik Polo elérte a II-es Golf dimenzióit – ennek megfelelően utas- és csomagtere is meglepően tágas, akkoriban (2001-2002-ben) például több összehasonlító teszten is diadalmaskodni tudott a IV-es Golf felett. Az igényes kialakítású utastérben számos praktikus részletnek örülhettünk, a ’kétkörlámpás’ orr pedig igencsak barátságos, kedves megjelenést kölcsönzött az autónak.

A 2005-ös frissítéssel nem feltétlenül lett jobb (és szebb sem) a Polo IV

Az ismerősi körünkben több IV-es Polo van, amelyek 300 ezer kilométernél többet futottak, vagyis a modell megbízhatósága és tartóssága szintén elismerést érdemelt. A 2005-ös ráncfelvarrás során a négy kerek lámpát új fényforrások váltották, és bár sok változtatást eszközöltek az autón, néhány helyen a spórolás nyomait fedezhettük fel. A GTI csúcsmodell 1,8 literes, győri turbómotorja 150, sőt, egyes változatokban később 180 lóerőt teljesített, míg a TDI-k csúcsa a 130 lovas verzió volt.

Sok-sok új technológia jelent meg 2009-ben: TSI és DSG az ötödik szériában

Az ötödik, manapság is kapható felvonás 2009-ben lépett piacra; sok újdonságot hozott, de méretben nem nőtt jelentős mértékben. A tengelytáv 1, a hossz pedig 7 centit gyarapodott, azonban a karosszéria jóval merevebb lett, a biztonsági rendszerek pedig szintén sokat fejlődtek, így a Polo ötcsillagos eredménnyel zárta az EuroNCAP töréstesztjét. A TSI turbómotorok és a DSG váltók ebben a sorozatban debütáltak. A jelenlegi Polo formája kimondottan unisex, határozott vonalai a férfiak számára sem kellemetlenek. Már 6. életévét tapossa a modell, de még mindig a kiskategória egyik legjobb, leginkább nagyautós képviselője. A tavalyi ráncfelvarrás során számos újdonságot kapott a Polo, ide sorolható például az új fejlesztésű 3-hengeres 1-literes turbómotor, a hengerlekapcsolós 150 lóerős 1.4 TSI (BlueGT verzió), vagy a fejlett, érintőképernyős navigációs/multimédiás rendszer.

40 év távlatában: másfélszer több lóerő, másfélszer nagyobb tömeg

A kínálat csúcsának, vagyis a GTI változatnak különösen jót tett a modellfrissítés: a ráncfelvarrás előtti 1,4 literes 180 lovas (250 Nm) turbós-kompresszoros erőforrást a jóval izmosabb, 192 lóerős (320 Nm) 1.8 TSI váltotta, és végre megjelent a kézi váltó is a kínálatban. Néhány évig még biztosan húzni fogja az ötödik generáció, azonban a gyártó már gőzerővel fejleszti a következő Polót. Vajon túlnő 4 méteren a típus? Milyen újdonságokat fog tudni felmutatni? Ezekre a kérdésekre egyelőre nem tudunk válaszolni, azonban az biztos, hogy a Polo rendkívül fontos a Volkswagen számára és világszerte óriási rajongótáborral büszkélkedhet. És ez garancia arra, hogy nem fogják elrontani. Mi nagyon boldog 40. születésnapot kívánunk a modellnek, és bízunk benne, hogy még legalább ennyi ideig fogja húzni a németek kisautója!

A Volkswagen egy limitált sorozattal ünnepli a Polo 40. születésnapját

Persze a Volkswagen sem hagyta szó nélkül a születésnapot: egy 1000 darabos limitált 40 éves sorozatot jelentettek be a gyáriak Polo Original néven. Technikai fronton nem hoz semmi újdonságot a teljesen felszerelt, és így persze nem olcsó limitált Polo, de garantáltan el fog fogyni az ezer darab, főleg, hogy a fiatalos és vidám narancsmetál szín csak a 40 éves sorozat sajátja.