Tesztek

Egy Toyotáról sosem könnyű írni. A sportosabb modelleket leszámítva egyszerűen nehéz tovább ragozni a márkával kapcsolatos tapasztalatokat, miszerint tökéletes „teleport” eszközt kaparinthatunk meg személyükben; azonban vigyázat, használatuk során minden csepp emocionalitásunk kiveszhet belőlünk - főleg a néhány hónapja megújult Corolla esetében.

Klasszikus kompakt szedán a Toyota tálalásábanA Toyota mérnökei sikeresen irtják ki még csírájukban az érzelmeket. Szinte mindenki ezt hozza fel az eminens japán gyártó ellen, azt viszont gyakorlatilag sosem veszik figyelembe, hogy bizony sok-sok vásárlónak épp ez az igénye: az autó vigyen el egyik pontból a másikba, miközben ne is szerezzünk tudomást arról, hogy dolgozik alattunk a technika.

A Corolla is ilyen, közel tökéletes közlekedési eszköz, amely csöndben, feltűnéstől mentesen végzi mindennapi munkáját, hurcol minket és poggyászainkat, közben pedig észre sem vesszük, hogy él alattunk. Ha jól belegondolunk, ez közel sem hátrány, sőt, inkább előnyére válik. Persze az autórajongók szeretnek sírni a motorháztetőn elégiákat szavalva a szelepekhez és a dugattyúgyűrűkhöz, ezzel ellentétben viszont az autót sokkalta többen használják munkaeszközként, ők pedig tesznek rá, milyen különleges csavarokkal fogatták fel kormányművet a kasztnihoz. Ők nem kaphatók egy kis vérpezsdítő kanyargásra, nem szeretnek szippantani egy mélyet a kipufogógázból, ők csupán szeretnének minél hamarabb, megbízhatóan és nyugalomban eljutni A-ból B-be, hogy mihamarabb elvégezzék feladatukat és végre láthassák a családot.

A külsővel hiába szeretnék sokat foglalatoskodni, nem nagyon tudok: a klasszikus szedánforma alapra korrekt, de érzelemmentes vonalakat rajzoltak a Corollának a tervezők, a fejér négyajtós jóformán ki sem tűnik a sok szürke autó körül a dugóban vagy a parkolóban, ellenben lámpái, hűtőmaszkja és úgy egyáltalán az egész nem hat régimódinak, inkább csak egy rettentően visszafogott egyvelegnek.

Belül viszont már felerősödhet bennünk az érzés, hogy nem egy mai autóban ülünk, emellett a műszerfalat bámulva könnyen álomba szenderülhetünk, olyannyira nyugodtra, "semmilyenre" sikeredett az összkép. A név kötelezTévedés ne essék, az előbb megejtett mondat nem jelenti azt, hogy rossz lenne a Corollában helyet foglalni. Az ülések kényelmesek és az átlagos felnőttek számára teljesen jól használhatóak, azonban a rendelkezésre álló fejtér hátul, valamint a fejtámlák elöl maximum 190 centiméter magasságig biztosítanak kényelmet, a felett már inkább csak rövid utakra jelenthet megoldást a Corollázás. A puttony viszont jó pontot érdemel; 450 literes űrméretével igaz, hogy nem a kategória bajnoka, de az átlag felett van és egészen jól pakolható.

Visszatérve a műszerfalra, egyik kapcsoló működését sem kifogásolhatjuk - rendben és csendben teszi a dolgát az összes -, az óracsoport pedig még látványosnak is nevezhető az órák közepén tanyázó kijelzőkkel, a sárga-fehér háttérvilágítással és a rövidre szabott mutatókkal. Az utasoldalon kifejezetten okos megoldásként konstatálhatjuk a dupla kesztyűtartót, amely sok holmi esetén igazán praktikus lehet. A hat hangszóróval operáló gyári hangrendszertől nem kell csodát várni, átlagos hangzással rendelkezik és a kormányról is vezérelhető, azonban a kormányközép másik oldaláról meglehetősen hiányoznak a tempomat gombjai, autópályán és főúton haladva is kellemes társ lenne a sebességtartó automaika - ez már a magasabb (Sol) felszereltség sajátja.

Az egyetlen izgalmas részlet az unalom tengerébenA kissé ódivatú középkonzolon nem találunk szinte semmilyen különleges részletet, a klíma és a fejegység kezelőszervei katonás rendben és logikus elrendezésben ücsörögnek, viszont a belső levegő keringető, valamint az első-hátsó ablak páramentesítő gombjai tetszetős peremvilágítást kaptak, amik mégiscsak visznek egy kis színt a Corolla sötétszürke pultjába, ahol egyébként a halványsárga háttérvilágítás folytatódik. Erre viszont fordíthattak volna egy kicsit több igényt a Toyotánál, az óracsoporttal azonos sárga színnel még tetszetősnek is merném nevezni az összhatást. De mint az elején leszögeztem, épp ez a Corolla filozófiájának lényege: szinte észrevétlenül, nyugalomban és minden ingertől, érzlemtől mentesen szolgálni a gazdát.

Ezt az érzést az 1,4 literes, nyolcszelepes D-4D névre hallgató dízelmotor is tovább erősíti bennünk. A 90 lóerő és az alacsony fordulaton megérkező 205 Nm-es nyomaték inkább a nyugodt, de takarékos autózást szolgálja. A teljesítmény és a nyomaték elegendőnek bizonyul minden olyan művelethez, amit egy családi vagy munkára használt igás jószágtól elvárnánk. Nem szabad vehemens gyorsításokra és vad előzésekre számítani, de okosan használva jó társ a kisköbcentis olajkályha. Érdekes, hogy a gyárilag megadott 11,9 másodperces százas sprintidőt megközelíteni sem tudtuk; legjobb gyorsulásunk is 13,5 szekundumra adódott, amin sem a téli abroncsok, sem bármilyen más körülmény okán nem tudunk szemet hunyni. Cserébe az utastérben dízelhez mérten kiváló hangerő-értékeket jegyezhettünk fel, a kívülről kissé kerregős egynégyest alaposan leszigetelték a japánok.

A vehemencia hiányát viszont pedáns éhségsztrájkkal honorálja a Corolla: a komplett teszt során alig 5,5 kért enni annak dacára, hogy sok városi etappal és autópályázással nyúztam, míg normakörünkön a gyári értéket csöppnyivel túltejesítve egy deciliterrel kevesebbet, 4,6 liter dízelolajat fogyasztott el 100 km-en, ami ritka kellemes adatnak számít. Az 55 literes üzemanyagtanknak hála ügyesen kezelve a gázpedált gyakorlatilag több mint 1000 km-es hatótávolsággal büszkélkedhet az 1,4 D-4D.

Akár még elegénsnak is nevezhetjükA kormányzás és a futómű sem tartogat óriási meglepetéseket számunkra: előbbi pontos és precíz, amilyennek lennie kell, utóbbi pedig a kényelem-sportosság skálán inkább előbbihez közelebb helyezkedik el, de nem annyira, hogy az a gyorsabb kanyarvételek rovására menjen - ugyanolyan korrekt a rendszer, ahogy az autó többi része. A hatsebességes váltóval nincs különösebb gond, közepesen hosszú úton, de jól kapcsolható és átgondolt áttételezése is kellemesen passzol a kis dízelmotor karakterisztikájához. A fék viszont furcsamód a régi autóknál szokásos elven működik, azaz hosszú úton, jól adagolhatóan de kevésbé agresszívan lassítja az autót, ami bizony vészesebb szituációkban kellemetlen meglepetést is szolgáltathat a harapós fékszerkezetekhez szokott sofőrök számára.

Hiába akad konkurenciája más tájékon az eminens japánnak, nem kerülheti el az összehasonlítást házon belül kapható testvérével, a pofásabb, "maibbnak" ható, ellenben kisebb csomagtérrel megáldottKorrektségével szeretteti meg magát Auris-szal, amely azonos motor és felszereltség esetén 15.000 forinttal kóstál többet a Corollánál (Luna 1,4 D-4D: 5.290.000 forint). Ám míg a szedánra 100.000 forintos kedvezményt kapunk, az Auris árából 200.000 forintot számolhatunk le, így összességében a kisebb poggyásztérrel rendelkező ötajtós lehet a költséghatékonyabb választás.

Aki mindenképp a Corollára teszi le a voksát, annak érdekes alternatívát jelenthet a dinamikus 132 lóerős 1,6-os benzinmotor is, amely ugyan 100.000 forinttal alacsonyabb áron kapható, de fogyasztása közel sem olyan baráti, mint a kis dízelé. A 126 lovas kétliteres öngyulladós egység viszont a középső Luna felszereltséggel is épp 6 millió alatt marad, így ő a legtöbbeknél kiesik a körből.

Igazi konkurenciát a németektől kapunk: az Opel kínálatában a még Astra Classic III-ként kapható H Astra szedán a 110 lovas 1,7 CDTI motorral azonosan felszerelve 5.390.000 forint, az új VW Jettából pedig a legolcsóbban megkaparintható 105 lóerős 1,6-os common rail dízel is 5.725.000, tehát velük szemben jó választás lehet az étvágytalan Corolla. No de surranópályán érkezve a Skoda Octavia mindenkinek "odacsap": szintén a 105 lóerős 1,6-os dízellel, azonos felszereltségi szinten 5,2 millió, jobban felszerelve (akciós Clever felszereltség) pedig 16.000-rel drágább, azonban nem is ez a csehek fő attrakciója, hanem a kétliteres 110 lovas CR TDI, amely a szuperül felextrázott Familiy szinten most „csupán” 5.165.000 forintba fáj - ez az ajánlat egyszerűen verhetetlennek bizonyul a "puttonyos" kompaktok között. Viszont aki egy legendás Corollát szeretne, úgysem fog kikötni a német technikánál...