Tesztek

A Volvo előrelépett, és dízeles beszálló modelljének 1,6 literes motorját lecserélte egy visszafojtott kétliteres egységre. Nem is akármilyen motorra, a sokoldalú négyhengeres ugyanis bizonyos modellekben akár 225 lóerőt teljesít, persze utóbbi esetben már egy helyett két turbóval lélegeztetve. A nem akármilyen erőforrásnak hála pedig a V40 D2 nem akármilyen prémium beszálló dízelmodell lett.

Most felfelé van lefelé - galériaKi felfelé, ki pedig lefelé – a károsanyag-kibocsátás leszorításáért való küzdelem intenzív technikai megoldásokat hozott. A BMW – többek között – például lecserélte beszálló dízelmotorját egy kisebb, 1,5 literes egységre. A háromhengeres kialakítás kötöttségeit figyelembe véve csodát tettek, hogy ilyen finom erőforrást alkottak. Viszont a valóságban nem lett gyorsabb, és takarékosabb sem az újdonság.

Hogy mi történik, ha felfelé lépünk, azt a Volvo szemlélteti. Persze, ami itt, a beszálló szinten felfelé van, az máshonnan nézve méretcsökkentésnek látszik: a svéd márka kétliteres benzin-, és dízelmotorja széles teljesítmény-spektrumával jóformán az összes hajtásláncot kiválja a kínálatban. Így alakult, hogy az eddigi 1,6-os alapmotor helyére a D4-ben 190 lóerős kétliteres elektronikusan visszafogott verziója kerül a már több ízben nálunk járt V40 motorterébe.

Kétliteres dízel 120, 150, 190 lóerővel, utóbbinál opcionálisan hat- helyett nyolcfokozatú automatával - tiszta sor

A benzines kínálat továbbra is szövevényesIdőközben kicserélődött a modell teljes palettája, így például az eddigi 1,6 literes, benzines, turbós beszálló modellbe szintén kétliteres turbómotor (mindössze 122 lóerővel) került. A két – egyébként teljesen ugyanakkora – erőforrással le is fedhetnénk a V40 kínálatát 122-től egészen 245 lóerőig, ha nem ékelődne be a benzineseknél egy 1,5 literes turbómotor is kizárólag hatgangos bolygóműves automatával, az elődök bonyolult kínálatát idézve. Ezeket az első tesztek alapján viszont érdemes lehet egyelőre kerülni, így – ha automata – akkor tesztünk tárgya, a 120 lóerős D2, vagy nagyobb testvére, a 150 lóerős D3 lehet a befutó, szintén hatsebességes automatával (a 8-as egység csak a két csúcsmodell kiváltsága).

Kellemes partner a kedvezőbb kézi váltóMost viszont kézi váltóval dolgozhattunk együtt, amit mi egy cseppet sem bántunk. Ez ugyanis 610 ezres spórolást jelent, ami kiválóan illik a beszálló dízeles, akár cégautós státuszhoz, másrészt a motor karakterisztikája tökéletesen aládolgozott a pontos és gyorsan kapcsolható, finom hatfokozatú egységnek. A kétliteres ugyanis alul ugyanazt tudja, mint izmosabb testvérei.

Nevezetesen 280 Nm nyomaték áll elő 1500-as fordulatnál, amely a megskalpolt jellegből fakadva 2250-ig velünk is van. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy ha padlógázas gyorsításokkal közlekedünk, másodikba váltva még bőven megnyikkan a kerék, autópályán közlekedve pedig ki sem kell vennünk hatodikból a váltót – a motor kitartóan húz.

A nagy lökettérfogat előnye: szinte alapjárattól jól húz

Felül kicsit azért ellaposodik a történetTúlzott iramra azért nem számíthatunk, hiszen méréseink szerint a mérnökök ígéretükhöz híven valóban 120 lóerőre és 280 Nm-re fojtották le az erőforrást, de az előddel összehasonlítva lényegesen gyorsabban közlekedhetünk, miközben kevesebbet kell magas fordulaton használnunk az erőforrást. A mérnökök ennek köszönhetően hosszabb áttételeket használhattak, melynek révén az előző D2-höz képest csendesebb és takarékosabb lett a hajtáslánc – miközben az 130 km/h-nál 2500-at forgott, addig itt 2150-nél áll a fordulatszámmérő mutatója. És hiába a nagyobb áttétel, azokat könnyebben lepörgeti az új motor, amelyet a 7,4 másodperces negyedikben mért 60-100-as rugalmassági adat is bizonyít (előd: kb. 8,8 mp).

Magáért beszél a 0-100-as gyorsulási adat alakulása is, amely az előd 11,9-es értékéről 10,5 szekundumra csökkent. Ráadásul ez még pesszimista is, a gyorsulásmérőnk például 10,1-es értéket jelzett méréseink során, amely alaposan felülmúlja a tapasztalataink szerint is 12 szekundumos elődöt.

Az élvezetes futóművel jókat autózhatunkHogy mit jelent ez a valóságban? Bőven elegendő erőt a közlekedéshez. Takarékos, alacsony fordulatú utazáshoz a hosszú áttételek és a korán ébredő erő segít hozzá minket, az előzési manőverekhez pedig a platós jellegű, könnyen előhívható teljesítmény jön jól. Még egy kis sportos ambíció is szorult a kulturált erőforrásba a dízelhez mérten viszonylag élénk karakterisztika révén, igaz, az elmaradó teljesítménycsúcs kissé visszahűtheti hangulatunkat – 2500-tól erősödés hiányában azt érezzük, hogy megtorpan az autó, holott csak egyenletesen húz.

Nagyobb, de nem feltétlenül szomjasabb

A lagymatag, de takarékos előző erőforrás után tulajdonságait tekintve olyan kiváló beszálló dízelmotort kapott a V40, hogy azzal bátran rátapos a konkurensek lábára, legyen az 1,5-ös BMW vagy Mercedes, 1,6-os Audi vagy hibrid Lexus. Persze a nagy lökettérfogattal könnyű dolga van – mondhatjuk joggal, de ha ez nem jelent pluszt a fogyasztás és a költségek tekintetében, akkor teljes joggal emeljük a V40 D2-t a magasba.

Prémium hangulatú a belső tér - egy kicsit azért lehetne mindenhol tágasabb

Fogyasztásban a szegmens átlagát hozzaA gyári 3,6 literes vegyes adat abszolút hozza a kategória átlagát fogyasztásban, de mint tudjuk, az Új Európai Vezetési Ciklus mérései hajlamosak elrugaszkodni a valóságtól. Valahogy elfelejtik, hogy mi, európaiak hajlamosak vagyunk autópályán közlekedni. Mi szerencsére nem tettünk így, és lemértünk azt is, hogy tesztautónk 5,0 l/100 km-es étvágyat produkál 130 km/h-nál, amely koránt sem rossz – az alacsony étvágyra kihegyezett 116d is csak 3 decivel tudott jobbat. Ez a különbség városban és országúton közlekedve megmarad, előbbinél 5, utóbbinál 3,6 literes értékre számíthatunk, ha finom pedálkezeléssel használjuk ki a megengedett maximumokat. Mindezt a sportosabb cégautó-vezetők nyelvére lefordítva: 6 literes étvággyal simán közlekedhetünk, miközben a beszálló szegmens legdinamikusabb és egyik legkulturáltabb dízelmotorját dolgozatjuk.

Hosszú távon a 2-3 decivel nagyobb étvágy százezres differenciát eredményezhet, azonban ezért az árak terén kárpótol a V40, amely azonos (norma)szintre felszerelve hozzávetőlegesen 100 ezer forinttal kedvezőbb, mint egy hasonlóan motorizált Audi A3 vagy BMW 1-es. Hozzájuk mérten a hibrid Lexus CT200h és a Mercedes A 180d már közel félmilliós ugrásra van.

Árak tekintetében a konkurenseknél kedvezőbb

Csábító lehet a V40 kínálatában a benzines, kézi váltós T2 is. A hajszálnyival gyorsabb turbós benzines 690 ezer forinttal olcsóbb, amely differencia a gyárilag 1,7 literrel nagyobb fogyasztással egészen sokáig elég – a kevesebbet autózóknak érdemes lehet elgondolkodni rajta. Prémium szinten nézve még elfogadható (410 ezer forintos) ugrásra van a D3 névvel illetett 150 lóerős dízel verzió – a sportosabb vezetőknek érdemes rá szavazniuk.

Hajtásláncban a többi beszálló dízel felett áll