Tesztek

Sokan hagyják magukat megvezetni. Csak betérnek egy-egy szimpatikusnak tűnő kereskedésbe, és hagyják magukat rábeszélni az adott márka megfelelő kategóriájú autójára. Sok millió forintot költenek el anélkül, hogy komolyabban körbenéznének az ajánlatok között. Nekem azonban kristálytiszta elképzeléseim vannak, és bár kompromisszumokat így is kell kötnöm, pár hét használat után nem fogom bánni a döntésem. Az én párom egy nemrég frissült Volvo V40 Cross Country T5 AWD, és ha kíváncsiak rá, hogy miért, szívesen elmesélem Önöknek. Tartsanak velem!

Hátul semmi nem változott - galériaA nevem Laci, és a hazai viszonylatokban szerencsésnek mondhatom magam, ugyanis a 20-as éveim végére már ott tartok, hogy megengedhetem magamnak, hogy megvásároljak egy prémium kompaktot újonnan – persze külföldön ez nem számít különösebben nagy dolognak. Én pedig okosan szeretném elkölteni a kemény munkával összegyűjtött pénzem, így a vásárlás előtt egy komoly listát állítottam össze: egy stílusos, erős és – az aktív életmódom miatt – összkerékhajtású kompaktra van szükségem, de nem szeretem a feltűnést.

A Volvo mindig is közel állt a szívemhez, hiszen visszafogott, elegáns, de mégis stílusos megjelenésű modelljeik kiemelkedő biztonságot nyújtanak, miközben az utastérben prémium megoldásokkal kényeztetnek. Az új formanyelv is tetszik, de az XC90 és az S90/V90 páros túl nagy és drága lett volna, ugyanakkor nagyon örültem, amikor a V40 is megkapta a Thor kalapácsát mintázó első LED-es nappali menetfényt – még ha ezen kívül tulajdonképpen csak néhány új színnel, kárpittal és keréktárcsával is gazdagodott a kínálat. Rengeteg utánajárás és kutakodás eredményeképpen végül – az Autó Pult korábbi tesztjének is köszönhetően – a V40 mellett tettem le a voksomat.

Új a szín és a fényszóró - galériaA Cross Country felszereltséghez nem ragaszkodtam volna, de összkerékhajtás csak ehhez a változathoz elérhető, és bár néhány kompromisszumot meg kellett kötnöm, összességében nem bántam meg. A finoman megemelt hasmagasság és a látványos kiegészítők crossoveres stílust kölcsönöznek az autónak, míg az új kék árnyalat szintén elnyerte a tetszésem – mindenkinek tetszett, akivel eddig találkoztam. A frissítés egyébként az új fényezésen és LED-es fényszórókon kívül szinte semmilyen hatással nem volt az autó megjelenésére, de ezt nem is bántam. Az utód is hamarosan érkezik, de úgy döntöttem nem várom meg, ráadásul a nemrég bemutatott koncepciók alapján az is lehet, hogy szedán lesz, arra pedig nincs szükségem – illetve az új XC40 sem biztos, hogy illene hozzám.

Lényeg a lényeg, a V40 Cross Country minden szempontból megfelelő számomra, és nem csak kívülről, de belülről is. Nem mondom, hogy nem tudnék hopzzászokni a Volvo vadonatúj, hatalmas érintőképernyőn keresztül irányítható rendszeréhez, de a svédek egyszerű, logikus felépítésű, lebegő középkonzolja még mindig nagyon tetszik, így egyáltalán nem bánom, hogy ezt kapom. Ugyanez igaz a multimédiás rendszerre: lehetne nagyobb a kijelzője, érzékelhetné az érintést, és egy kicsivel modernebb grafika sem fájna, de funkcionalitását és gyorsaságát tekintve nem lehet rá panasz, ahogyan a kezelhetősége is egyszerű a tekerőkapcsolókon keresztül.

Részletgazdag megoldások - galériaAz ergonómia, a minőség és az összeszerelés fontos szempont számomra, de a Volvónál ezzel nem szokott probléma lenni, és szerencsére a V40 CC esetében is így van ez. Nyöszörgésnek, nyikorgásnak se híre se hamva, míg az anyagok mindenhol kifejezetten puhák és kellemesek. Az új, régi stílusú bőr-szövet kárpitozás sokak szerint kissé idejétmúlt, de a komfortból mit sem vesz el, nekem pedig kifejezetten tetszik – végtére is, az én autóm. Az üléspozíció kiváló, még hosszú távon is kifejezetten kényelmesek a fotelek, a kéttónusú bőrrel bevont kormányt markolni pedig igazi élmény.

Sok gomb, mégis egyszerű kezelhetőségA digitális műszerfal többféle stílust is magára tud ölteni, de ami még ennél is fontosabb, hogy igazán realisztikus képet ad, és nem akadozik – ráadásul a felosztása és az irányjelző bajuszkapcsolójáról való kezelése is ügyesen van megoldva. A praktikum szintén fontos szempont számomra, és ezen a téren nem okoz csalódást a V40: mindennek megvan a helye az autóban. A hátsó sor és a csomagtér helykínálata már más kérdés, de ezeken a pontokon hajlandó voltam kompromisszumot kötni. Barátnőm ugyan van, de a családalapítás még arrébb van – rosszra azért nem kell gondolni, hátul is elfér két felnőtt, akár 185 centis magasságig, de egy légbeömlő elfért volna még. A csomagtér viszont a kategória egyik legkisebbje a maga 335 literes értékével, de cserébe legalább síkba dőlnek a hátsó ülések.

A V40 tehát tökéletesen megfelel az én igényeimnek, de azt gondolom, hogy ezekkel a képességekkel szinte bárki számára kiváló választás lehet – leszámítva a nagycsaládosokat. A hajtáslánc tekintetében már jóval egyedibb szempontok alapján választottam, ami sokaknak nem tűnhet túl racionálisnak. Ha őszinte akarnék lenni, azt mondanám, megengedhetem magamnak a kissé iszákos, viszont rendkívül potens, összkerékhajtású T5-öst – nekem ugyanis megér ennyit az a dinamizmus, amit nyújt. A 245 lóerős teljesítmény és 350 Nm-es csúcsnyomaték minden helyzetben elegendő, és bár nem vagyok versenyző, néha szeretem kiengedni a fáradt gőzt.

Rendkívül hangulatos az utastér - galériaEhhez egyébként jó társ a nyolcfokozatú automata is, mely ügyesen és észrevétlenül kapcsolgat a háttérben. Engem ugyan nem ütött szíven igazán, de az ECO üzemmód hiánya azért sokaknak feltűnt, ahogyan az is, hogy az ügyes automata viszonylag későn, 1800 és 2000 környékén vált fel még takarékos menetben is, pedig az erős benzines bírná az alacsonyabb fordulatot is, miközben hatékonyabb is lenne. Ha valaki szeretne, ezen lehet segíteni a manuális kapcsolgatással, ám ahhoz érdemes megrendelni a kormány mögötti váltófüleket is. Azért azt is megemlíteném, hogy nem véletlen a váltó viselkedése: 1600 alatt bár az erővel nincs gond, kissé kulturálatlanná válik a járás, és egyébként is innen indul meg igazán szépen az autó.

A fogyasztás így mindenesetre nem túl visszafogott, de számomra elfogadható: 8,3 liter környékén járok vele, de ennél akár lejjebb is lehetne szorítani – mindez persze használattól függ, de vegyesben akár a 7,2 liter is elérhető. Számomra azonban sokkal fontosabb a dinamizmus, amiben az összkerékhajtás és az átlagos testvéreknél feszesebbre hangolt futómű is közrejátszik. A V40 CC bár nem egy sportautó, és nem is szeretném, ha az lenne, de néhanapján kifejezetten jókat autózunk együtt – persze az is igaz, hogy rosszabb utakon néha el tudnék képzelni egy kicsit puhább beállítást is, de ez legyen a legnagyobb gondom. A kormányzás szintén megfelelő, jól súlyozott és kellően pontos, még ha túl sok visszajelzést nem is ad.

A csomagtér nem túl nagy - galériaA másik, ami igazán lenyűgözött, hogy a Volvo még a legkisebb modelljéhez is a legmodernebb extrákat kínálja – igaz, nem olcsón. 690 ezer forintba kerül az átfogó csomag, ami holttérfigyelőt, adaptív tempomatot és sávtartót is tartalmaz, és mondanom sem kell, kiválóan működik mindegyik. A Volvo ezen a téren tehát nem okoz csalódást. Sokan hiányolták az autómból a tolatókamerát, ám én úgy gondolom, hogy bár a hátsó kilátás nem tökéletes, a V40 fara nem hosszú, és a prakolóradarral együtt dolgozva nem okoz gondot a manőverezés. A kanyarkövetős, LED-es fényszórók azonban megérik a maguk 175 ezer forintos árát.

Vidékre tervezték - galériaNem tagadom, miután összeállítottam álmaim autóját a konfigurátorban, a végösszeget meglátva nagyot kellett nyelnem: 13,5 millió állt a kijelzőn. Nem kis összeg, de úgy éreztem, kell nekem ez az autó. A Cross Country csomag és az összkerékhajtás elhagyásával akár 1 millió forintot is spórolhattam volna ugyanezzel a felszereltséggel, de közel ugyanennyit lecsíphettem volna azzal is, ha lemondok 55 lóerőről. Nekem azonban megvolt az elképzelésem, és vagyok olyan szerencsés, hogy futotta is rá.

Vizsgálhatjuk ugyanakkor más szemszögből is a dolgot, hiszen a prémium konkurensek esetében jóval magasabb összegekkel találkozhatunk – már ahol egyáltalán elérhető összkerékhajtás és izmos benzinmotor. Ezekért a képességekért már inkább a kis crossoverek között kellett keresgélnem, de ott bizony átlagosan 15 %-os ártöbbletbe futottam bele, miközben számomra bőven elegendőek a V40 CC képességei is – amivel egyébként nem sokkal kínál alá a többieknek, sőt! Én boldog vagyok az autómmal!

Valósággal repül a T5 - galériaÍgy a cikk legvégére engedjék meg, hogy kilépjek a szerepemből, és elmondjam, hogy mi is volt a célom ezzel az egésszel. Laci természetesen egy kitalált szereplő, de azt gondolom, hogy fontos tanulsággal szolgál számunkra. Egyrészt jól példázza, hogy mennyire eltérőek lehetnek a vásárlók igényei, másrészt pedig kiemeli, hogy egy újautó vásárlásánál rendkívül fontos az odafigyelés és az átgondolt választás. Le lehet becsülni egy autót azért, mert a multimédiás rendszere nem a legmodernebb, vagy valakinek esetleg nem tetszenek a formái, de érdemes mindezt megvizsgálni mások szemszögéből is. Többek között ezért nem olyan egyszerű az autós újságírók feladata, mint azt sokan gondolják, és ezért kiemelten fontos számunkra az objektivitás. Remélem Önök is bele tudták élni magukat Laci helyzetébe, akárcsak én.