Minden kétséget kizáróan óriási hírveréssel érkezett a köztudatba a mindenféle családbarát hitelkonstrukció mellett, hogy immáron a sokgyermekesek mobilitását is egyedi elképzelés alapján, autóvásárlási támogatással próbálják elősegíteni – erre a legjobb választ talán a Dacia adja, hiszen a Lodgy megvásárlásával, aki szeretné, 'kimaxolhatja' a kedvezményes lehetőséget.

A 2,5 milliós támogatást felhasználók tábora vélhetően két részre oszolva támadja majd meg a nagyobb kapacitású modellekkel foglalkozó márkakereskedéseket: a jómódúbbak így magasabb kategóriás autókba is beszállhatnak a jelentős kedvezmény igénybevételével, míg a másik végletet azok képezik, akik a támogatás leghatékonyabb kiaknázásával a legolcsóbb vételt keresik. Na, az utóbbi tábornak szól a Lodgy, melyet ezúttal alaposan tesztre is fogtunk.

Hét utast vár, tisztességes helykínálattal és egy nagyon jó ajánlattal

Az autóvásárlásban kulcskérdés az ár/érték arány, aminek fontossága – talán nem tévedek nagyot ezzel a megállapítással – fordítottan arányos a vételárral. Ebben a szegmensben halászik már jó ideje a Renault költséghatékony divíziójaként aposztrofálható Dacia. Ezúttal a román-francia gyártó hétüléses, és az állami támogatás felső plafonjának kihasználására leginkább alkalmas dízel verziója járt nálunk, mégpedig a csinos Techroad csúcsfelszereltséggel.

Összefoglalva az említett program lényege, hogy 2019. július 1-je után a három- vagy több gyermekes családok legalább 7 üléses új személygépkocsi vásárlásához 2,5 millió forint (de legfeljebb a vételár 50%-ának megfelelő) támogatást igényelhetnek a Magyar Államkincstártól. Ráadásul a programot számos importőr, illetve autókereskedés további jelentős központi kedvezményekkel egészíti ki.

Külsejét tekintve teljesen rendben van a Lodgy, de műszakilag már ráférne egy frissítés

A Lodgy immáron jó ideje tagja a Dacia modellkínálatának, leginkább jó térkihasználásával, tágasságával és akár hétszemélyes utasterével csábítva a vásárlókat. Valljuk be, mindez fontos, hiszen sok olyan nagyobb család keres új autót, akik nem feltétlen engedhetnek meg maguknak nagyobb kiadást. Ezt az igényt jól becélozta a Dacia, hiszen a Lodgy mellett nem tülekednek a konkurensek, a hétüléses modellek általában ennél magasabbra pozicionálva indulnak.

Mindemellett érdemes megjegyezni, hogy egy kis redundancia is van a Dacia rendszerében, a Lodgy ugyanis a Dokker személyszállító verziójának személyében házon belüli konkurenssel is rendelkezik. A Dokker formák tekintetében kísértetiesen hasonló, belterük közel azonos, leginkább a tolóajtó és a kétfelé nyitható hátsó ajtó jelenti utóbbi javára a különbséget.

A műszerfal egyszerű és informatív, ám koros megoldásokat vonultat fel

Ettől eltekintve a Lodgy személyautósabb, amolyan egyterű-jellegű – talán emiatt is szimpatikusabb és a 7 üléses opció is sokat nyom a latba, remélve közben, hogy a Dokkerben tapasztalt, talán a haszoncél miatt alkalmazott, kevésbé igényes megoldások ezúttal nem kerülnek olyan nagymértékben felszínre.

A küllem tekintetében sok izgalmat nem hoz a Lodgy, még a műanyag kiegészítőket, betéteket tartalmazó Stepway csomaggal megfűszerezve sem, amelyhez érdekességképpen hozzájönnek a Techroad matricák és feliratok, holott azt vártuk volna, hogy a Techroad csomag felülírja a Stepway szintet. A helyzet nem ez, hanem a Stepway szint képezi ennek a felszereltségnek az alapját is. Az orr az aktuális Dacia irányt képviseli a méretes fényszórókkal, markáns emblémával és egy tetszetős mintázatú hűtőmaszkkal, hátul pedig a lámpa formája igyekszik megtörni a kissé unalmas befejezést.

A helykínálat abszolút korrekt, vannak praktikus és kevésbé szép megoldásai

Ha kívülről nem is látszik olyannyira, az utastérnek szinte minden porcikájából sugárzik a spórolás, a puritánság és az egyszerűség. Persze mindezt finoman is meg lehet oldani, ám a Dacia ezt csupán hellyel-közzel tudta kivitelezni. A műszerfal már ismerős a többi modellből - egyszerű, krómkarikás órák, nagy és kemény műanyag felületek, de tisztességes az ergonómia, és korrekt kezelőszervek terülnek el a sofőr és utasa előtt.

A felszereltség a Techroad szintnek megfelelően, Dacia mércével magas, hiszen manuális klíma, tempomat és érintőképernyős multimédiás rendszer, navigáció is szerepel a repertoárban, ahogy a tolatókamera és az ülésfűtés sem maradhatott ki. Azonban mindez egyben a plafont is jelenti és nagyjából a olyan mértékű és mélységű frissítésért kiált, amit a Duster is kapott nemrégiben az utód megjelenésével. Ahogy a kompakt SUV esetében, úgy a Lodgynál is fontos volna az égetőbb hiányosságok orvoslása és az extralista átfésülése: egy automata klíma és pár modernebb elem bőven elférne a csomagba.

Jelenleg a 2,5 milliós kezdvezmény miatt irányul rá még nagyobb figyelem

Az igénytelenség jó és rossz értelemben is tetten érhető, s persze utóbbi fájó pont. A hátsó ülések övmegoldása, az ülésdöntés látható és csúnya mechanizmusa, a nagy és nehéz harmadik üléssor sajnos árnyékot vet az egyébként nem rossz összképre. A legrosszabb viszont minden kétséget kizáróan az a fajta hangaláfestés, ami az egyébként is erősen zajos benzines mellé társul. A karosszéria és a kárpitok ugyanis harsány muzsikába kezdenek, arról árulkodva, hogy az összeszerelési minőség messze van a példástól, de még az átlagostól is.

A praktikum mindemellett természetesen nem rossz, hiszen nagyobb tárgyakat gond nélkül nyel el a mintegy 4,5 méter hosszú autó és a nagy belmagasság miatt a harmadik sor is használható marad akár felnőttek számára is. 7 ülés esetén kicsivel több mint 200 liter áll rendelkezésre, a maximális kapacitás pedig 2 köbméter felett van.

Még a harmadik sor is használható, ám ekkor a csomagtér csak jelképes marad

Az évek óta remek partnernek bizonyuló 1.5 dCi, amely ezúttal Blue dCi 115 néven fut, továbbra sem okoz csalódást. Az egyszerű bódét kellő dinamizmussal mozgatja, persze azért csodákra nem kell számítani, hiszen a papíron 11 szekundumos 0-100-as sprint nem olyan vészes, ráadásul mindemellé a dízelmotoros rugalmasság is jár. Városban 5,5-5,8 liter körüli értékkel kell megbarátkoznunk, miközben autópályán 6 litert, országúton 4 litert gurít le a torkán tesztalanyunk. A hangszigetelések híján gyakran a vártnál zajosabb erőforrás kedvező étvágya többek közt a jó kiosztású hatfokozatú váltónak is köszönhető.

A kormányzás és a futómű leginkább átlagos teljesítményt nyújt; inkább kényelmes, mint feszes a hangolás, ennek megfelelően jelentősebb oldaldőlésre és nem túl magas kanyartempóra kell számítani, bár ezek nem számítanak negatívumnak egy ilyen felépítésű modell esetében.

Ismerve negatívumait és pozitívumait, jelen körülmények közöt nehéz igazi vetélytársat találni

A Dacia mindezért beszálló szinten 4,5 milliót kér el, miközben az Autó Pult normafelszereltséget 'megütő' csomag is befér 4,9 millió alá, azonban a tesztautó a fentebb részletezett extrákkal már 5,2 milliót kóstál, ami az említett negatívumok ismeretében akár még soknak is mondható, azonban a képességek tükrében még mindig kedvező. Hiszen sehol máshol nem kapunk valódi 7 üléses dízel modellt 5 millióért, ráadásul akkor az állami kedvezményről még nem is szóltunk. Mivel 2,5 millió, de maximum az autó árának fele igényelhető, érdemes becélozni a kerek 5 milliót, ami szinte teljesen megegyezik a tesztelt modell által képviselt 'állapottal'.

A sokgyermekesek tehát a támogatást kihasználva mindössze 2,5 millió forintért juthatnak hozzá egy korrekt, igazán sokrétűen használható új autóhoz, ami manapság kihagyhatatlan ajánlat számukra. A Citroen Berlingo, Opel Combo Life és Peugeot Rifter trió, illetve társaik jelentik a következő lépcsőt, ám a 2,5 milliós Lodgy árcéduláját tekintve azok 7 üléses verziói alacsonyabb felszereltséggel is többet kóstálnak – egy hétüléses Berlingo például az állami támogatást igénybe véve alapfelszereltséggel (akciósan) 2,9 millió forinttól startol.