Bevallom: nekünk, autókedvelőknek, autótesztelőknek bizony van egy pár, átlagember számára érthetetlen furcsaságunk. Ilyen például az, hogy sokszor már-már betegesen vonzódunk a kisautókhoz, illetve általában azt tekintjük követendőnek, vagy jónak, ami sportos.
Galériánkban a legkisebb nagyautóNézzék csak meg a kormányzás dolgát, és rögtön értik, hogy mire gondolok. A „jó” kormány pontos, közvetít mindent, amit történik, nem forog sokat (mégis jó fordulókört biztosít), és nagy sebességnél is stabil. Azt nem nehéz belátni, hogy ezek mindegyike jóformán soha sem fog makulátlanul teljesülni (még jó, hiszen akkor mi értelme lenne tesztelni?), viszont ugyanígy arra is rábólinthatunk, hogy egy közvetlen, sportos kormány az átlagos vezetőt csak idegesíti. Úthibákon tekergeti a volánt kifelé a kezéből, fáradtan, éjszaka hazavezetve senki sem akar már birkózni az autóval – akkor meg most mi a jó és mi a rossz?
Joggal merülhet fel a kérdés, hogy a berögződések és a szubjektivitás örökbecsű témáját miért éppen egy Toyota iQ teszt során hozom elő. Bár az anyósülésről volt már alkalmam utazni is autóban, sőt már az Aston Martin féle átiratával is megismerkedtem, mégis a szokásos kisautó iránti megszállottsággal közelítettem a japán törpe felé. Aztán rá kellett jönnöm, hogy semmi kisautós nincsen benne. Majd pedig, hogy így is szerethető.
Ha kell, ez is parkol keresztben - galériaMert hát miért is szeretjük mi annyira a kisautót? Mert kompakt a mérete, könnyen részévé válunk, és – általában a költségek alacsonyan tartása végett – közvetlenek (avagy hangosak, és kissé faragatlanok). Vagyis vezetni kimondottan jó őket, noha utazásra (persze drágábban) találunk jobb járművet is. Az iQ viszont nem ilyen, mivel (annak ellenére, hogy a vezetés élményét sem űzi el elérhetetlen messzeségbe) méretei ellenére ő bizony utazóautó. És ez az, amiért zseniális a Toyota terméke.
Mielőtt azonban látatlanban dobunk fejére babérkoszorút, nem árt megnézni közelebbről a legkisebb japánt. Ugyanis van két komolyabb hibája, amely miatt fontos vásárlóktól esik el. Egyrészt – bár a külső szubjektív – az aranyos, gömbölyded formák helyett tudálékos bagolyarcot és karakán, morcos hátsót kapunk. Ez sokak számára nem is lenne probléma, azonban joggal élhetünk a feltételezéssel, hogy nagy részben hölgyek vásárolnák majd az apró és praktikus típust – akiket viszont elriaszthat a morcos forma – bár ezt Kriszti fogja megerősíteni női tesztünkben.
Én vagyok az okosabb! - galériaA másik problémája, hogy a Toyota legfőképp olyan csoportnak pozícionálta, amely hazánkban viszonylag kis számban képviselteti magát: a nagyváros dzsungelének hatékony átszelésére készült igazi megoldásra vágyók autója az iQ – egy olyan rétegé, amely hajlandó kicsit többet fizetni ezért a flottságért. Vagyis a kis méret ezúttal nem jelent alacsony piaci pozíciót is. Viszont ilyen emberből túl sokat nem találunk, hiszen egyetlen igazi, túlzsúfolt nagyvárosunk van, Budapest, de a legtöbb ember még itt is vígan elharcol testesebb autójával.
Pedig, ha tudnák, hogy mennyivel jobb az iQ-ban! A mindennapok harca itt játéknak tűnik, és kisautó csakhamar bebizonyítja: valójában a szerényebb helykínálatot leszámítva mindent tud, amit a nagyok.
Hiszen nézzünk csak körül belül: igaz tesztautónk a csúcsfelszereltséget képviselte, de bőrtől navigáción át mindent találtunk. A helykínálat elöl bőséges, a szélesség megfelelő, sőt az ügyes térkihasználásnak köszönhetően – ha lemondunk a nyújtott láb luxusáról – az anyósülés olyannyira előre csúsztatható, hogy a hátul ülő harmadik utas is bőséges térrel rendelkezik. Egyedül a negyedik pozíció erősen opcionális, de így is jól jön, hogy rövidebb városi futkározásra társunkká szegődhet valaki. És a csomagtartó? Hát bizony ekkora alapterületre már nem lehetett több megoldást találni: néhány könyv, esetleg egy notebook táska elfér, de pakolni – rendkívül ötletes módon – a hátsó ülések alá is tudunk. A jármű kötelező tartozékainak is van hely: ezeket, és a defektmentesítő szettet a csomagtér alatt találjuk. Mindezt pedig olyan összeszerelési, kialakítási és anyagminőségben tálalja a Toyota, ami sok tekintetben nemhogy a Yarist, de még az Aurist is lekörözi.
Mindent tud, pont, mint a nagyokÉs milyen utazni a bagolyarcú törpével? Fenomenális. A kisautótól várt játékosság és közvetlen élmény elmarad, kapunk viszont sokkal nagyobb autókra jellemző viselkedést. Az iQ autópályán is viszonylag csendes, a kormányzása is kellően direkt, és nagy tempónál is biztos, a kissé feszes futómű pedig állja a sarat forszírozott kanyarokban egyaránt, igaz itt már megmutatkozik a rövid tengelytáv problematikája. Ennek köszönhetően ugyanis tényleg határon autózva kitörésre hajlamos az autó fara, amelyet aztán a gondos elektronikai segédlet mindenféle vezetői közbeavatkozás nélkül megfog – így ez inkább egy érdekesség, mintsem konstrukciós hiba. Amúgy a feszességét leszámítva a futóművön is nehéz kifogni, ugyanis mindenféle úthibát halkan, a mérethez és a tengelytávhoz mérten kiemelten szofisztikátlan csillapít. Egyedül terhelés alatt (kanyarodás közben) hajlamos elugrálni az úthibákon.
A hajtáslánc kialakításánál is remek munkát végeztek a Toyota mérnökei, ugyanis ekkora helyre tényleg komoly mérnöki kihívás egy négyhengeres motort és a hozzá tartozó hatfokozatú kéziváltót bepréselni. Utóbbi is remek a maga nemében, kapcsolhatósága példás, könnyen, de azért érezéssel jár, vagyis feladatát tökéletesen ellátja. Mégis egyik szemünk sírt, a másik pedig nevetett a teszthét alatt. Örültünk annak, hogy rendkívül alacsony, 5 liter körüli értékeket írt ki a fedélzeti számítógép, és néhány útitársunknál sokkal kevesebb széndioxidot puffogtattunk ki, azonban az emiatt rendkívül hosszúra áttételezett váltó kissé szerényebb teljesítményre sarkallja a kellően nyomatékos és kellemes 98 lóerős motort.
Bizony, ott vígan elférünk - galériaEz a gyakorlatban úgy nyilvánul meg, hogy a kettest kihúzatva már 100 felett repesztünk, ami a tömeg/teljesítmény arányához képest a vártnál szerényebb dinamikát kölcsönöz a legerősebb iQ-nak – ez jól látszik a gyorsulásmérésünkön is, ahol bár túlteljesítette az okos törpe a gyári adatot, de azért koránt sem volt virgoncnak nevezhető. Egyedül a motor nyomatékossága az, amely képes ellentételezni a hosszú fokozatokat, így mégsem érezni gyengének a miniautót.
Sokan, sokszor már a fejükhöz kaptak, amikor meghallották az iQ árait, pedig nem árt tudomásul venni: ez bizony nem árcsökkentés érdekében lett kisautó, hanem a nagyvárosi helyhiány okozta problémák megoldása végett. És éppen ezért nevezhető az Aston Martin lépése (az iQ Cygnet néven történő, luxusruhába burkolt kiadása), hiszen az iQ nem csupán egy városba szánt törpeautó kvalitásaival rendelkezik, hanem igazi nagyautós vonásai vannak – a helykínálatot leszámítva.
Ezért ne lepődjön meg senki, hogy az árlista 3,6 millió forinttól kezdődik, és igazán jó felszereltség esetén 5 millió forint fölé rúg. Nekünk így is kellene az iQ, ennyi okos ötletet ugyanis nem találunk sehol, és a smart fortwo mellett már ott a helye a történelemkönyvekben, mint nagy lépésnek a (városi) közlekedés forradalmasítása felé.
| Néhány szóban: törpének tűnik, de valójában óriás. Az iQ tökéletesen elhiteti velünk, hogy jóval nagyobb autóban ülünk, ráadásul 3 ember tényleg sokáig elvan benne kényelmesen. Ezek után csodálkoznak, hogy borsos az ára? | ||||||
Előnyök: Zseniális ötletek, Remek térkihasználás; Jó fordulókör; Könnyű parkolhatóság; Könnyű, nagyautós vezethetőség; Csendes; Jó váltó; Takarékos, nyomatékos motor
Hátrányok: Enyhén feszes futómű; Hosszú váltóáttételek; Kissé drága
Bevallom: nekünk, autókedvelőknek, autótesztelőknek bizony van egy pár, átlagember számára érthetetlen furcsaságunk. Ilyen például az, hogy sokszor már-már betegesen vonzódunk a kisautókhoz, illetve általában azt tekintjük követendőnek, vagy jónak, ami sportos.
Galériánkban a legkisebb nagyautóNézzék csak meg a kormányzás dolgát, és rögtön értik, hogy mire gondolok. A „jó” kormány pontos, közvetít mindent, amit történik, nem forog sokat (mégis jó fordulókört biztosít), és nagy sebességnél is stabil. Azt nem nehéz belátni, hogy ezek mindegyike jóformán soha sem fog makulátlanul teljesülni (még jó, hiszen akkor mi értelme lenne tesztelni?), viszont ugyanígy arra is rábólinthatunk, hogy egy közvetlen, sportos kormány az átlagos vezetőt csak idegesíti. Úthibákon tekergeti a volánt kifelé a kezéből, fáradtan, éjszaka hazavezetve senki sem akar már birkózni az autóval – akkor meg most mi a jó és mi a rossz?
Joggal merülhet fel a kérdés, hogy a berögződések és a szubjektivitás örökbecsű témáját miért éppen egy Toyota iQ teszt során hozom elő. Bár az anyósülésről volt már alkalmam utazni is autóban, sőt már az Aston Martin féle átiratával is megismerkedtem, mégis a szokásos kisautó iránti megszállottsággal közelítettem a japán törpe felé. Aztán rá kellett jönnöm, hogy semmi kisautós nincsen benne. Majd pedig, hogy így is szerethető.
Ha kell, ez is parkol keresztben - galériaMert hát miért is szeretjük mi annyira a kisautót? Mert kompakt a mérete, könnyen részévé válunk, és – általában a költségek alacsonyan tartása végett – közvetlenek (avagy hangosak, és kissé faragatlanok). Vagyis vezetni kimondottan jó őket, noha utazásra (persze drágábban) találunk jobb járművet is. Az iQ viszont nem ilyen, mivel (annak ellenére, hogy a vezetés élményét sem űzi el elérhetetlen messzeségbe) méretei ellenére ő bizony utazóautó. És ez az, amiért zseniális a Toyota terméke.
Mielőtt azonban látatlanban dobunk fejére babérkoszorút, nem árt megnézni közelebbről a legkisebb japánt. Ugyanis van két komolyabb hibája, amely miatt fontos vásárlóktól esik el. Egyrészt – bár a külső szubjektív – az aranyos, gömbölyded formák helyett tudálékos bagolyarcot és karakán, morcos hátsót kapunk. Ez sokak számára nem is lenne probléma, azonban joggal élhetünk a feltételezéssel, hogy nagy részben hölgyek vásárolnák majd az apró és praktikus típust – akiket viszont elriaszthat a morcos forma – bár ezt Kriszti fogja megerősíteni női tesztünkben.
Én vagyok az okosabb! - galériaA másik problémája, hogy a Toyota legfőképp olyan csoportnak pozícionálta, amely hazánkban viszonylag kis számban képviselteti magát: a nagyváros dzsungelének hatékony átszelésére készült igazi megoldásra vágyók autója az iQ – egy olyan rétegé, amely hajlandó kicsit többet fizetni ezért a flottságért. Vagyis a kis méret ezúttal nem jelent alacsony piaci pozíciót is. Viszont ilyen emberből túl sokat nem találunk, hiszen egyetlen igazi, túlzsúfolt nagyvárosunk van, Budapest, de a legtöbb ember még itt is vígan elharcol testesebb autójával.
Pedig, ha tudnák, hogy mennyivel jobb az iQ-ban! A mindennapok harca itt játéknak tűnik, és kisautó csakhamar bebizonyítja: valójában a szerényebb helykínálatot leszámítva mindent tud, amit a nagyok.
Hiszen nézzünk csak körül belül: igaz tesztautónk a csúcsfelszereltséget képviselte, de bőrtől navigáción át mindent találtunk. A helykínálat elöl bőséges, a szélesség megfelelő, sőt az ügyes térkihasználásnak köszönhetően – ha lemondunk a nyújtott láb luxusáról – az anyósülés olyannyira előre csúsztatható, hogy a hátul ülő harmadik utas is bőséges térrel rendelkezik. Egyedül a negyedik pozíció erősen opcionális, de így is jól jön, hogy rövidebb városi futkározásra társunkká szegődhet valaki. És a csomagtartó? Hát bizony ekkora alapterületre már nem lehetett több megoldást találni: néhány könyv, esetleg egy notebook táska elfér, de pakolni – rendkívül ötletes módon – a hátsó ülések alá is tudunk. A jármű kötelező tartozékainak is van hely: ezeket, és a defektmentesítő szettet a csomagtér alatt találjuk. Mindezt pedig olyan összeszerelési, kialakítási és anyagminőségben tálalja a Toyota, ami sok tekintetben nemhogy a Yarist, de még az Aurist is lekörözi.
Mindent tud, pont, mint a nagyokÉs milyen utazni a bagolyarcú törpével? Fenomenális. A kisautótól várt játékosság és közvetlen élmény elmarad, kapunk viszont sokkal nagyobb autókra jellemző viselkedést. Az iQ autópályán is viszonylag csendes, a kormányzása is kellően direkt, és nagy tempónál is biztos, a kissé feszes futómű pedig állja a sarat forszírozott kanyarokban egyaránt, igaz itt már megmutatkozik a rövid tengelytáv problematikája. Ennek köszönhetően ugyanis tényleg határon autózva kitörésre hajlamos az autó fara, amelyet aztán a gondos elektronikai segédlet mindenféle vezetői közbeavatkozás nélkül megfog – így ez inkább egy érdekesség, mintsem konstrukciós hiba. Amúgy a feszességét leszámítva a futóművön is nehéz kifogni, ugyanis mindenféle úthibát halkan, a mérethez és a tengelytávhoz mérten kiemelten szofisztikátlan csillapít. Egyedül terhelés alatt (kanyarodás közben) hajlamos elugrálni az úthibákon.
A hajtáslánc kialakításánál is remek munkát végeztek a Toyota mérnökei, ugyanis ekkora helyre tényleg komoly mérnöki kihívás egy négyhengeres motort és a hozzá tartozó hatfokozatú kéziváltót bepréselni. Utóbbi is remek a maga nemében, kapcsolhatósága példás, könnyen, de azért érezéssel jár, vagyis feladatát tökéletesen ellátja. Mégis egyik szemünk sírt, a másik pedig nevetett a teszthét alatt. Örültünk annak, hogy rendkívül alacsony, 5 liter körüli értékeket írt ki a fedélzeti számítógép, és néhány útitársunknál sokkal kevesebb széndioxidot puffogtattunk ki, azonban az emiatt rendkívül hosszúra áttételezett váltó kissé szerényebb teljesítményre sarkallja a kellően nyomatékos és kellemes 98 lóerős motort.
Bizony, ott vígan elférünk - galériaEz a gyakorlatban úgy nyilvánul meg, hogy a kettest kihúzatva már 100 felett repesztünk, ami a tömeg/teljesítmény arányához képest a vártnál szerényebb dinamikát kölcsönöz a legerősebb iQ-nak – ez jól látszik a gyorsulásmérésünkön is, ahol bár túlteljesítette az okos törpe a gyári adatot, de azért koránt sem volt virgoncnak nevezhető. Egyedül a motor nyomatékossága az, amely képes ellentételezni a hosszú fokozatokat, így mégsem érezni gyengének a miniautót.
Sokan, sokszor már a fejükhöz kaptak, amikor meghallották az iQ árait, pedig nem árt tudomásul venni: ez bizony nem árcsökkentés érdekében lett kisautó, hanem a nagyvárosi helyhiány okozta problémák megoldása végett. És éppen ezért nevezhető az Aston Martin lépése (az iQ Cygnet néven történő, luxusruhába burkolt kiadása), hiszen az iQ nem csupán egy városba szánt törpeautó kvalitásaival rendelkezik, hanem igazi nagyautós vonásai vannak – a helykínálatot leszámítva.
Ezért ne lepődjön meg senki, hogy az árlista 3,6 millió forinttól kezdődik, és igazán jó felszereltség esetén 5 millió forint fölé rúg. Nekünk így is kellene az iQ, ennyi okos ötletet ugyanis nem találunk sehol, és a smart fortwo mellett már ott a helye a történelemkönyvekben, mint nagy lépésnek a (városi) közlekedés forradalmasítása felé.
| Néhány szóban: törpének tűnik, de valójában óriás. Az iQ tökéletesen elhiteti velünk, hogy jóval nagyobb autóban ülünk, ráadásul 3 ember tényleg sokáig elvan benne kényelmesen. Ezek után csodálkoznak, hogy borsos az ára? | ||||||
Előnyök: Zseniális ötletek, Remek térkihasználás; Jó fordulókör; Könnyű parkolhatóság; Könnyű, nagyautós vezethetőség; Csendes; Jó váltó; Takarékos, nyomatékos motor
Hátrányok: Enyhén feszes futómű; Hosszú váltóáttételek; Kissé drága