Tesztek

Az autóipar hatalmas átalakuláson megy át: a technológia az utóbbi években villámgyors fejlődésbe kezdett. Bennem azonban hétről-hétre felmerül a kérdés, hogy vajon a vásárlói igények is ugyanezzel a gyorsasággal változnak, vagy a felhasználók csak rohannak a fejlesztések után, miközben a klasszikus értékeket még mindig többre becsülik. Legutóbb a Mitsubishi Outlander frissített verziójának tesztje közben elmélkedtem ezen a témán.

Vagányabb lett - galériaNem volt ez véletlen, hiszen a japán gyártó modelljei még mindig inkább a konzervatív tábort erősítik: sokkal inkább az olyan értékeket tartják szem előtt, mint a helykínálat, a kényelem vagy éppen praktikum – szemben a modern, néhány gyártó esetében még kiforratlan, mégis erőltetett vezetéstámogató és multimédiás extrákkal. Félreértés ne essék, mi hisszük, hogy az ilyen – olykor akár balesetektől is megóvó – rendszereknek helye van az autókban, és szeretnénk arra sarkallni mindenkit, hogy ezt lássák be, és tanuljanak meg együtt élni velük. Ugyanakkor sokan még mindig bizalmatlanok, és olykor még akkor sem használják ezeket a megoldásokat, ha benne vannak az autóban.

A Mitsubishi azonban azon az állásponton van – és ennek nyilvánvalóan más, esetleg anyagi és lehetőségbeli indokai is vannak –, hogy egy autó feladata, hogy a sofőr legfontosabb igényeire koncentráljon. Ez pedig általában az A-ból B-be történő komfortos, zavartalan helyváltoztatás, nem pedig a szupermodern extrák villogtatása. Hiába a kötelező újságírói objektivitás, olykor nehéz minden nézőpontból megvizsgálni valamit, de a klasszikus értékeket képviselő Outlander esetében szerencsére megláttam a lényeget – és higgyék el, ez nagyon fontos az értékelés szempontjából.

Nem egyedi, de stílusos a felirat - galériaMielőtt még mélyebbre ásnánk, essen szó a frissítés által leginkább érintett pontról, a külcsínről. A japánok a korábban koncepciókon már bemutatott, vadonatúj formanyelvüket szabták rá a meglévő modelljükre, ami ezzel az eddig sokak által unalmasnak titulált megoldások helyett ezúttal jóval megosztóbb vonásokkal lépett színre. A japánok bizony nem sajnálták a krómbetéteket, és bár sokak szerint csicsás, vagy egyenesen nem szép, mások látványosnak és megnyerőnek tartják – így ahogy mindig, ezúttal is Önökre bízzuk az ítéletet.

Az azonban kétségtelen, hogy a bordó fényezés jól áll az autónak, amit ezentúl senki nem fog unalmasnak tartani. A teszthét során egyébként sokan megnézték az autót: a krómbetétekkel körbehatárolt fekete elem és a LED-es nappali menetfény párosa valóban vonzza a szemeket, és a gyémántos jelvény fölött olvasható típusjelzés is stílusos, még ha nem is annyira eredeti. Hátul szintén a csillogó díszítések vonzzák magukra az érdeklődők tekintetét, kiváló összhangban állva az Outlander orrával – ha megengednek ennyi szubjektivitást, szerintem szebb, és sokkal izgalmasabb lett a Mitsubishi hobbiterepese.

Műanyag, de jól mutat - galériaAz utastérben már kevesebb a változtatás. Bent ragaszkodtak a funkcionalitáshoz a japánok, így gyakorlatilag kizárólag az új, díszesebb kormányt és az utas előtt található műanyag, de ránézésre egészen látványos betétet említhetjük újdonságként. Ennek persze előnye is van: az ergonómia a helyén van, és a kezelhetőséggel sem lehet problémánk – habár a műszerfali kijelző gombjai kerülhettek volna a kormányra, de így sem nehezíti meg a dolgunkat az autó.

Az érintőképernyős multimédiás rendszer működése sajnos igencsak lassú, és a grafikája illetve a felépítése is elég régimódi, de itt lehet felemlegetni a bevezetésben leírtakat: sokan bizony csak a rádióállomások váltogatására fogják használni a rendszert, amire pedig tökéletesen megfelel. Az anyaghasználat a helyén van, és a frissítés előtti verzióhoz képest az összeszerelés minősége is javult valamelyest – ezúttal valóban csak a nagyobb bukkanókon hallhatunk kisebb zörrenéseket.

Hét üléssel is marad hely hátul - galériaAmi még fontosabb, a helykínálat egyszerűen királyi, és mindez igaz az első és a második sorra is. Az első fotelek kényelme is a helyén van, míg a második sor padjait rendkívül széles tartományon tologathatjuk, illetve a háttámlák dőlésszöge is állítható. Itt csupán egy picivel jobban formázott üléseknek tudtunk volna örülni, de így sincs gond a komforttal – bár egy légbefúvót szívesen vettünk volna a második sorban is. A csomagtér padlójából egy mozdulattal elővarázsolható plusz két ülést sem mondanák kínpadnak, hiszen egy kicsit előrébb tolva a második sor üléseit akár 175 centiig is kibírható itt az utazás, és még egy kis hely is marad a csomagoknak – azt persze mondanunk sem kell, hogy a csomagtér alapból bőven elegendő, az üléseket ledöntve pedig teljesen sík padlót kapunk.

Hatalmas a hely - galériaAz Outlander tehát nem árul zsákbamacskát: habár egészen jól működő sávváltásra figyelmeztető jelzés és távolságtartó tempomat is van, a japánok autójában bizony a funkcionalitáson van a hangsúly, és nem próbálja másnak mutatni magát, mint ami. Tapasztalataim szerint az idősebb vásárlóréteg ennek kifejezetten örül, hiszen nem kell bonyolult dolgokat megtanulniuk, nem vonja el semmi a figyelmüket a vezetésről és közben kényelmesen élvezhetik az utazást – nekik az autó valóban csak egy autó, és általában nem érzelmi alapon döntenek. Ezen a téren pedig egyáltalán nem teljesít rosszul az Outlander, hiszen nagy és kényelmes.

A kérdés persze csak az, hogy mindehhez jó társ-e az öregecske dízelmotor. A 2,2 literes egység 150 lóerőt és 380 Nm-es csúcsnyomatékot képes eljuttatni mind a négy kerékhez – ezúttal egy 6-fokozatú automataváltón keresztül. Manuális szerkezettel jól vizsgázott a Mitsubishi öngyulladósa, és bár a régimódi automata sokat csúsztat, és olykor kicsit tovább hagyja pörögni a motort, mint szeretnénk – amire a kormány mögötti váltófülek használata sem mindig megoldás –, a menetteljesítményekkel továbbra sincs gond. A gázolajos erőforrások sajátos kerregése ugyan valamilyen szinten szinte mindig jelen van, átlagos körülmények között nem zavaró a motor zaja.

Hozza a kötelezőt - galériaAz öblös dízel már a pincéből szépen megindul, és 1500 felett szépen kibontakozik, hogy aztán egészen sokáig húzza – a váltó azonban szereti a közepes tartományban tartani a fordulatszámmérő mutatóját. Versenyezni nem fogunk az Outlanderrel, de nem is erre való az autó, ellenben a kényelmes, magabiztos közlekedéshez teljesen elegendő a 150 lovas dízel. A futómű is a nyugodt közlekedést részesíti előnyben: bár gyorsabb fordulókban sem válik bizonytalanná, a mérnökök inkább a kényelmet tartották szem előtt, aminek köszönhetően ügyesen siklik át az úthibákon az autó.

A kormányzás mondhatni SUV-san pontatlan kissé, igaz csak középállásban. Ennek köszönhetően az egyenesfutás magasabb sebességtartományokban hagy némi kívánnivalót maga után, de ezzel azért bőven együtt lehet élni. A Mitsubishi tehát a hajtáslánc tekintetében sem okoz csalódást, sőt! Ez is egy újabb bizonyíték arra, hogy a japánok célja egy kellemes négykerekű megalkotása volt, ami kiszolgálja a családot, miközben nem fektet feleslegesen nagy energiákat a színjátékra – a kötelező és hasznos biztonsági extrák ugyanakkor ugyanúgy megvannak, akárcsak a tolatókamera és a parkolróadar, ami még egy konzervatívabb sofőr számára is hasznos.

Lassúcska a rendszer - galériaAz idősödő dízelmotor a töltőállomáson már inkább csak átlagosan teljesít, bár ebben komoly szerepe van az automataváltónak is. A 7,3 literes tesztátlag ugyan egy ekkora autó esetében nem ördöngösség, ahogyan a 6,4 literes normakör sem, de azért láttunk már jóval hatékonyabb megoldásokat is – főleg ekkora teljesítményszint mellett. Az mindenesetre hamar kiderült, hogy az Outlander az autópályás körülményeket kedveli legkevésbé, hiszen itt akár a 9 literes értéket is hajlamos megközelíteni. Szerencsére országúton tudja ezt ellensúlyozni, és a városi körülmények sem fájnak neki igazán.

Jól mutatnak a keréktárcsák - galériaA frissített verzió egyébként 300 ezer forinttal lett drágább alapáron, mint elődje, ami azt jelenti, hogy az automataváltót elhagyva 9,19 millióért szállhatunk bele listaáron a dízelbe. A legolcsóbb, legalacsonyabb felszereltségű, elsőkerékhajtású, 150 lóerős 2-literes benzinessel szerelt Outlander egyébként ennél nem kevesebb, mint 1,6 millióval olcsóbb – ez az egyetlen verzió, ami összkerékhajtás nélkül lehet a miénk, és a benzinesek közül az egyetlen amelyhez nem CVT automata jár. A felszereltségi szintek között egyébként jó nagy, 1 millió forintos különbség van, míg a csak a második szinttől elérhető 6-fokozatú automataváltó további 900 ezer forintba kerül – ezért az összegért pedig semmiképpen nem rendelnénk meg.

A minden jóval felszerelt tesztautó így már 12,2 millió forintnál is drágább, ami bizony nem kevés, de az automatát elhagyva akár 900 ezret is spórolhatunk – megéri. Konkurensekben nincs hiány, bár az Outlander némileg kívülálló, hiszen kompakt társainál jóval nagyobb helykínálattal rendelkezik, a harmadik sorról nem is beszélve, azonban az olyan óriásokkal szemben, mint a Hyundai Grand Santa Fe vagy a Kia Sorento már jócskán hátrányban van méreteit tekintve. Legközelebbi ellenfel talán a Hyundai Santa Fe normál verziója, aminek azonban a modern megoldások mellett a 2,2 literes dízelje már közel 200 lóerőt kínál, míg árban szinte ugyanott vannak – ellene tehát alulmarad az Outlander.

Akinek elegendő az ötszemélyes utastér, annak megfelelőek lehetnek a valamivel kisebb, a kompakt crossover szegmens felső határánál elhelyezkedő konkurensek is, melyeket nagy összehasonlítóban vizsgáltunk meg tavaly – noha árban velük sem járunk jobban, ha ragaszkodunk az automata-dízel párosításhoz. Az Outlander tehát nincs könnyű helyzetben, hiszen kissé elavult megoldásainál az ellenlábasok már sokkal modernebb opciókat kínálnak, ugyanakkor a klasszikus értékeket szem előtt tartva bizony előkelő helyen tanyázik a sorban a Mitsubishi autója, így aki csak egy barátságos, méretes társat keres, az könnyen közelebbi barátságba kerülhet a kívülről megújult japánnal. Arról pedig nem szabad megfeledkezni, hogy a konnektorról tölthető változattal – melynek tesztje hamarosan nálunk is olvasható lesz – senki nem tud szembemenni a konkurensek közül, ami bizony komoly ütőkártya a Mitsubishi kezében.